180032. lajstromszámú szabadalom • Gázégő, különösen főzőkészülékek számára
SZABADALMI 180032 MMï i AJK NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGALATI TALALMANY JÈf| Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1979. I. IC. (OA—615) NSZO3 iggpp F 23 D 13/00 *** Közzététel napja: 1982. V. 23. ORSZÁGOS ( . Szabadalmi Tár TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1984. VII, 31. Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Hajdú István oki. gépészmérnök, a műszaki 2h Magyar Szénhidrogénipari tudományok kandidátusa, Budapest Kutató-Fejlesztő Intézet, Szentkereszty Gábor oki. gépészmérnök, Budapest v7 Százhalombatta Rcjner János oki. gépészmérnök, Budapest v7 Zákányi György főosztályvezető, Budapest v7 Petényi Béla gázipari szaktechnikus, Szentendre v7 Kézdi Miklós gépésztechnikus, Budapest V7 Gázego, különösen főzőkészülékek számára 1 A jelen találmány tárgya olyan gázégő, amely — gázfőzőkészüléken alkalmazva — a jelenleg ismert és használt gázégőknél egyenletesebb hőáramsűrűség melletti hőközlést biztosít, teljesítménye tágabb határok között változtatható, üzembiztos, és égésterméke kisebb mértékben tartalmaz egészségre ártalmas gázokat. A főzés a gáznak, mint energia hordozónak egyik leghagyományosabb felhasználási területe. Mint technológiai folyamat, a gázégőkkel szemben viszonylag magas követelményeket támaszt, amelyeket az eddig ismert és alkalmazott gázégők mindenkor csak részben elégítettek ki. Az ételek felforralásakor viszonylag nagy hőteljesítményre van szükség, minthogy az erre fordított idő a háziasszony, illetve a nagykonyhai szakács számára „holtidő”, amit kihasználni egyébként nem tud. Ugyanakkor a már forrásban levő étel továbbfőzésekor, valamint az ételek ún. besűrítésekor rendkívül kis hőmenynyiségekre van szükség, mível a kelleténél több hő az étel kifutását, összecsomósodását, és más kellemetlen jelenségeket idézhet elő. Az ismert és jelenleg használt főzőégők hőterhelési műszaki biztonsági okokból ritkán csökkenthető a maximális terhelés 25—30%-a alá, ami a főzési technológiák szempontjából még mindig magas. Gáztűzhelyeken ezen a problémán különböző névleges terhelésű égők alkalmazásával kívántak segíteni, amely esetben az ételeket a technológiai folyamatnak megfelelően át kell helyezni az egyik égőről a másikra, ami részben külön gondot okoz, részben a nagykonyhai főzőzsámolyoknál nem jelent megoldást. Igény a főzőégőkkel szemben az egyenletes hőátadás, 2 az alkalmazott edény geometriai méreteitől, és az edényfenék alakjától függetlenül. Amennyiben ugyanis az edény fenekén különböző hőáramsűrűségű helyek fordulnak elő, az étel nem melegszik egyenletesen, és külö- 5 nősen besűrítésekkor, a hőáramcsúcsok helyén könnyen leég, ami kellemetlen ízhatások okozója lehet. Az 1. sz. ábrán feltüntetett önmagában ismert, és jelenleg széles körben alkalmazott főzőégő, amely a 2 fúvókából és 3 konfuzorból, az ehhez csatlakozó 4 diífu- 10 zorból, 5 pipából, továbbá az ezen elhelyezett 6 égőrózsából áll, az 1 edényt a 7 lánggal melegíti. Ez a láng eléri az edény fenekét, és azon elterül. Nyilvánvaló, hogy az edényfenék közepén 8 átmérőjű köralakú területen a hőátadás viszonylag jelentékleten lesz, a láng érintési 15 pontján hőáramsűrűségi csúcs alakul ki, és a hőáramsűrűség kifelé állandóan csökken az edény széléig. A 2. sz. ábrán a hőáramsűrűséget a 9 tengelyen, az edény sugarát a 10 tengelyen feltüntetve, ezen égő hőáramsűrűségi jelleggörbéjét a 11 jelleggörbe ábrázolja. Ennek 20 az égőnek hátrányos tulajdonságai annál nagyobb mértékben jelentkeznek, minél kisebb az alkalmazott edény átmérője, és minél kisebb a hőterhelés. Az ún. takarékterhelésen a hőáramsűrűségi csúcsok pontszerűen alakulnak ki, ami különösen kedvezőtlen az 25 ételek besűrítésénél, és általában sűrűbb ételek lassú főzésénél. Az ilyen rendszerű égőknél a 2 fúvókából és a 3 konfuzorból álló injektorral a sztöchiometrikus (a gáz égéséhez kémiailag szükséges) levegőszükséglet 50— 30 75%-ának megfelelő mennyiségű levegőt szoktak a gáz-180032
