180100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aszfaltelemek előregyártására

3 180 100 4 oldalán hosszabbra választjuk az aszfaltelem hosszánál. Az aszfaltelem megszilárdulását kö­vetően emelőfülként használhatjuk. Olyan kivitel is lehetséges a találmány sze­rint, amelynél a betétvégeket az aszfaltelemböl kinyúló hurkokat képezve az aszfaltelemben rögzítjük. Ezekbe a hurkokba azután az aszfalt­elem megszilárdulása után például acélcsövek helyezhetők, amelyek emelőberendezéssel, pél­dául acélsodrony kötelekkel kapcsolhatók ösz­­sze. Az aszfaltelemek találmány szerinti előregyár­­tása önmagában ismert gyártósablonokban tör­ténhet, amelyeknek előnyösen acélból készült, el­mozdítható sablonoldalaik, és ugyancsak acélból vagy például simított betonból készített sablon­fenekük van. Abban az esetben, ha a betét nem a sablonfenékre helyezzük, a betét megfelelő táro­lásáról, illetve rögzítéséről önmagában ismert módon külön kell gondoskodni. A betét és az aszfalt együttdolgozását biztosít­hatjuk a betét anyagának, illetve felületi kiala­kításának megfelelő megválasztásával. Szükség esetén ez az együttdolgozás megfelelő kötőanyag­réteg, pl. bitumen felvitelével javítható. A betét szakítószilárdságát a mindenkori igénybevételeknek megfelelően kell megválasz­tani. Ez lehet bármely hálószerű anyag, illetve mű­szaki szövet, amely az aszfalttal jó kötésbe hoz­ható, továbbá amely az aszfalt öntési hőmérsék­letén (120—200 °C) is megtartja szakítószilárdsá­gát. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával az aszfaltburkolat építési idényjellege lényeges mér­tékben csökkenthető, illetve egyes területeken teljesen kiküszöbölhető. Ezen túlmenően, az al­kalmazási terület lényegesen kiszélesedik, azaz a találmány szerinti előre gyártott aszfaltelemek felhasználásával olyan területeken, illetve he­lyeken is készíthető aszfaltburkolat, ahol idáig elképzelhetetlen volt, például vízépítési rézsű­­burkolatoknál, bányautaknál stb. A főbb fel­használási területeket az alábbiakban jelölhet­jük meg: — Hidak, hídhát-töltések burkolati rétegeként; — Mezőgazdasági belső üzemi utak alap nélküli aszfaltburkolataként ; — Felvonulási és terelőutak burkolataként; — Utak 0,5—1 méteres szélesítésének alsó asz­­falt-pályaszerkezeti rétegeként (ez finisherrel nem téríthető, az előre gyár­tott elemek alkalmazásával viszont a széle­sítés akár a forgalom lezárása nélkül is egy­szerűen elvégezhető) ; — Árokburkoló lapok, folyókaelemek és más hasonló idomok gyártásánál; — Városi utak közmű-helyreállítási munkái után az aszfaltburkolat gyors helyreállításá­nál (ezzel a javított útszakasz igen gyorsan visz­­szaadható a forgalomnak); — A panelos építési móddal épített villamosvas­­utak alsó ágyazati rétegeként, valamint a pa­nelos vágánymezők és az aszfaltburkolat kö­zött jelenleg alkalmazott betontáblák helyett. A találmányt részletesebben példák alapján is­mertetjük: 1. példa: Járdaburkolathoz 50x50x3 centiméteres asz­faltelemet készítettünk. Az ultrás vízzel bekent gyártósablonba a poliészterszálból készített háló­betétet a gyártósablon fenekére fektettük. A poliészter hálóbetétet előzetesen bitumennel itat­tuk át. Ez az átitatás, valamint a hálóbetét üre­geibe bejutó aszfalt biztosította a betét és az asz­falt jó együttdolgozását. A megkevert meleg asz­falt beöntése után az aszfaltelem felső felületét simítással alaktíottuk ki. Az öntött aszfaltelem lehűlése után a sablonoldalakat eltávolitottuk, a kész aszfaltelemet pedig a gyártósablonból a tá­rolóhelyre szállítottuk. 2. példa: AB—20-as aszfaltbetonból 100x50x8 centimé­teres méretű aszfaltlapokat készítettünk út, illet­ve térburkolatokhoz. A gyártás menete lényegében az 1. példánál ismertetett módon történt. Az eltérés mindössze annyi volt, hogy az aszfaltelem két szemben fekvő végén az ugyancsak poliészterből készült hálószerű betétet 50—50 centiméterrel hosszabb­ra szabtuk le, mint az aszfaltelem hossza. A beté­tet itt is a sablonfenékre helyeztük, azonban a gyártósablont aszfalttal először csak mintegy a feléig töltöttük meg. Ezután a betét szabad vé­geit mintegy 10 centiméteres hosszúságra két ol­dalt kinyúló hurkot képezve visszahajtottuk a már bedolgozott aszfaltrétegre, és ezt követően öntöttük ki a gyártósablon fennmaradó részét. A betét végeit az aszfaltelemben a betét és az aszfalt közötti kötéssel rögzítjük. Aszfaltbeton esetében az aszfaltelem tömörségének fokozásá­hoz a beöntött aszfaltot vibróhengerrel tömörí­tettük. Ezután az aszfaltelem felső oldalfelüle­tét simítással alakítottuk ki, majd az aszfalt le­hűlése után a kész aszfaltelemet kizsaluztuk. Amint a fentiekből kitűnik, a találmány sze­rinti aszfalt-előregyártási eljárás alkalmazásával az aszfaltburkolatok készítése gyorsabbá, gazda­ságosabbá, és jobban gépesíthetővé válik. Az előregyártással a helyszíni munkák és az élő­munkák minimálisra csökkenthetők, az építés­idők lényeges mértékben lerövidíthetők, az asz­falt alkalmazási területe pedig lényeges mérték­ben kiszélesíthető. Jóllehet leírásunkban mindig betétet emlí­tettünk, a „betét” megfogalmazás alatt több ré­tegből álló betétet is értünk. Ez olyan esetekben válhat szükségessé, amikor olyan nagyméretű aszfaltelemeket készítünk, amelyeknek pl. szál­lításuk során nagy hajlítónyomatékot kell fel­venniük. Ilyenkor az aszfaltelemben több, egy­mástól távközzel elhelyezkedő rétegből álló be­tétet helyezhetünk el. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás aszfaltelemek előregyártására, amelynél gyártósablonba az aszfaltelem hajlító- és húzószilárdságát növelő betétet helyezünk, majd a felmelegítve megkevert aszfaltot a gyár­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom