179839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás több telepes félmeredek és meredek dőlésű szénelőfordulások leművelésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMÄNY 179839 Bejelentés napja: 1980. III. 14. (605/80) Nemzetközi osztályozás: E 21 C 37/12 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. II. 27. Megjelent: 1984. III. 31. í Szabadalmi Tár. ) V ■SJ* Ti il * = - -Feltalálók: Szabadalmas: Garamvölgyi János oki. bányaip. technikus, Pécs Mecseki Szénbányák, Pécs dr. Kapolyi László oki. bányamérnök, Budapest Szilágyi Antal oki. bányamérnök, Pécs Tóth István oki. bányamérnök, Tatabánya Végh József üzemmérnök, Pécs Eljárás több telepes félmeredek és meredek dőlésű szénelőfordulások leművelésére 1 2 A találmány tárgya széntermelési eljárás több telepes, félmeredek és meredek dőlésű szénelőfordulások leművelésére, amely eljárás alkalmazása különösen előnyös és gazdaságos akkor, ha a telepek több, egymástól különböző távolságban levő vékony szénrétegből állnak. A széntermelés jelenlegi rendszerében a félmeredek és meredek telepek lefejtésére függőleges aknákból induló vízszintes fekűvágatokkal úgynevezett szintmezőt képeznek ki. A szintmező méretét az aknából induló vágatok közötti távolság határozza meg. Ez a Mecsekben 42—65 m, de az európai bányászatban ismeretes a 100 méteres szintosztás is. A szintmezőt a feküvágatokból hajtott keresztvága'tokkal keresztvágati mezőkre osztják. A keresztvágatok egymástól való távolsága a Mecsekben 200 —400 m. Az európai bányászatban, ahol a település általában egyenletes és zavarmentes, a keresztvágatok távolsága a 600—800 métert is eléri. A keresztvágatokkal harántolt széntelepek közül a hagyományos, vagyis mechanikai módszerrel történő 20 jövesztéssel csak a vastagabb széntelepeket lehet gazdaságosan kitermelni. Vékonyabb széntelepeknél ugyanis már csak nehezen, vagy egyáltalán nem alkalmazhatók a termelékeny, modern bányászati eszközök és berendezések. A gazdaságosságra való törekvés következménye- 25 ként a művelhetőnek ítélt telepvastagság fokozatosan nő, ezzel együtt pedig nő a ki nem termelt szénvagyon is, miután a vékonyabb szénrétegeket egyszerűen nem fejtik. A jelenlegi termelési eljárásnál a művelési kondíciók szerint műrevalónak ítélt széntelepekben mind az alsó (szállító-) mind pedig a felső (lég-) szinten kiképezik a fejtési szállító- és légvágatokat. A szállító- és légvágat közötti széntelepet úgynevezett front- vagy pásztafejtés- 5 sei művelik le. A kitermelt szén térfogatának megfelelő és visszamaradó üreget a biztosító szerkezet rablásával magára hagyják, így a fedőkőzet leomlik. A fedőkőzet leomlását megfelelő szabályok szerint kell irányítani. Ha az omlás nem valósítható meg, a fából készült bizto- 10 sító elemeket bent hagyják, vagy más eljárásnál a kialakult üreget iszapolással vagy száraz anyaggal tömedékelik. A hagyományos bányaművelés, szénkitermelés legfontosabb jellemzője, hogy a műrevalónak ítélt, azaz 15 lefejtésre kerülő széntelepek teljes területén szükséges valamilyen bányatérség kiképzése és emberi munkavégzés. A széntelepek teljes területén történő munkavégzésnek azonban számos hátrányos következménye van, amelyek összefoglalva az alábbiak : — A bányaveszélyek mindegyike fokozottan jelentkezik, ahol külön ki kell emelni a szénpor-, a metán-, a gázkitörés- és a tűzveszélyt ; — A szénben hajtott vágatokban és fejtésekben fordul elő a balesetek 80—90%-a ; — A vékonyabb (0,5—1,2 m-es) szénrétegek, ha azok egymástól való távolsága az 1,5—2,0 métert meghaladja, már említett műszaki-gazdasági okok miatt nem kerülnek kitermelésre. A fejtések (alkalmazott technológia szerinti) magassága a Mecseki Szénbányáknál például 30 1,5—2,5 m között van; 179839
