179846. lajstromszámú szabadalom • Vázszerkezet épület fedélszerkezetének és/vagy födémjének és/vagy felmenő falának kialakításhoz
7 179846 8 A 3. ábra szerinti tartó, az 1. ábra szerintitől csak annyiban tér el, hogy a 10, 11 övék két-két 12 akácrúdból állnak; a kapcsolatok itt is szegezettek. A_4. ábra szerinti 4 tartó a 2. ábra szerintitől csak annyiban tér el, hogy a 10, 11 öveket két-két 12a akácrúd alkotja; ezek egymáshoz és a gerinclemezhez ragasztott és/vagy szegezett kapcsolattal vannak rögzítve. Az 5. ábrán kettős gerincű 5 tartó látható; a gerinclemezeket itt is 9, az alsó övét 10, a felső övét pedig 11 hivatkozási számokkal jelöltük. A két 9 gerinclemez egymással párhuzamosan, egymástól a távközzel húzódik, értelemszerűen egy-egy övét három-három 12 akácfarúd alkot, amelyek közül a középső a 9 gerinclemezek közötti távtartó szerepét is betölti. Itt két 14 nyúlvány van. A 6. ábra szerinti 6 tartó 12a akácrúdjai vastagabbak (vö. a 2. ábrával), és alul is vannak 14 nyúlványok. A 7. ábra szerinti 7 tartó 10 és 11 öveit hat-hat 12 akácrúd alkotja; a két 9 gerinclemeznek csak az egyik végén vannak 14 nyúlványai. Végül a 8. ábra szerinti 8 tartó úgy épül fel, mint a 6. ábra szerinti, az eltérés csak annyi, hogy a 10, 11 öveket hat-hat 12a akácrúd alkotja, tehát a két 9 gerinclemez között nagyobb távolság van. Az 1—8. ábrák szerinti tartók alkalmazásával a legkülönfélébb célokra szolgáló építmények létesíthetők. A szerkezet statikailag határozott vagy határozatlan rendszerként működik, egyenes vonalvezetésével jól alkalmazkodik az akác tulajdonságaihoz. A 9. és 13. ábra szerinti épület 15 külső falának (nem ábrázolt) térelhatároló elemei a 16 oszlopokhoz csatlakoznak, amelyek pl. a 4. ábra szerinti 4 tartók lehetnek. A 17 tetőszerkezet 18 tartógerendái — főtartói —-«egyik végükkel a 16 oszlopok felső végéhez vannak rögzítve, vagyis az oszlopokon támaszkodnak fel. A 18 tartógerendák például az 1. ábra szerinti 1 tartók lehetnek. A főtartók közötti d távolság (10. ábra) 3—6 m között lehet. A 17 tetőnek e lejtése van, a lejtés értéke elvileg 0—100% között változhat. Nagyobb fesztávolságok esetén közbenső 19 oszlopokra helyezett 20 kiváltó tartók építhetők be. A szélső és közbenső 16,19 oszlopok közötti f távolság 6—18 m között lehet. A térelhatároló elemeket később részletesen ismertetjük. A 9. és 14. ábrák szerinti épület a fent ismertetettől abban tér el, hogy a tető g lejtését nem a 18 tartógerendák ferde elhelyezésével, hanem azok megfelelő alaki kiképzésével adjuk meg; a g lejtés értéke 3—8% között van. Az oszlopok és főtartók találkozásánál kiváltó főtartók — szükség esetén — itt is alkalmazhatók. A 11. és 15. ábra szerinti épület 17 tetője középről kiindulva kétirányban i lejtésű; a lejtés értéke elméletileg 0—-100% között lehet. A 18 tartóg^rendák két külső végükön a 15 oldalfal 16 oszlopai, belső végükön pedig a belső 19 oszlopokon támaszkodnak fel. Ez utóbbiak és a 18 tartógerendák találkozásánál itt is beépíthető (nem ábrázolt) kiváltó tartó. A 12. és 16. ábra szerinti épület a 11. és 15. ábra szerintitől csak annyiban tér el, hogy — a lefedett tér teljes szabaddá tétele érdekében — a 19 közbenső oszlopok elmaradtak, helyette 21 vonórudat alkalmaztunk; ez utóbbit födém is helyettesítheti. A 17 tető j lejtése 20— 100% között, a k fesztávolság 12—24 m között lehet. A 16 oszlopokat pl. a 8. ábra szerinti kettős gerincű 8 tartók alkothatják. A 17. ábrán az 1—8. ábrák szerinti tartók valamelyikéből kialakított 23a háromcsuklós keretet tüntettük fel; a csuklókat 22 hivatkozási számokkal jelöltük. A k fesztávolság itt is 12—24 m lehet, a kerettel adható / tetőlejtés 0—40% között mozoghat. A 18. ábra szerinti 23b keret a 17. ábra szerintitől annyiban tér el, hogy kétcsuklós; a csuklókat itt is 22 hivatkozási számokkal jelöltük. A térelhatárolások szelemenekkel, és/vagy négyszögalaprajzú, faszerkezetű panelekkel készülnek. A szelemenek és/vagy panelek az 1—8. ábrák szerinti tartók 14 nyúlványaihoz csatlakoznak, miáltal a magasgerincű tartók kihajlással szemben merevítve vannak. A 20— 25. ábrákon mindig két-két 18 főtartó közötti mezők merevítő-, illetve merevítő-térelhatároló elemekkel való kitöltésének lehetőségeit érzékeltettük. A 20. ábrán általános mező látható 24 szelemengerendákkal, amelyek egymástól m távolságban vannak. A 21. ábrán olyan általános mező látható, amely belső merevítők nélküli, közvetlenül egymás mellé helyezett 25 szelemen-panelekkel van kitöltve. A 22. ábra szerinti általános mezőben a 25 szelemen-panelek egymástól távközzel vannak elhelyezve, mégpedig egy-egy panelmező kihagyásával. A 23. ábrán szélrácsos mező látható, 24 szelemengerendákkal; a 24. szelemengerendák közötti átlós 26 szélrácsrudak a helyszínen kerülnek beépítésre. A 24. ábrán is szélrácsos mező látható, itt a 27 szelemen-panelek 28 belső merevítőkkel vannak ellátva. A 25. ábrán is szélrácsos mezőt tüntettünk fel, itt a 28 belső merevítőkkel ellátott 29 szelemen-panelek egymástól — egy-egy panel-szélességű — távközökkel helyezkedned el, és a panelek közötti terekben helyszínen beépített 26 szélrácsrudak vannak. A 24 szelemengerendák, illetve 25, 27 és 29 szelemenpanelek közötti terek felszegezett deszkákkal boríthatok (I. később). A térelhatárolás készülhet hőszigeteléssel vagy anélkül, burkolt vagy burkolatlan kivitelben, egy vagy két rétegben, vagyis a gerendák és oszlopok belső és külső síkjára egyaránt kerülhetnek térelhatárolás céljára szolgáló elemek, például panelek. A szélrács nélküli mezőkben a szelemengerendák egyszerű farudakból, a panelek egyszerű, négyszög-alaprajzú —• hossz- és végbordákból álló — deszkakeretből készülhetnek. A szélrácsos mezőkben a szelemengerendák közé helyszínen beépített fa- vagy acélanyagú merevítők kerülnek. A panelek ugyanitt háromszögosztású belső rácsos merevítést kapnak, amiből következően a panelek merev tárcsaként viselkednek, és a főtartógerendák, illetve oszlopok öveit oldalirányú kihajlással szemben megtámasztják. A gerinclemezek és szelemengerendák, illetve panelek kapcsolata a szélrács nélküli mezőkben csak nyomóerőt vesz fel, így csak rögzítés-jellegű. A szélrácsozattal merevített mezőkben fellépő, a térelhatároló síkkal párhuzamos erőket nyírt, szegezett vagy csavarozott kapcsolat továbbítja a tartóknak (oszlopoknak vagy gerendáknak). A merevített panelek belső merevítői, pl. rúdjai vagy lécei, valamint a merevített paneleket és/vagy szelemengerendákat összekötő, helyszínen beépített szélrácsruda k‘ húzó-, illetve nyomóerő felvételére alkalmas kapcsolattal illeszkednek pl. a panelek hossz-, illetve végbordáihoz. A bekötés szegezéssel és/vagy csavarozással történhet, csomólemezzel vagy csomólemez nélkül. Nagyobb rúderők esetén a szelemenbe, vagy szelemenpanelbe süllyesztett faanyagú vagy fémanyagú, különösen acélanyagú csomólemezek kerülhetnek alkalmazásra, amelyek szegezéssel vagy csavarozással vannak a panel hossz-, illetve végbordájához, illetve szélrácsaihoz rögzítve (lásd az 51—53. ábrákat). A 24 szelemengerendák és a 18 tartók kapcsolatát a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
