180076. lajstromszámú szabadalom • Mérőberendezés tetszőleges konzisztenciájú dielektrikumok veszteségi ellenállásának tetszőleges frekvencián történő meghatározására
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI 180076 LEÍRÁS * SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás : » G 01 R 27/26 Bejelentés napja: 1979. XII. 05. (SE—1968) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja : 1982. V. 28. Megjelent; 1983. VIII. 31. Szabadalmi Tár. ' » XL. tulajdo^--^ Feltalálók: Szerves Vegyipari Kutatóintézet, Budapest Bernád Árpád villamosmérnök, 50%, B. Nagy Sándor vegyészmérnök 25%, Szabó Géza villamosmérnök, Budapest 25% Mérőberendezés tetszőleges konzisztenciájú dielektrikumok veszteségi ellenállásának tetszőleges frekvencián történő meghatározására 1 2 A találmány tárgya mérőberendezés tetszőleges konzisztenciájú dielektrikumok veszteségi ellenállásának tetszőleges frekvencián történő meghatározása. A mérőberendezés a dielektromos veszteségi ellenállást egyenfeszültség formájában határozza meg kalibrációs görbék igénybevétele nélkül. A dielektrometrikus sajátosságoknak nagy frekvencián történő mérése Drude óta, tehát a századforduló óta foglalkoztatja a szakembereket. Drude „hullám módszere” azon az alapon méri meg az anyag s permittivitását, hogy egy parallel drótvezetéken (Lechar vezeték) határozza meg az álló hullámok hullámhosszát egyszer levegőben, és azután a kérdéses anyagban. A klasszikus Drude-módszert Schmidt módosítót- 15 ta a modern nagyfrekvenciás technika segítségével. Schwann a párhuzamos vezetékek mentén a feszültség maximumokat erősen csillapító vizsgálandó anyagok esetén már nem tudta élesen indikálni, ezért a maximumok indikálása helyett a rezonanciagörbéből következtetett az anyag dielektromos sajátságaira. Huber és Hartmuth a korábbi Lecher-vezetéket kábellel helyettesítette, és a vizsgálandó anyagot a koaxiális vezeték belső vezetékére és az árnyékolóköpeny közé helyezte el. Borgnis iiregrezonátor elvén felépült műszert alkalmazott mikrohullám-dielektrométer gyanánt. Blaedel és Malmstadt a szuszeeptanciával történő mérés egyik érdekes példáját szolgáltatta. Az üregrezonátor nagyfrekvenciás energiát tartalmazó terébe juttatta a vizsgálandó anyagot, és az ezáltal 5 bekövetkezett frekvenciaeltolódást mérte frekvencia standarddal való összehasonlítás útján. Az eddig ismert mikrohullámú díelektrométerek egy része, például Drude készüléke, egyáltalán nem alkalmas veszteségi tényező mérésére, még a mó- 10 dúsított kiviteli formában sem. A koaxiális elven felépült készülékek (például a Rhode—Schwarz, Wiss.-Techn.-Werkstätten ; Dezidekameter Typ DK 08, Verlustfaktor-Messbrücke, Typ VKB) olyan rendszerű műszerek, amelyekben a vizsgálandó anyagot koaxiális vezeték külső és belső elektródái közé helyezik és egyöntetűen hátrányuk, hogy csak olyan anyagok vizsgálatára alkalmasak, amelyek a koaxiális vezetékbe beönthetők vagy beszórhatok. Ugyancsak hátrányként lehet megemlíteni a 20 koaxiális vezeték elméletéből ismert egyértelmű összefüggést, amelyeknek értelmében a koaxiális vezeték geometriai méretei az alkalmazott frekvencia egyértelműen meghatározza. Ebből következik, hogy az ilyen elven felépült műszeren egy bizonyos 25 mennyiségű anyagnál kisebb mennyiség nem vizsgálható. Blaedel-Malmstadt a rezonátornak a vizsgálandó anyag által okozott kapacításváltozása miatt bekövetkezett frekvencia eltolódását méri, 1
