179777. lajstromszámú szabadalom • Folyadékmintákban alkalmazható kisérleti eszköz, főleg diagnosztikai célokra

7 179777-karbamid alkalmazása mellett, előnyösen alacsony pH-értékeken. A találmány szerinti kompozícióban felhasználható továbbá gélesedö rendszerként a nátrium-karboxi­­metil-cellulóz és az alumínium(III)-ion kombinációja. A találmány szerinti kompozíciókban a GAF Corporation amerikai egyesült államokbeli cég által Gantrcz AN márkanév alatt forgalomba hozott, metil­­viniléter — maleinsavanhidrid kopolimer többféle módon hasznosítható. így például mintegy 5 alatti pH-értékcken polivinilpirrolidonnal oldhatatlan komp­lexet alkot. A poliakrilsav a Gantrez AN-hez hason­lóan viselkedik polivinilpirrolidon jelenlétében. A Gant­rez AN savas oldatokban zselatinnal is oldhatatlan komplexet képez. Sőt a Gantrez AN és más savas polimerek és kopolimerek kicsaphatok olyan vegyü­­letekkel, mint a glikolok, polivinilalkohol, hidroxi­­alkil-cellulózok és diaminok. Miként korábban említettük, a legkülönbözőbb jel­legű mikrokapszulák felelnek meg a találmány szerinti kompozícióhoz való felhasználásra abban az esetben, ha a kompozíció egyes komponenseit egymástól idő­legesen el szükséges választani. A hasznosítható mikro­kapszulák a szakirodalomból jól ismert módszerek valamelyikével állíthatók elő. Ezen ismert módszerekre jó összefoglalást ad az Angew. Chem. Internat. Edit.. 14, 539 (1975) irodalmi hely, illetve az itt említett referenciák. A mikrokapszulák előállításához olyan módszereket hasznosíthatunk, mint a felületek közötti (interfaciális) polikondenzáció vagy a koacerválás. A mikrokapszulák képzéséhez és elkülönítéséhez olyan módszereket is használhatunk, mint például a centrifugálás, porlasztva szárítás és más mechanikai műveletek. A találmány szerinti kompozíciókban hasznosít­ható mikrokapszulák előállításának előnyös módszere a felületek közötti polikondenzáció, minthogy rendkívül egyszerűen végrehajtható. E módszer szerint egy több­fázisú rendszer határfelületein két reagenst (komono­­mereket vagy oligomereket) reagálni hagyunk. Ekkor polikondenzáció megy végbe vékony polimerfilmet képezve, mely film oldhatatlan a ..monomereket" tartalmazó fázisokban. Ozmotikusán törékeny típusú, rendkívül előnyösen hasznosítható mikrokapszulákat kaphatunk úgy, hogy egy első komonomer kompo­nenst, például egy polifunkciós amint az izolálandó anyagot már tartalmazó vizes fázisban oldjuk. Ez a vizes fázis előnyösen olyan, hogy fajsúlya vagy ozrno­­lalitása nagy a vizsgálni kívánt minta várható fajsú­lyához, illetve ozmolalitásához képest. Ezt a vizes fázist azután diszpergáljuk vagy emulgáljuk egy vízzel nem elegyedő fázisban, például ásványolajban. A szusz­penzióhoz vagy emulzióhoz ezután egy második komonomert, például egy polifunkciós savhalogenidet adunk. Ha komonomerekként polifunkciós aminokat és savhalogenideket használunk, akkor poliamid mikro­kapszulákat kapunk, amelyek mindegyike a vizes fázis, illetve az abban oldott izolálandó anyag egy részét tartalmazza. A poliamidokon túlmenően a mikrokapszulák ozmotikusán törékeny, félig áteresztő membrán jellegű falának kialakítására alkalmas polimerként megemlít­hetjük még például a poliésztereket, poliuretánokat és a polikarbamidokat. Az inhibitorrendszer egyes komponenseinek egy­mástól való elválasztására egy másik út az — feltéve, hogy a komponensek egyike vízben, míg másika szer­ves oldószerben oldódik —, hogy kétszeri bcmártással végzett előállítási módszert alkalmazunk. Ennek során úgy járunk el, hogy a találmány szerinti eszköz hor­dozómátrixába először az egyik komponens vizes oldatát juttatjuk be, majd a hordozómátrixot szárítjuk és csak ezután juttatjuk be a másik komponens egy szerves oldószerrel készült oldatát. Bizonyos fentiekben ismertetett és az egyes kompo­nensek egymástól való izolálása nélkül hasznosítható inhibitorrendszerek, így például az elvan inhibitor­rendszerek, mint a 2-ciano-akrilátokat, vízzel habo­­sítható izocianátokat és epoxid típusú reagenseket hasznosító inhibitorrendszerek esetében ügyelnünk kell a nedvesség távoltartására mind a találmány szerinti kompozíció és eszköz gyártása, mind a kapott kom­pozíció vagy eszköz felhasználásig való tárolása során, így elkerülhetjük az inhibitorrendszer polimerizáló­­dását egészen addig az időpontig, míg az érintkezésbe kerül a kimutatandó komponenst tartalmazó mintával. A találmány szerinti eszköz előállítása során egy hordozómátrixba bármely alkalmas módszerrel be­juttathatunk gélesedő vagy kemény edő inhibitorrend­szereket, jellegzetesen a fentiekben közelebbről ismer­tetettek valamelyikét az alkalmazni kívánt reagens­rendszerrel együtt. így például eljárhatunk úgy, hogy egy hordozómátrixot egyetlen olyan oldatba mártunk, amely a reagensrendszer és az inhibitorrendszer összes komponensét tartalmazza. Alternatív módon ha két­szeri bemártást alkalmazunk (mert komponenseket egymástól izolálni szükséges), akkor a fentiekben ismer­tetett módon a mátrixot először bemártjuk, azután szárítjuk, majd pedig ismét bemártjuk. Ha mikro­kapszulákat hasznosítunk, akkor ezeket a mátrixhoz kötőanyagok alkalmazásával rögzítjük. Kötőanyagként különösen előnyösnek találtuk e célra a cellulóz-acetát, cellulóz-acetát-butirát, hidroxipropil-cellulóz és poli­vinilpirrolidon alkalmazását. A kötőanyagnak nem szabad elegyednie a kimutatandó komponenst tartal­mazó mintával és ugyanakkor nem szabad meggátol­nia azt, hogy a hordozómátrix a mintát abszorbeálja. A találmány szerinti eszközhöz hordozómátrixként hasznosítható anyagok közé tartoznak például a papír, cellulóz, fa, szintetikus gyantákból készült lemezek, üvegszálak és más szintetikus papírok, poli­propilén filc, valamint a nem-szövött és szövött kel­mék. A mátrixot előnyösen alkalmas módon rögzítjük valamilyen jól ismert hordozótaghoz, például műany ag­ból készült csíkhoz alkalmazásának megkönnyítése céljából. A találmány szerinti eszköz alkalmazása során a reagensrendszert és az inhibitorrendszert tartalmazó mátrixot a kimutatandó komponenst tartalmazó min­tába merítjük. Az eszköznek megfelelően megválasztott időintervallum leteltét megvárjuk, és ezután az eszközt elemzésnek vetjük alá az észlelhető válasz megállapí­tása céljából. Ha a válasz színképzödés vagy színvál­tozás, akkor az eszközt összehasonlítjuk szabványo­sított színmintakártyával. Ha a válasz a fénvvissza­­verési képesség változásában jelenik meg, akkor az eszközt a technika állása szerint fény mérésére jól ismert berendezések valamelyikében vizsgáljuk. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom