180102. lajstromszámú szabadalom • Eljárás savas gázok eltávolítására gázelegyekből

5 180102 6 nem soroltuk fel a kísérőgáz savas gáz és víz­gőz fogalmának meghatározásakor, és (b) a be­táplált gázban jelenlevő szilárd részecskék vagy folyadékcseppek, kivéve a vízcseppeket. A szennyezések a betáplált gáz teljes súlyára szá­mítva legfeljebb 3 súly% mennyiségben lehet­nek jelen, mennyiségük azonban előnyösen nem haladja meg az 1 súly°/o-ot, és sok esetben 0,01 súly% alatt van. Gázalakú szennyezőként pél­dául jelen lehet kéndioxid, karbonil-szulfid és szén-diszulfid. A szilárd vagy folyékony szeny­­nyezések jellegzetes képviselőiként megemlíthet­jük a vas-szulfidot, vas-oxidot, nagy molekula­súlyú szénhidrogéneket és polimereket. Az olyan olefinek, amelyek egynél több kettős kötést tar­talmaznak, a hármas kötést tartalmazó szén­­hidrogének, és általában az olyan anyagok, amelyek in situ polimerizálódhatnak vagy rea­­gálhatnak, a nemkívánatos szennyezések közé tartoznak. Abszorbensként 1—3 alkanol-csoportot tartal­mazó alkanol-amin oldatokat használunk, ahol az alkanol-csoportok mindegyike 1-—3 szénato­mos. A felhasználható alkanol-aminok közé tar­tozik a monoetanol-amin (MEA), dietanol-amin (DEA) és a trietanol-amin (TEA). A találmány szerinti eljárás szemléltetésére a monoetanol­­amint választottuk. Alkalmas alkanol-amin még a diizopropil-amin, monoizopropil-amin, mono­­propanol-amin, dipropanol-amin, tiipropanol­­amin és triizopropanoEamiin. Bár alkanol-ami­nok elegyei is felhasználhatók, ezeket nem tart­juk előnyösnek. Felhasználhatók aminok és inert szervetlen vagy szerves vegyületek elegyei is, ahol az utóbbiakat úgy választjuk meg, hogy jól oldják az eltávolítani kívánt szennyezéseket. Ezek a komponensek helyettesíthetik a vizet. Alkalmazható például glikol, egy amin és víz elegye, amint a 2 177 068 számú amerikai egye­sült államokbeli szabadalmi leírás bemutatja. A folyamatba bevezetett vizes MEA oldat ál­talában 15—70 súly% MEA-t tartalmaz az oldat súlyára vonatkoztatva. Ha DEA-t használunk, a bevezetett oldat amin-tartalma 25—90 súly%, TEA oldat esetében pedig 40—95 súly%. Az el­járásban felhasználható vizes amin-oldatok pél­dául a következő összetételűek lehetnek: 3?% MEA -j- 65% víz 50% DEA + 50% víz 70% TEA-f30% víz Az eljárás végrehajtásának körülményeit elő­nyösen úgy választjuk meg, hogy korrózió ne lépjen fel. Ellenkező esetben a találmány sze­rinti eljárásból származó előnyöket a nagyüze­mi hasznosítás során lerontja a kokrodeált be­rendezés karbantartása, illetve cseréje miatt szükségessé váló nagy állásidő, ami nagy vesz­teségeket okoz a termelésben. A korrózió kikü­szöbölése elérhető például széndioxid-rendszer­ben a 3 808 140 számú amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírásban megadott korró­ziógátlók felhasználásával, vagy úgy, hogy olyan berendezésben dolgozunk, amely külön­böző titán ötvözetekből Vagy különböző korró­zióálló rozsdamentes, vagy szén-acélokból vagy esetleg üvegből készült. Általában ajánlatos, hogy a széndioxid eltávolítását korrózióálló rendszerben végezzük. Ha a 3 808 140 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi le­írás szeiinti antimón és vanádium vegyüle­­teket használjuk, a megfelelő vegyületeket összekeverjük úgy, hogy 1—9 súlyrész antimón vegyü letet mérünk 9—1 súlytész vanádium ve­­gyülemel A fenti arány előnyösen 4—6 : 6—4 súlyrész, legelőnyösebben azonban egyenlő mennyiségben keverjük össze az antimón és va­nádium vegyületet. Az antimón és vanádium vegyületek kombinációját az alkanolamin oldat súlyára számítva 0,01—2,0 súly% mennyiségben adjuk a vizes oldathoz, ahol az oldat súlyába tehát a víz és az alkanol-amin súlyát is beleszámítjuk. Az abszorpciós, sztrippelési és hűtési lépés­hez felhasznált egységek, valamint az újrafor­­ralók, szűrők, csővezetékek, turbinák, szivaty­­tyúk, a lefúvató tartály és a berendezés többi eleme szokásos térvezésűek. Abszorpciós osz­lopként tipikusan szitatálcás tornyot haszná­lunk, amely 15—35 tálcát tartalmaz, ahol egy szita 0,6 m-es vagy ekvivalens töltetű. Így az abszorpciós oszlop tartalmazhat 15—20 tálcát vagy ezzel ekvivalens töltetet. A lepárló az alsó részén vagy egy külön forralóban egy csöves fűtőelemet vagy forralót tartalmaz, míg a tető­részen és a lepárlón kívül hűtő és vízleválasztó egységek vannak elhelyezve, amelyeket a rajzon nem ábrázoltunk. A találmány szerinti eljárás részleteit a raj­zon követve az alábbi módon járunk el: A gázt az 1 vezetéken tápláljuk be a 2 ab­szorberbe az alsó tálcán vagy az alsó tálcához közel. A betáplált gáz belépési hőmérséklete (T(j) rendszerint a 60 °C—88 °C tartományban van. Az áramlás elősegítése érdekében azonban az oldattal érintkezésbe lépő gáz hőmérséklete előnyösen 3 °C-kal a kilépő oldat hőmérséklete felett kell hogy legyen, hogy meggátolja a víz elpárolgását az oldatból a gázba. A párolgás párolgási film kialakulásához vezet, amely meggátolja a gázból a folyadékba irányuló jó anyagtranszportot. Ilyen esetekben tehát csök­ken az anyagtranszport. A betáplált gáz felfelé áramlik az abszorpciós oszlopban, ahol ellen­áramban találkozik a friss alkanol-amin oldat­tal, amelynek bevezetése a legfelső tálcán vagy annak közelében, a 4 vezetéken át történik a 2 abszorberbe. A 2 abszorberben a nyomás körülbelül az 1,03—103,0 atm tartományban mozoghat, és elő­nyösen 17—49 atm. A friss oldat 40,5—72,2 °C, rendszerint 41— 52 °C hőmérsékleten lép be a 2 abszorberbe, a belépési hőmérsékletet Tj-el jelöljük. A betáplált gáz, amely az eltávolítani kívánt savas komponenst tartalmazza, végighalad az abszorpciós oszlopon, és a 3 vezetéken keresztül 40,5—72 °C, rendszerint 40,5—52 °C hőmérsék­leten hagyja el az oszlopot. Az eltávozó gáz (a folyamatgáz) legfeljebb 18 000 ppm savas gázt tartalmaz. A cél természetesen az, hogy megfe-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom