179881. lajstromszámú szabadalom • Kobalt-króm-alapú korrózióálló ötvözet
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI E j ü 1R Ék S 179881 SZOLGALATI TALÄLMÄNY Nemzetközi osztályozás: lyt Bejelentés napja: 1980. VII. 18. (1794/80) NSZOj C 22 C 19/00 A 61 C 13/10 Közzététel napja : 1982. IV. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1984. III. 31. ^^TaÄ^v í _ Szabadalmi Tár. ' . 1 Feltalálók: Szabadalmas: Szipka Károly oki. kohómérnök (70%), Vasipari Kutató Intézet, Zámbó József oki. kohómérnök (30%), Budapest Budapest Kobalt-króm alapú korrózióálló ötvözet 1 A találmány tárgya új, kobalt-króm alapú korrózióálló ötvözet, melynek súlyszázalékban (továbbiakban: s%) kifejezett összetétele annyiban egyezik hasonló rendeltetésű ismert ötvözetekével, hogy tartalmaz szilícium-, karbon-, molibdén-, mangán- és nitrogénadalékot és a gyártástechnológiából folyó mértékben szennyező nyomokat is, mimellett a karbontartalom és a nitrogéntartalom együttesen nem haladja meg a 0,7 s%-ot, míg az ismert ötvözetektől a találmány szerinti ötvözetet az különbözteti meg, hogy ezenkívül tartalmaz 0,02— 0,15 s% cériumot és 0,01—0,05 s% kalciumot, a kénszennyezés nem haladja meg a 0,009 s%-ot és emellett a krómtartalom 25—30 s%, a molibdéntartalom 3,5— 5,5 s%, a karbontartalom 0,3—0,6 s%, a szilíciumtartalom 0,4—1,5 s%, és a mangántartalom 0,3—0,8 s%. Hasonló összetételű ötvözeteket a gépészetben olyan helyeken alkalmaznak, ahol mind a korrozív, mind a mechanikai igénybevétel jelentős; különösen előnyös az ilyen jellegű ötvözetek alkalmazása a gyógyászatban olyan teherviselő tartó- és kötőelemekként (tartószerkezetek, fel- és összeerősítő kapcsok a sebészetben és a foggyógyászatban), melyekkel a teherbírási követelmény is kritikus, mert viszonylag kis terjedelemben teherbírónak kell lenniük tartós és ismétlődő fárasztó igénybevételekkel szemben, s ugyanakkor a tartóelem kialakításához és különbösen az alkalmazási helyre való behelyezéséhez bizonyos fokú képlékenység elengedhetetlen, a szívósságnak pedig olyannak kell lennie, hogy sem a kialakításnál és behelyezésnél, sem az ismételt fárasztás hatására a megkívánt keménység, kopásállóság ne párosul-2 jón rideg, törékeny magatartással, végül a gyógyászatban teherviselő elemként az ilyen ötvözet csak akkor alkalmazható, ha az élőszervezetben, a testüregekben, különösen a szájüregben fellépő korrozív közegekkel szem- 5 ben kellően ellenállók és nem gyakorolnak a tartóelemekkel érintkező élőszervezetre (pl. a szomszédos egészséges fogra) számottevő kártékony hatást. Az utóbbi követelmény természetesen a sebészetben alkalmazott implantációs elemeknél is fennáll, de különösen jelentős 10 ez a követelmény a fogászatban, ahol a fogpótlások, protézisek tartószerkezetének alapanyagaként alkalmazható az ilyen ötvözet. A továbbiakban ezért ilyen alkalmazással kapcsolatban tárgyaljuk a találmányt; nyilvánvaló, hogy a hasonló követelményeket esetleg kisebb 15 igényességgel támasztó alkalmazási helyekre (gépészet, sebészet) a mondottak értelemszerűen érvényesek. Fogászati tartószerkezetek, fel- és összeerősítő kapcsok alapanyagaként tehát olyan ötvözetre van szükség, mely a korrózióval szemben kellően ellenálló, a 20 mechanikai igénybevételt kielégítő szilárdság mellett jó kopásállósággal viseli és az utólag szükséges kismértékű alakítást lehetővé tevő rugalmassággal rendelkezik. A találmány szerinti ötvözet további kedvező sajátossága, hogy az átolvasztás során alkalmazott nagyfrekven- 25 ciás indukciós hevítés (megömlesztés) és öntés közben fellépő oxidációval szemben az ismertekhez képest nagyobb az ellenállása, az ötvözet önthetősége és formakitöltő képessége kitűnő. A technika állását — irodalmi hivatkozásaival, adat- 30 közléseivel és saját ötvözetének ismertetésével — átte-179881
