180072. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szennyvizek tisztítására
3 180 072 4 A találmány alapját az a feladat képezi, hogy olyan berendezést hozzunk létre, amely lehetővé teszi, hogy a vízsugárszivattyúból kilépő kis légbuborékok ebben a formájukban a lehető leghosszabb ideig megmaradjanak és ezzel egyidejűleg magát c légbuborékok tartózkodási idejét a tisztítandó vízben is tovább növeli. A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a tartály függőleges helyzetű, egymáshoz képest eltoltan elrendezett keresztfalakkal egyes szektorokra osztjuk fel, amelyeken a vízáram egymás után átfolyik, hogy a vízsugárszivattyút abban a szektorban helyezzük el, amelybe a szennyvíz beáramlik. A vízsugá'rszivattyú által felszívott, igen finom buborékokra elosztott levegőt először a szennyvíz-hozzávezetésen át érkező szennyvizet gázosítja, majd ezután a vízáram magával ragadja és a tartályon belül történő folyamatos irányváltoztatás útján azzal intenzíven összekeveredik, mialatt képes arra, hogy a biológiai tisztításhoz szükséges oxigént bejuttassa a vízbe. A beáramló szennyvíznek a vízsugárszivattyúból érkező, s légbuborékokkal dúsított vízárammal való különösen jó elkeveredését a találmány értelmében azáltal érjük el, hogy a vízsugárszivattyú diffuzora a szennyvíz áramlási irányával szemben dolgozik. Ezáltal egyidejűleg a légbuborékoknak a vízben való tartózkodási ideje is megnövekszik, mivel a diffuzorból kilépő vízsugár a vezeték elhagyása után nem jut fel a felszínre, hanem a beáramló szennyvíz azt felbontja és örvénylésre kényszeríti. Célszerűen még a többi szektorokban, illetve a többi szektorok némelyikében is elhelyezhető ily módon vízsugárszivattyú, kilépősugár-vezető berendezéssel, ha az egyes szektorokban különlegesen nagy oxigéntartalom kívánatos. Az oxigénnel dúsított szennyvíznek lehető leghosszabb ideig kell a tartályban tartózkodnia. Annak érdekében, hogy az ilyen tartály hosszúságát behatároljuk, s hogy a lehető legjobb átkeveredést biztosítsunk, a tartályokban egyes szektorokat alakítunk ki, amelyek a találmány értelmében a keresztfálakban kialakított nyílások révén össze vannak kötve egymással, melyek a tartály egyik oldalától a másik oldala felé haladva váltakozva vannak elhelyezve. Ezáltal elértük, hogy a szennyvíz többszörös irányváltásra kényszerül, lassan megszabadul a szennyezésektől, s végül azután a tartály hátsó falán, a vízkivezetésen keresztül léphet ki a tartályból. Ezáltal megteremtődnek az optimális feltételek a víz biológiai tisztításához, anélkül, hogy ehhez nagy beruházás lenne szükséges. A nyílásokat szabályosan azáltal alakítjuk ki, hogy a keresztfalak nem érnek el egészen a mindenkor velük szemben lévő oldalfalig. Bizonyos körülmények között azonban célszerű a nyílásokat a vízfelszín alatt kialakítani, mivel így a felszínre felúszó légbuborékok, illetve szennyezésrészecskék kényszeríthetők arra, hogy ismét belemerüljenek a vízbe. A szennyezésrészecskék lemerülése a vízsugá'rszivattyú után elhelyezkedő vezetéken belül is lehetséges, mivel a kettősfalú vezetéket a találmány értelmében lefelé nyitottan alakítottuk ki. Ezáltal egyúttal az is elérhető, hogy a tartály mindenkori alsó tartományából a légbuborékokkal már nem dús víz keveredhet többé a vezeték tartományában lévő, levegőbuborékokkal erősen feldúsított vízzel. Ettől függetlenül különösen a nagyobb részecskék ebben a tartományban kiülepedhetnek és a tartály fenekére lerakodhatnak. Bebizonyosodott, hogy a vízben található levegőbubórékok jól leülepednek a műanyagfalakon, vagy a műanyaggal bevont falakon, s ily módon hosszabb időn keresztül a vízben maradnak. Ezt a hatást a találmány értelmében oly módon hasznosítottuk, hogy a vezeték nyitott keresztmetszetében műanyagszalagokat (hálót) helyeztünk el. Ezeken a műanyagszalagokon fog a levegőbuborékokkal feldúsított, a vízsugárszivattyúból kilépő vízsugár átáramlani, illetve azok körül áramlani, úgy hogy a levegőbuborékok érintkezésbe jutnak a müanyagszalagokkal, azokra feltapadnak és így hosszabb időn keresztül a vízben maradnak, miáltal javul a vízbe való oxigénbevitel. Annak érdekében, hogy a vezeték keresztmetszetét a lehető legjobban kihasználjuk, azt a találmány értelmében derékszögűre, vagy négyzetesre alakítjuk ki, ahol is a műanyagszalagok mindenkor a felső részről, azaz a vezeték tetejéről lógnak lefelé. Annak érdekében, hogy a müanyagszalagokat a lehető legkisebb mértékben engedjük kilengeni, azokat a találmány értelmében hurokszerüen alakítjuk ki és a tartóállványra rögzítjük. A levegőbuborékoknak a műanyagszalagokra való tapadását a találmány egyik kiviteli alakjánál azáltal növeljük, hogy azok profilozott felülettel 'rendelkeznek. Ezáltal egyúttal azt is megakadályozhatjuk, hogy az egyes levegőbuborékok túlságosan gyorsan felgyöngyözzenek a műanyagok sima felületére és ott nagyobb levegőbuborékká kapcsolódjanak össze. A műanyagszalagok további merevítését egyszerű módon azáltal érhetjük el, hogy a műanyagszalagok mindenkor a vezeték teljes hoszszában végignyúlnak. Emellett a vízsugárszivattyú vízsugarát előnyösen úgy irányítjuk, hogy az a műanyagszalagok hurkai alatt, illetve között áramlik ki, úgy hogy a levegőbuborékok csak bizonyos idő után fognak a műanyagszalagok között, azokon át felfelé törekedni. Ekkor először át kell hatolniok a vezeték levegőáteresztő falazatán, hogy ezt követően a levegőt át nem eresztő falazaton ütközzenek fel, s végül, hogy a vezeték végéhez vezetődjenek. A levegőt át nem eresztő fal tartományában való nagyobb légbuborék-képződést a találmány értelmében azáltal lehet messzemenően megakadályozni, hogy ezen levegőt át nem eresztő fal egy lemez, vagy műanyaglap, amelynek felülete színuszalakban hullámosított. Ezáltal megakadályoztuk, hogy az egyes levegőbuborékocskák összegyűljenek a levegőt át nem eresztő fal egy helyén, majd ezt a tartományt nagy buborékok 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
