180086. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-5 szénatomos alfa-olefinek dimerizálására

7 180086 8 reakciókörülmények egyaránt megszabják, általá­nosságban megállapíthatjuk, hogy a katalitikus ak­tivitás a (b)/(a) és (d)/(b) mólarány növelésével nö­velhető, a (c)/(a) mólarány növelésével viszont csökken a katalizátor aktivitása. Az egyes kompo­nensek legcélszerűbb mólarányait az előállítani kívánt termékektől függően választjuk meg. A dimer-izomerek eloszlását a katalizátorkompo­nensek közül elsősorban a (c) komponens (azaz a foszfortartalmú vegyidet) befolyásolja. Általános­ságban megállapíthatjuk, hogy a foszfortartalmú vegyidet bázicitásának növelésével az izomerelegy összetétele a metil-penténekben dús összetételtől a dimetil-buténekben dús összetételig változik; az izomerelegy összetételét azonban egyéb körülmé­nyek módosításával is szabályozhatjuk. A foszfor­­tartalmú vegyidet megfelelő megválasztásával a kívánt izomereket szelektíven is előállíthatjuk. Abban az esetben, ha a (d)/(b) komponensek mól­arányát 1 és 20 közötti, előnyösen 2 és 10 közötti, különösen előnyösen 2 és 5 közötti értékre állítjuk be, a 2—5 szénatomos a-olefineket egy lépésben, a terminális olefinkötést tartalmazó dimerek közvet­len izomerizálásával szelektíven a megfelelő, belső olefinkötést tartalmazó dimerekké alakíthatjuk. Propilén dimerizálása esetén például a 2,3-dimetil­­butén-2-t a teljes dimer mennyiségéhez viszonyítva 50%-os vagy annál nagyobb, egyes esetekben 80%­­os vagy annál is nagyobb részaránnyal állíthatjuk elő; továbbá a 2,3-dimetil-butén-2 mennyisége a képződött 2,3-dimetil-butének mennyiségének 50%­­át, sőt egyes speciális körülmények között 95%-át, vagy annál nagyobb részarányát is elérheti. Ha fel­tételezzük, hogy a 2,3-dimetil-butén-2 teljes mér­tékben 2,3-dimetil-butén-l izomerizációja révén képződik, a fenti adatok azt jelentik, hogy a dime­­rizálás és az izomerizáció egy időben, gyakorlatilag kvantitatív hozammal mehet végbe. A találmány szerinti eljárásban felhasznált katali­zátorrendszer előállítása során a komponensek ele­­gyítési sorrendjének nincs döntő jelentősége, elő­nyösen azonban úgy járunk el, hogy a (d) kompo­nenst (azaz a halogén-fenol-származékot) és a (b) komponenst (azaz a trialkil-alumíniumot) az (a) komponens (azaz a nikkeltartalmú vegyidet) jelen­létében hozzuk érintkezésbe egymással. Célszerűen el kell kerülnünk tehát azt az elegyítési módot, ami­kor a (b) és (d) komponens (a) komponens távollété­ben jut egymással érintkezésbe. Különösen elő­nyösnek bizonyxdt, ha a következő sorrendben vé­geztük el a műveleteket : — az (a), (b) és (c) komponenst tetszés szerinti sorrendben összekeverjük, majd a kapott keverék­hez hozzáadjuk a (d) komponenst, vagy — az (a) és (b) komponens keverékét a (c) és (d) komponens keverékével elegyítjük, vagy — az (a) és (d) komponens keverékét a (b) és (c) komponens keverékével elegyítjük, vagy — az (a), (b), (c) és (d) komponenst egyszerre keverjük össze. A fentiek szerint előállított katalizátorok igen nagy dimer-hozamot biztosítanak. Eljárhatunk úgy, hogy a katalizátorrendszert elő­zetes műveletben alakítjuk ki egy közömbös oldó­szerben, például aromás szénhidrogénekben (így benzolban, toluolban vágj’ xilolban), alifás széndro­­génekben (így hexánban, heptánban vagy ciklo­­hexánban) vágj’ halogénezett aromás szénhidrogé­nekben (így klórbenzolban vagy o-, m- vagy p-di­­klór-benzolban), és az így kapott elegyet adagoljuk be a reakcióelegybe. Egy másik eljárásmód szerint a katalizátorrendszer közvetlenül a reaktorban is kialakíthatjuk közömbös oldószer jelenlétében, és azonnal lejátszatjuk a dimerizációs reakciót. Nagy­mértékben egyenletes, stabil és aktív katalizátorok kialakítása érdekében a katalizátorkomponenseket célszerűen egjT a-olefin — például etilén vagy pro- v pilér — jelenlétében keverjük össze egymással. Egyes esetekben kiváló stabilitással rendelkező ka­talizátorrendszerekhez jutunk, ha a katalizátor- jf komponenseket nyomnyi mennyiségű 4—6 szénato­mon konjugált dién (például butadién, izoprén vagy 1,3-pentadién) jelenlétében keverjük össze egymás­sal. Figyelembe véve, hogy a 2—5 szénatomos a­­olefinek dimerizációjának hozama nagj’ mennyiségű konjugált dién jelenlétében némileg csökken, a kon­jugált diéneket 1 mól nikkelvegjüiletre vonatkoztat­va előnyösen 1—100 mól mennyiségben használjuk fel. A dimerizálást általában közömbös oldószerben (például a korábbiakban felsorolt oldószerekben) játszatjuk le, egyes esetekben azonban a reakciót oldószermentes közegben, magában a cseppfolyó­sított 2—5 szénatomos a-olefinben (például csepp­­folyós etilénben vagy propilénben) is végrehajthat­juk. A reakció általában körülbelül —50 °C és 150 °C közötti, előnj’ösen körülbelül —20 °C és 100 C közötti hőmérsékleten, atmoszferikustól 30 kg/cm2- ig terjedő nyomáson megy’ végbe. Kiindulási anyagokként 2—5 szénatomos a-ole­­fineket, így etilént, propilént, butén-l-et, izobuti­­lént és pontén-1-et használunk fel. Olefinelegyek (például etilén-propilén-elegy) alkalmazásakor a megfelelő vegyes dimerekhez jutunk. A találmány szerinti eljárás különösen előnyösen alkalmazható propilén dimerizálására. A találmány szerinti eljárásban a következő ka­talizátorkomponenseket használhatjuk fel: a) komponens: Nikkelvegyületekként szerves sa­vakkal képezett nikkelsókat (így nikkel-naftenátot, nikkel-oktoátot, nikkel-formiátot, nikkel-acetá­­tot, nikkel-benzoátot, nikkel-exalátot és hasonló vegjületeket), szervetlen savakkal képzett nikkel­sókat (így nikkel-kloridot, nikkel-bromidot, nikkel­­jodidot, nikkel-fluoridot, nikkel-nitrátot, nikkel­­szulfátot és hasonló vegyületeket), továbbá nikkel­komplexeket (így bisz/acetil-acetonáto/-nikkelt, bisz/etil-aceto-acetáto/-nikkelt, bisz-/dimetil-glioxi­­máto/-nikkelt és hasonló vegjületeket) alkalmaz­hatunk. *■ b) komponens: Trialkil-alumínium-vegyiiletek­­kénl például trimetil-alumíniumot, trietil-alumíni­­umot, tri(n-propil)-alumíniumot, tri(n-butil)-aluiní- ^ niumot, triizobutil-alumíniumot, tri(n-pentil)-alu­­míniumot, tri(n-hexil)-alumíniumot, triciklohexil­­alumíniumot és hasonló vegyületeket alkalmazha­tunk. (c) komponens: Az (I) általános képletű háromér­tékű foszforvegyiiletek például a következő szárma­zékok lehetnek: trimetil-foszfin, trietil-foszfin, tri 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom