179974. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés ismétlődő állapotváltozással jellemzhető folyamatoknál a két állapotváltozás között megengedhető maximális szünetidő túllépésének jelzésére

*4 179974 3 4 kritikus pontjában a folyamatosságot. Sokszor a rend­szer szinte valamennyi műveltető pontjának zavartalan működését, illetve megzavarását — távjelezve — párhu­zamosan kell figyelni. Akár teljesen önműködő a felügyelet, akár a kezelő­pult operátora figyel egyidejűleg valamennyi jelzésre, a sokfajta figyelt pont párhuzamos figyelése mindenkép­pen jelentős tehertétel. Ezért arra kell törekedni, hogy a jelzés kizárólag a lényegre szorítkozzék és azt minimális járulékos figyelemmel (figyelési eszközigénnyel) és mini­mális időráfordítással lehessen észlelni. Ugyanakkor a sokfajta figyelt pont távjelzőrendszere nagyszámú építő­elemet is igényel és arra kell törekedni, hogy figyelt pon­tonként minimális legyen az eszközráfordítás és hogy az érzékelők, kiértékelők, távjelzők építőelemkészlete minél egységesebb legyen, ami a kezelést egyszerűsíti, meg­bízhatóbbá teszi és jelentősen növeli az azonos típusú építőelem iránti igényt, a sorozatszámot tehát a gaz­daságossági határ fölé emeli. A példaként említett gabonaipari termelő gépsor gé­peinek egyrészénél az üzemet úgy célszerű figyelni, hogy a gép meghajtó motorjának működését figyelik és az üzemszerű forgás tényét távjelzik. Ilyen célra többnyire elfordulásérzékelők vagy fordulatszámmérők nyernek alkalmazást. Ha a hatáslánc integritását már az is sérti, hogy a motor ugyan forog, de nem ér el egy előírt mi­nimális fordulatszámot, akkor csak a fordulatszámra (is) érzékeny felügyelet engedhető meg. Ilyen célra ismeretes az építőelemek sokasága. Egyrészüknek hátránya, hogy közvetlen érintkezést igényelnek, az érzékelést elmoz­duló, illetve súrlódó részek végzik. Nagyrészük közös hiányossága, hogy a fordulatszámtartomány-átfogás viszonylag kicsi, kb. 1:5, pedig nem ritkán 10— 3000 ford/s tartomány átfogása is szükséges. Különösen a kis fordulatszámok megbízható érzékelésénél lépnek fel problémák. Az érintkezésmentes fordulatszámmérők általában a fordulatszámmal arányos impulzussereget szolgáltatnak, s azt kell azután más építőelemeknek ki­értékelniük. Ha ez a kiértékelés széles —• több nagyság­rendéi — tartományban a fordulatszám konkrét meg­határozásán alapul, az eszköz ugyan flexibilis és meg­bízható, de nagyon költséges. Szükségessé vált olyan építőelem kialakítása, mely az ismert, fordulatszámra érzékeny és széles tartományú eszközökhöz képest egy­szerűbb és olcsóbb. Erre lehetőséget ad, hogy a feladat­ból folyóan a fordulatszámnak — mint közbenső jel­lemzőnek — a konkrét meghatározására nincs is szük­ség; csupán annak a folyamatos jelzése szükséges, hogy maga a forgómozgás fennáll és annak sebessége nem csökkent előírt határ alá. A minden újabb körülfordu­­lás kezdetét jelző impulzust tekintjük itt állapotválto­zásnak, két szomszédos ilyen impulzus között nem lép­hető túl a kritikus szünetidő. A gabonaipari termelő gépsor különösen kényes helye az önműködő ürítőmérleg. Az előtartályról a mérlegre továbbított gabona felhalmozódik, amíg meghatározott tömeget elér. Ekkor az előtartály reteszelődik az ürítés tartamára (az érkező gabona most az előtartályban hal­mozódik), majd az ürítőajtó billen és a mérlegén felhal­mozott gabona szállítószalagra, további közbenső tar­tályba vagy végtartályba ömlik; az ürítőajtó záródása után az ürített mérlegen újra halmozódhat a gabona, mely az újra megnyitott előtartályból érkezik. Az ürítési művelet elakadása esetén mind növekvő gabonameny­­nyiség halmozódik az előtartályban, ami térfogati kor­látba ütközve mechanikai károsodást, tömörülve tűz­veszélyt okozhat. A szállítási folyamat ugyan bizonyos ingadozásnak lehet alávetve, de nyilvánvaló, hogy ren­deltetésszerű működés esetén az előtartályban — kis el­térésekkel — egyező időtartam alatt átlagosan egyező mennyiség halmozódhat fel; ha ennél megfelelően na­gyobbra választott időtartam után sem fejeződik be az ürítés, akkor veszélyhelyzettel kell számolni. Zavarta­lansági felügyelet céljából tehát azt kell meghatározni, mennyi idő telt el — újabb ürítés nélkül — az előző ürítés befejezése óta. Ha az így definiált szünetidő a kri­tikus értéket meghaladja, azt jelezni kell (a jelzés magá­ban foglalhatja a riasztást és a jelzésből — akár kés­leltetés után — leszármaztatott beavatkozást). A találmány alapja olyan felismerés, mely a példakénti két folyamat és más vizsgált folyamatok zavartalansági feltételének közelebbi elemzéséből indul ki. A külön­böző alkalmazási helyeken eltérő lehet a figyelendő paraméter, a változás minősége, a közvetlenül érzékelt dimenzió, de egy alapvető sajátosság közös: a folyamat mindaddig tekinthető zavartalannak, amíg két szom­szédos állapotváltozás között a szünetidő nem halad meg előírt kritikus értéket. Az ürítőmérlegnél ez közvetlenül belátható. Előnyö­sen az ürítőajtó visszabillenését figyeljük, mely után a gabona az előtárolóból újra továbbhaladhat az éppen ürített mérleg felé, ahol felhalmozódik. Nevezzük kri­tikus tömegnek azt a gabonamennyiséget, melynél töb­bet nem engedünk —■ az előtartály két reteszelése kö­zött — az előtartály felé haladni. Legyen az az időtar­tam, mely mellett a technológiai rendszer lehetséges leg­nagyobb üzemi szállítási sebessége mellett kritikus tömeg érkezik, a kritikus szünetidő. Vonjuk le ebből az ürítés tartamát és nevezzük azt a gabonamennyiséget, mely az így csökkentett időtartam alatt a várható legkisebb üzemi szállítási sebesség alatt az ürítőmérlegre jut, re­ferenciatömegnek és erre a referenciatömegre (mely ki­sebb, mint a kritikus tömeg) állítsuk be az ürítőmérleg ellensúlyát. Ilyen beállításban a leglassúbb szállítás ese­tén éppen a kritikus szünetidő elteltekor fejeződik be az újabb ürítés és nyílik újra az előtartály kimenete, s gyor­sabb szállítás esetén még hamarabb. Csak azt kell tehát figyelnünk, nem lépi-e túl a szünetidő a kritikus értéket, de nem érdekel bennünket, rövidebb-e annál és meny­nyivel rövidebb, s az sem, hogy a kritikus szünetidőn belül meddig tart a halmozás, meddig az ürítés. Hasonló a helyzet forgómozgás ellenőrzésekor. Ha a tengelynek mindig azonos szöghelyzetében kapunk impulzust, a két szomszédos impulzus közötti szünetidő annál nagyobb, minél kisebb a fordulatszám. Ismét csak a megenged­hető legkisebb fordulatszám esetén mérhető kritikus szünetidő az egyetlen figyelendő kritérium. A leírt két példánál nem több eltérő üzemi állapot váltakozását figyeljük. A forgómozgás pl. folyamatos, csak a jelzésadás reprezentál állapotváltozást. Az ürítő­mérlegnél csak azt figyeljük, visszabillent-e az ajtó. Ahol több eltérő üzemi állapot váltakozik, szintén lehet olyan állapot, mely kritikus és lehet, hogy kettőnél több üzemi állapot közül egynél több az olyan, melynek szü­netideje kritikus; ilyenkor egymástól függetlenül figyel­hetjük a mindenkori kitüntetett állapotok valamelyikére jellemző jelzés beérkezését. Az egyes kritériumok egy­mástól függetlenül, egymás kölcsönhatása nélkül figyel­hetők, ami nem zárja ki, hogy a jelzések alapján egy­mástól függetlenül figyelhető jelenségekből azután to-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom