180016. lajstromszámú szabadalom • Berendezés számítógépek középponti egységéhez kapcsolt kiegészítő egységek üzembiztonságának ellenőrzésére
3 180016 4 A jelenleg használatos ismert megoldások a következők : 2.1 A számítógéprendszer központi egysége adatátvitel kezdeményezése esetén az adatátvitel céljából megszólított ki-, bemeneti egység válaszjelére programozottan — software úton — várakozik, és ha a válaszjel egy meghatározott időn belül nem érkezik meg, a program feltételezi, hogy az adott ki-, bemeneti egység működésképtelen. 2.2 Ha a számítógéprendszer központi egysége egy másik intelligens egységgel — számítógép, mikroprocesszor — bonyolítja le az adatátvitelt, a számítógéprendszer központi egysége előre meghatározott időközönként adatátvitelt kezdeményez. A számítógéprendszer központi egysége az adatátvitel kezdeményezése után meghatározott alakú — formátumú — választ vár, és ha ez a válasz nem érkezik meg, vagy ha a beérkezett válasz formátuma nem megfelelő, a számítógéprendszer központi egysége a megszólított egység üzemképtelenségét tételezi fel. Ilyen megoldást ismertet a 3.999.053 sz. USA szabadalmi leírás. 2.3 Ha a számítógéprendszer központi egysége az adatátvitelt soros vagy párhuzamos adatátviteli egység, pl. MODEM segítségével bonyolítja le, az adatátviteli egység egy ún. státusz szó segítségével információt adhat arról, hogy a központi egység által kezdeményezett adatátviteli kapcsolat létrejött-e vagy nem. 2.4 A számítógéprendszer egyes elemeinek teszteléséről, az egyes öntesztelésre alkalmas módon kialakított elemek tesztprogramjainak elindításáról külön mikroprocesszoros vagy más intelligens egység gondoskodik. A számítógéprendszer egyeselemei a tesztelő egységgel külön adat és vezérlő vonalakkal vannak összekötve, és kialakításuk egyenként olyan, hogy a tesztelő egység vizsgáló, ill. a vizsgálatot indító utasításait fogadni képesek. A számítógéprendszer egyes elemeinek kialakítása esetleg olyan, hogy meghibásodás esetén a rendszerről képesek lekapcsolódni. Lényegében ezt a megoldást képviselik a 4.023.142 és a 4.030.072 sz. USA szabadalmi leírások. Az ismert megoldások hátrányait a következőkben lehet összefoglalni; 3.1 Az ismert megoldások csak közvetett úton, vizsgáló vagy kezelőprogram segítségével tudnak információt nyújtani a kiegészítő egységek üzemkészségéről, illetve meghibásodásáról. 3.2 Az ismert megoldások nem teszik lehetővé az előbbi 2.1, 2.2, 2.3 pontokban körvonalazott feladatok egységes kezelését vagy megoldását, nem teszik lehetővé az igények szerinti moduláld tást. 3.3 Az ismert megoldások nem teszik lehetővé az üzemképtelenség azonnali észlelését, ezenkívül a figyelés és az észlelés időigényes. 3.4 A viszonylag jó megoldást szolgáltató 2.4 pont szerinti módszert túlságosan bonyolult és drága, ezért az esetek többségében nem használható. A kérdés tanulmányozása során felismertük, hogy igen lényeges, hogy az üzemkészség ellenőrzés fenti három 1.1 ... 1.3 lépését egymástól függetlenül valósítsuk meg, mert csak így érhető el, hogy az üzemkészség ellenőrzés és a részleges működőképesség megvalósítását biztosító hardware-software ráfordítás pontosan akkora legyen, amekkorát az adott számítógéprendszer, a számítógéprendszer adott elemei, és e rendszerrel szemben támasztott megbízhatósági követelmények szükségessé tesznek. Ha a fenti három lépést egymástól viszonylagosan függetlenül valósítjuk meg, lehetővé válik az üzemkészségellenőrző elektronika moduláris kialakítására és a probléma egységes kezelése. Az egymástól független kialakítást az is indokolja, hogy a fenti három 1.1; 1.2; 1.3 lépés megvalósítása során különböző szempontokra kell tekintettel lenni ; 4.1 a számítógéprendszer egy-egy elhatárolt elemének vizsgálata a biztonsági követelményektől és egyéb körülményektől függően a hálózati tápfeszültség egyszerű érzékeléséből (pl. MODEM) egészen az egység bonyolult, mikroprocesszoros teszteléséig, ill. öntesztelésig terjedhet (pl. intelligens terminál). Lényeges, hogy a vizsgálat a szükséges és csakis a szükséges bonyolultságú eljárással történjen. 4.2 az üzemképtelenné vált egység meghibásodását tartalmazó információ továbbításánál a leglényegesebb az, hogy az információ a lehető leggyorsabban jusson el a számítógéprendszer központi vagy más olyan egységeihez, amelyeket az üzemképtelenség tényéről értesíteni kell. 4.3 Az üzemképtelenné vált egység leválasztása különböző módszerekkel történhet, a megoldás bonyolultságát a 4.1 ponthoz hasonlóan a megbízhatósági követelmények és egyéb körülmények határozzák meg. A leválasztás történhet software úton (pl. átkapcsolás egyik terminálról a másikra), hardware módon (pl. kapcsolt adat- és vezérlő busz megvalósítása), vagy az előbbiek kombinációja segítségével. Látható tehát, hogy az egyes lépések során egymástól igen különböző szempontokat kell figyelembe venni, és a probléma egységes kezelése csak akkor biztosítható, ha az egyes lépéseket egymástól szétválasztjuk és biztosítjuk a moduláris bővíthetőség lehetőségét. A jelenleg ismert megoldások általános hibája, hogy az előbbi három lépést együtt kezelik, ezért nem biztosítják az üzemkészség ellenőrzés moduláris bővíthetőségét, tehát túlságosan egyszerűek, vagy pedig túlságosan bonyolultak. Célunk, hogy találmányunkkal a fentiekben vázolt valamennyi nehézséget egyidejűleg kiküszöböljük, és olyan berendezést alakítsunk ki, amely maradéktalanul eleget tesz a szelektív üzemkészségellenőrzés követelményeinek, vagyis azonnali információt szolgáltat a meghibásodásról, továbbá lehetővé teszi az ellenőrzési feladatok egységes kezelését és megoldását. A találmánnyal megoldandó feladatot ennek megfelelően a központi egységhez kapcsolt kiegészítő egységek üzembiztonságának olyan ellenőrzésében jelölhetjük meg, amely nem idő5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
