180062. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés talajvízszint alá nyúló építmények, különösen mélyépítési szerkezetek talajvízduzzasztó hatásának kiküszöbölésére vagy csökkentésére
3 180 062 4 építménynek mind az áramlásirány felőli, mind az azzal ellentétes oldalon, az építmény falazatában vagy. es az építmény közelében a talajban, és a műtárgy alatt vagy. es fölött az építmény áramlásirány felőli oldalon létesített kútjaiba beáramló talajvizet a másik oldalon létesített kutakba vezetjük, azokból pedig kibocsátjuk. A találmány tárgyát képező berendezésre az jellemző, hogy az építményben olyan csövek és /vagy csatornák vannak, amelyek egy része olyan járatokkal vagy hasonlókkal áll kapcsolatban, amelyek arra az építményfelületre torkolnak ki, amely a talajvízáramlás irányát tekintve hátul helyezkedik el, és ezek a kétféle felületre kitorkolló járatokhoz kapcsolódó csövek és.'vagy csatornák vízvezető módon össze vannak kötve egymással. Előnyös, ha a csövek függőlegesek, vagy közel függőlegesek, korróziálló anyagból, célszerűen műanyagból készülnek, és perforált részekkel rendelkeznek, mimellett a felületekre kitorkolló járatok vagy hasonlók, e perforált csőrészektől indulnak ki. A járatok vagy hasonlók a perforált csőrészeket azok teljes kerülete mentén térközzel veszik körül. Egy további találmányi ismérv szerint az egymással ellentétes oldalon levő csövek vagy, és csatornák az építmény fenékszintje alatt húzódó, korrózióálló anyagból, előnyösen műanyagból készült cső vagy/és kavicsréteg, zúzottkő-réteg, vagy hasonló anyagból készült réteg útján vannak egymással össszekÖtve. Célszerű továbbá, ha oldalfalakkal rendelkező műtárgy, például földalatti kéregvasút-alagút esetén az oldalfalakban húzódó, és célszerűen függőleges csövek vagy /és csatornák a falvastagság legfeljebb 2/3 részét teszik ki, és az összekötőcsövek vagy hasonlók a fenéklemez alatt húzódnak. A találmány előnye, hogy igen egyszerű és biztonságos módon biztosítja, hogy az áramló talajvíz az éptíményt megkerülhesse, és ilymódon kiküszöböli a mélyépítési műtárgyak által okozott talajvízduzzasztási problémát. Ezzel megelőzhetők a műtárgyakban és más létesítményekben (például postakábelek, elektromos kábelek stb.) ez okból bekövetkezhető károsodások. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen, amely a berendezés egy előnyös kiviteli példáját tartalmazza. A rajzon az 1. ábra egy résfalas metróalagúthoz tartozó berendezést mutat vázlatos függőleges keresztmetszetben ; a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett metszetet tüntet fel nagyobb méretarányban, az építés fázisában. Az 1. ábrán látható földalatti kéregvasüt a t terepszint alatt húzódik részben a T talajvízszint alatt. Felülről lefelé haladva az a rétegfeltöltés, a b réteg vízvezető homokos kavics, a c réteg pedig vízzáró anyag. Az alagút 2 és 3 oldalfalait vasbeton résfalak alkotják; ezek megépítésével a talajvíz X irányú áramlásának útját elzárnánk, ha a találmány szerinti módon nem biztosítanánk a víz továbbhaladásának a lehetőségét. A résfalak építésekor függőleges, műanyagból készült 4, 5 csöveket rögzítünk a falak vasszereléséhez, tehát e csövek betonozáskor előírt, rögzített helyzetüket megtartják. A 2 oldalfalban a 4 csövek, illetve a 3 oldalfalban az 5 csövek egymástól mért cldaltávolságát az áramló talajvízmennyiség, illetve a csövek átmérője függvényében határozzuk meg. Ez az érték például 2,4—6,0 m között változhat. A 4, 5 csövek 6 perforált részekkel rendelkeznek, például teljes kerületük mentén 20—40 cm széles sávban. Ezeken a helyeken a 2 és 3 oldalfalakban 7 járatok vannak kiképezve, amelyek a külső falfelületekre torkollnak ki, a 4, 5 csövek körülveszik, tehát a falak belseje felé is van tér a 6 perforált részek mögött. Amint a 2. ábrán látható, a 4,5 csöveket tartalmazó 7 járat d mélysége kisebb, mint a megmaradó' e falméret, célszerűen legfeljebb annak 2,’3-át teszi ki, előnyösen mintegy 1/3-a Visszatérve az 1. ábrához, a 8 fenéklemez megépítése előtt a függőleges 4 és 5 csövek (dréncsövek) között a fenéklemez síkja alatt a vízszintes 9 összekötőcső segítségével kapcsolatot létesítünk. Ehhez betonozáskor a 2, 3 résfalakba takaréküregeket létesítünk, amelyeket a 9 összekötővezeték elhelyezésekor kibontunk, és — önmagában is ismert módon — például hegesztett vagy ragasztott kapcsolatokkal rögzítjük egymáshoz a 4, 5 és 9 csöveket. A 10 összefogó fejgerendákkal és II födémmel lezárt 1 alagút ily módon már nem duzzasztja az X irányból áramló talajvizet, mivel az a 2 fal 7 járatain és a 6 perforált részeken át beomlik a 4 csövekbe, a 9 összekötővezetéken keresztül a 8 talplemez alatt átfolyik, a közlekedőedények törvénye alapján az 5 csőben felemelkedik, és a 3 falban lévő 7 járatokon át — ahova 6 perforált részeknél kerül — az 1 alagút másik oldalán visszaáramlik a talaj vízvezető h homokos kavicsrétegébe. A 2. ábrán érzékeltettük a 7 járatok kialakításának egy lehetséges módját. Eszerint betonozás előtt a 6 perforált helyek magasságában ideiglenesen 11 kitöltőpárnákat helyezünk el, amelyek például műanyaghabból készülhetnek. Ezek a 2 és 3 falak betonanyagának elkészültét követően — például hőhatással, vagy mechanikai beavatkozással — elroncsolhatók, így a víz útja a 7 járatokon át szabaddá válik. A találámány természetesen nem korlátozódik a leírt példára, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos módon megvalósítható. A 2 és 3 oldalfalakban például a 4, 5 perforált csövek helyett kör keresztmetszetű üregeket is kialakíthatunk, például úgy, hogy zsaluzótagokként csöveket használunk, amelyeket a betonból annak megkötése előtt kihúzunk. A 7. járatok kialakításáról — amelyeken át a talajvíz a 2 fal függőleges üregébe ömölhetnek, illetve amelyeken keresztül a 3 fal függőleges üregéből kiáramolhat — ez esetben is gondoskodni kell, és természetesen el kell készíteni a 9 átkötővezetéket is. Ez utóbbit nemcsak cső alkothatja, mint az 1. ábra szerinti kiviteli példánál, hanem kiképezhető homokos kavicsból, zúzott kőből, vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
