179939. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szabályozott sebességű hatóanyag felszabadulást biztosító szilárd perorális készítmények előállítására a polivinilalkohol bevonat utólagos módosításával
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI 179939 LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALALMANY Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1979. VII. 4. (BU—945) NSZO3 A 61 K 47/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. V. 28. Megjelent: 1984. V. 31. ' '■%>, l Szabadalmi Tdr ' ) Feltalálók: dr. Bozzay József vegyészmérnök, Budapest, 50%, dr. Török Lászlóné vegyészmérnök, Budaörs, 30%, Horváth Tibor gyógyszerész, Budapest, 20% Szabadalmas: Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest Eljárás szabályozott sebességű hatóanyag felszabadulást biztosító szilárd perorális gyógyszerkészítmények előállítására a polivinilalkohol bevonat utólagos módosításával 1 A találmány tárgya eljárás szabályozott sebességű hatóanyag-felszabadulást biztosító, szilárd, hatóanyagot vagy hatóanyag-keveréket tartalmazó perorális gyógyszerkészítmények előállítására. Az utóbbi évtizedekben fellendült a kutatás a retard (tartós hatóanyag-leadású) perorális gyógyszerkészítmények iránt, melyek a következő előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek: 1. Alkalmazásukkal a hatóanyag plazmaszintje csak kis ingadozást mutat, ezért eredményesebbé válhat a terápia (feltételezve, hogy a vérszint alakulása összefügg a farmakológiai hatással). 2. Csökken a véletlenül kihagyott dózisok száma, kisebb a gyógyszeres terápia megszakításának veszélye. 3. Az alkalmazás kényelmesebb. 4. A hatóanyagok gazdaságosabban kihasználhatók. Retard termékek előállítására több módszer ismeretes. A tartós hatás elérhető fiziológiai úton (például a metabolizáló enzim bénításával), kémiai úton (például lassabban elimináló származékká alakítás) és fizikai úton. (Pandula—Takács: Ipari Gyógyszerészet, Medicina, Budapest, 1964.) A fizikai úton megvalósított eljárások többsége vagy a hatóanyag beágyazását ajánlja valamilyen változó összetételű és tulajdonságú hordozóba (mátrixba), vagy a hatóanyag bevonását javasolja. (Pandula—Takács: Ipari Gyógyszerészet, Medicina, Budapest. 1964.) A fiziológiai és kémiai módszerek hatóanyag-specifikusak, ezért a megfelelő készítmények előállítására több kutatómunkát kell fordítani, mint a fizikai módszerek esetén. 2 Amennyiben a retard hatást a metabolizáló enzim bénításával érik el, úgy az ehhez szükséges anyag minősége az alkalmazott gyógyszer minőségétől, illetve attól függ, hogy milyen enzim működését kell megakadályozni. 5 Ennek megállapításához azonban minden egyedi esetben nagyszámú kísérletet kell elvégezni. A retard hatásnak kémiai úton történő elérésénél a molekulát lassan eliminálódó származékká alakítják. A megfelelő származék meghatározásához szintén 10 hosszú kísérletsorozat szükséges. A fizikai módszerek általánosan alkalmazhatók, mivel a hatóanyagnak a gasztrointesztinális traktusban való oldódását befolyásolják. A fizikai módszerrel elért retard hatás mindig az emésztőrendszer feltételei között 15 adott oldódási folyamat sebességének csökkenését jelenti. Az oldódási sebesség csökkentésének mértékét a biológiai optimálás igényei szabják meg, így a készítmény megkívánt hatóanyag-leadási sebessége szubsztanciánként eltérő lehet. Filmbevonatos készítmények esetében 20 ez az igény csak akkor teljesíthető, ha a bevonat áteresztőképességét — bizonyos határok között — tervszerűen lehet szabályozni. Ilyen fizikai módszerek például a hatóanyag bevonása 25 sellakkal vagy cellulózacetátftaláttal. (Pandula—Takács : Ipari Gyógyszerészet, Medicina, Budapest, 1964.) A sellak alkalmazásának hátránya, hogy mivel természetes anyag, az időjárás körülményeitől függően más jellegű, így nem alkalmazható biztonsággal. A cellulózacetát- 30 ftalát alkalmazásának hátránya, hogy a bevonat fel-179939
