179813. lajstromszámú szabadalom • Kobalt-ftalocianint és kvaterner ammóniumvegyületet tartalmazó katalizátor készítmény
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 179813 Bejelentés napja: 1979. VII. 23. (UO—160) Nemzetközi osztályozás : Elsőbbsége: 1978. VII. 24. (927 317; 927 318) Amerikai Egyesült Államok B 01 J 21/00 ftjßC ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. IV. 28. Megjelent: 1984. III. 31. Xk, % N Feltaláló: Frame Robert Roy kutató vegyész, Glenview, Illinois, Amerikai Egyesült Államok Szabadalmas: UOP Inc., Des Plaines, Illinois, Amerikai Egyesült Államok Kobalt-ftalocianint és kvaterner ammóniumvegyületet tartalmazó katalizátor készítmény 1 A találmány savas kőolajpárlatokban levő, nehezen oxidálható tiolok átalakítására különösen alkalmas, kobalt ftalocianint és kvaterner ammóniumvegyületet tartalmazó katalizátorra vonatkozik. A kőolajfinomító iparban jól ismertek és általánosan használatosak a sa- 5 vas kőolajpárlatok kezelésére azok az eljárások, amelyek szerint a párlatot alkalikus közegben, oxidálószer jelenlétében, oxidációs katalizátorral érintkeztetve kezelik. Ezeknek az eljárásoknak a szokásos célja a savas kőolajpárlatokban levő, káros hatású tiolok oxidációjának 10 megvalósítása oly módon, hogy eközben ártalmatlan diszulfidok keletkeznek, azaz a gyakorlatban édesítésnek nevezett folyamat játszódik le. A feldolgozott kőolaj jellegétől, a belőle nyert savas párlat forrásponthatáraitól és esetleg még a lepárlás módjától függően is a párlatok- 15 ban a tiolok nagyon különböző koncentrációban, kötésmódban és molekulasúllyal fordulnak elő, és az édesítő eljárások eszerint változnak. Ilyen eljárás az olefines kőolajpárlatokra vonatkozó. Ha ezeket a párlatokat huzamosabb ideig tárolni kell, 20 előnyös oxidációs inhibitort adni hozzájuk a gyantaképződés megakadályozása céljából. Az inhibitor általában olaj-oldható feniléndiamin. Ha az olefines párlatban még kismennyíségű könnyen oxidálható tíol is van, a fenilén-diamin homogén oxigén-átvivőként működve elősegíti 25 a merkaptánok oxidációját és a diszulfidok képződését. Megjegyzendő, hogy a merkaptántartalomnak legalább egyharmadát felemésztik a savas párlat olefinjeivel lejátszódó reakciók. Az eljárást a gyakorlatban inhibitoros édesítés néven ismerik. A homogén fázisú fenilén-diamin 30 2 nem nyerhető vissza, felemésztődik az édesítési folyamatban, és amikor már a szükséges mértékű oxidáció eléréséhez túl sok fenilén-diamin kell, az eljárás, mint édesítési folyamat, rossz hatásfokúvá válik, és más eszközökhöz kell nyúlni. Ismeretes, hogy az inhibitoros édesítés, ez a lényegében szakaszos, főként tárolt savas párlatok kezelésére alkalmas eljárás, csak olefin-tartalmú párlatokra jó, lévén az olefin elengedhetetlen az inhibitoros édesítő eljáráshoz. A párlatban levő tiolok koncentrációjától és kötésmódjától függően adott, rendszerint órákban vagy napokban mért idő alatt a tárolt párlat édesítése lezajlik. Bár a 3 164 544 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalomnak megfelelően a homogén fenilén-diamin katalizátorokhoz adagolt kvaterner ammónium-halogenidekkel az édesítő eljárás felgyorsítható, az eljárást mégis korlátozzák az inhibitoros édesítés jellemzői, miszerint az inhibitoros édesítés rendszerint hatástalan azokra a savas kőolajpárlatokra, amelyekben primer és szekunder tiolokon kívül más tiolok is vannak, és még inkább hatástalan az olyan párlatokra, amelyekben 150 ppm-nél több tiol-kén van jelen. Azokat a kőolajpárlatokat, amelyek inhibitoros édeskéssel nem kezelhetők, azaz bennük nagyobb molekulasúlyú és/vagy bonyolultabb összetételű tiolok vannak, vagy tiolkoncentrációjuk nagy, rendszerint vizes lúgoldatban diszpergált, heterogén fém-ftalocianin katalizátorral érintkeztetve édesítik. A savas párlat és a katalizátort tartalmazó vizes lúgoldat olyan folyadék-folyadék rendszert alkotnak, amelyben a tiolok oxidálószer, rend-179813
