180093. lajstromszámú szabadalom • Benzodioxil-számazékokat tatalmazó hebicid szerek és eljárás a hatóanyag előállítására

5 180 093 6 alifás és aromás szénhidrogének, így benzol, toluol xilol, ciklohexanon, izoforon, ditnetilszulfoxid, di­­metilformamid, továbbá az ásványolaj frakciók. Szilárd vivó'anyagként használhatunk például ásványi anyagokat, így szilikagélt, talkuniot, kao­lint, agyagföldet, mészkövet, kovasavat, szilikáto­­kat és növényi anyagokat, így liszteket. Felületaktív anyagként példaképpen megnevez­zük a kalciumligninszulfonátot, polioxietilén­­alkilfenilétereket, naftalinszulfonsavakat és azok sóit, fenolszulfonsavakat és azok sóit, a formal­dehid-kondenzátumokat, zsíralkohol szulfátokat, valamint a szubsztituált benzolszulfonsavakat és azok sóit. A különböző készítményekben a hatóanyag(ok) részarányát széles határokon belül változtathatjuk. A szerek például körülbelül 10—80 súly% hatóanya­got, körülbelül 90—20 súly% folyékony vagy szi­lárd vivőanyagot, valamint adott esetben legfel­jebb 20 súly% felületaktív anyagot tartalmazhat­nak. A készítményeket a szokásos módon vihetjük fel, így például vízzel mint vivőanyaggal, permetező­­folyadék alakjában, körülbelül 100—1000 liter/ha mennyiségben. A készítményeket alkalmazhatjuk az úgynevezett „low-volume-” és ,,ultra-low-volu­­me-eljárás”-ban, valamint az úgynevezett mikro­­granulátumok alakjában is. Az (I) általános képletű vegyületek újak, és pél­dául úgy állíthatók elő, hogy valamely (II) általá­nos képletű vegyületet a) valamely (III) általános képletű karbamidsav­­halogeniddel reagáltatunk adott esetben valamely oldószer alkalmazásával és valamely savmegkötő­szer jelenlétében, vagy b) abban az esetben, ha R5 hidrogénatomot je­lent, valamely (IV) általános képletű izocianáttal hozunk reakcióba adott esetben valamely oldószer alkalmazásával és valamely katalizátor jelenlétében, a képletekben R„ Ra, Rs, Rä, és R5 a fenti jelenté­sű és Hal halogénatomot képvisel. Oldószerként a reagensekkel szemben közömbös anyagokat, így alifás és aromás szénhidrogéneket, például hexánt, benzolt és toluolt, klórozott szén­­hidrogéneket, így például metilénkloridot, kloro­formot, széntetrakloridot és diklóretánt, étereket, így például dietilétert, tetrahidrofuránt és dioxánt, ketonokat, így például aeetont és butanont, nitri­­leket, így például acetonitrilt, amidokat, így például dimetilformamidot és hexametilfoszforsavtriami­­dot alkalmazhatunk. A hidrogénhalogenid megkötésére szerves bázi­sok, így tercier aminok, például trietilamin, piridin és dimetilanilin alkalmasak, amelyek nagy felesleg­ben alkalmazva oldószerként is szolgálhatnak, vagy pedig alkalmas szervetlen bázisok, így alkálifém- és alkáliföldfémoxidok, hidroxidok és karbonátok. Katalizátorként tercier aminok, így például a tri­etilamin alkalmasak. A reakciót általában szobahőmérséklet és 70 °C közötti hőmérsékleten valósítjuk meg. Az eljárásban kiindulási anyagként alkalmazható benzodioxolilaminok részben ismertek vagy ismert módon állíthatók elő, például úgy, hogy a) pirokatechint feleslegben lévő aldehidekkel vagy ketonokkal reagáltatunk oldószer nélkül, foszforpentoxid jelenlétében, 50—100 °C hőmér­sékleten, b) pirokatechint aldehidekkel vagy ketonokkal reagáltatunk erős savak, így kénsav vagy p-toluol­­szulfonsav jelenlétében, és a keletkező vizet azeot­­róp desztillációval eltávolítjuk, e) pirokatechint acetálokkal vagy ketálokkal reagáltatunk katalitikus mennyiségű sav jelenlété­ben, az alkohol ledesztillálása közben, vagy d) 2-etoxi-l,3-benzodioxolt aldehidekkel vagy ketonokkal reagáltatunk oldószer nélkül, savak jelenlétében, a hangyasavas etilészter ledesztillálása közben. Az így ka.pott benzodioxolokat a szokásos módon nitrátjuk, és az így keletkező nitro-vegyületeket benzodioxolilaminokká redukáljuk. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa 19,5 g (0,1 mól) 5-amino-2-klórmetil-2-metil-l,3- benzodioxolt feloldunk 100 ml száraz tetrahidrofu­­ránban, és összekeverjük 6,3 g (0,11 mól) metilizo­­cianáttal. Az oldat már a katalizátor hozzáadása nélkül melegszik. A reakcióelegyet 3 órán át kever­jük, majd rotációs bepárlóban a metilizocianát fe­leslegét és az oldószer fele mennyiségét ledesztillál­juk. Pentán hozzáadásakor a karbamid kikristá­lyosodik. így 23 g l-(2-klórmetil-2-metil-l,3-benzodioxol-5-il)-3-metil-karbamidot kapunk, amelynek olva­dáspontja 156 °C. A kiindulási anyagként alkalmazott 5-amino-2-k]órmetil-l,3-benzodioxolt az alábbi módon állít­hatjuk elő. 1.1. 2-klórmetil-2-metil-l,3-benzodioxol 110 g (1 mól) pirokatechint és 200 ml klóracetont összekeverünk, és 50 °C-ra melegítjük. Ezután erős keverés közben részletekben hozzáadunk 284 g (2 mól) foszforpentoxidot, a belső hőmérséklet nem emelkedhet 70 °C fölé. A reakcióelegyet egy órán át keverjük, majd dekantáljuk, a maradékot benzol­lal kétszer mossuk, és az egyesített fázisokat rotá­ciós bepárlóban bepároljuk. Ezután vákuumban (12 Hgmm) frakcionáljuk. A 104—105 CC forrás­pontú frakció súlya 66 g. 1.2. 2-klórmetil-2-metil-5-nitro-l,3-benzodioxol A fentiekben leírt benzodioxol 27,7 g-ját (0,15 mól) 20—35 °C hőmérsékleten, jó keverés közben belecsöpögtetjük 100 ml 33%-os salétromsav-oldat­ba. Egy óra múlva a reakcióelegyet jeges vízbe öntjük, és éterrel többször extraháljuk. Az egyesí­ti itt éteres fázisokat kétszer káliumhidrogénkarbo­­nát-oldattal, majd vízzel mossuk, szárítjuk és be­pároljuk. Hexán hozzáadása után a termék kikris­tályosodik. így 17 g kristályos terméket kapunk, amelynek olvadáspontja 72—73 °C. 1.3. 2-klórmetil-2-met,il-5-amino-l,3-benzodioxol A fenti nitro-vegyület 23 g-ját (0,1 mól) 150 ml etanolban feloldjuk, hozzáadunk 2 g Raney-nikkelt, majd 10 ml (0,2 mól) hidrazinhidrátot. A reakció-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom