179753. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szinergetikus hatású citosztatikus gyógyszer készítmények előállítására

11

179753

12

c) 25 db egeret egy alkalommal i.p. 20 mg/kg ritroszulfánummal,

d) 25 db egeret egy alkalommal i.p. 20 mg/kg ritroszulfánumot és 20 mg/kg TML-monoglutamátot iartálmrzó kombinációval kezeltünk.

szulfánumot és TML-monoglutamátot tartalmazó készítmény hatását a tumorsejtek növekedésére, az egyes komponensek önmagukban mutatott hatásával összehasonlítva.

155 db CFLP nőstény egeret Ehrlich ascites tumorral 5 oltottunk be (állatonként 106 tumorsejt) i.p. A daganatok növekedésének 10. napján az állatokat csoportokra osztottuk és az alábbi módon kezeltük :

a) 30 db egeret csak fiziológiás konyhasó-oldattal

kezeltünk (kontroll), 10

b) 25 db egeret egy alkalommal i.p. 20 mg/kg TML-monoglutamátta 1,

\ kezeléseket követően 4 napon át minden nap 3—3 állat leölésével meghatároztuk az össztumorsejtszám alakulását.

\ kapott eredményeket az alábbi 6. táblázatban adjuk meg.

6. táblázat

Ascites sejtszám alakulása

Kezelés

0.

iap

1.

nap

2.

nap

3.

nap

4.

nap

Kontroll 8

4,5

108

6

. 108

7,5

■ 108

8,1

• 108

8,8

• 108

TML-glu

4,5

108

6,2

• 108

8,0

• 108

5,5

• 108

5,0

• 108

Ritroszulfánum

4,5

108

4,4

• 108

3,5

• 108

1,8

• lo8

<

106

Ritroszulfánum+TML-glu

4,5

108

4,4

• 108

6,0

• 108

0,2

• 108

<

106

Az eredményekből látható, hogy TML-só és ritroszulfánum együttes alkalmazásakor az össztumorsejtszám sokkal nagyobb mértékben csökken, mint ha csak ritroszulfániimot alkalmazunk.

A vinkris2tin és TML-monoglutamát kombinációjá- 35 nak hatását Lí210 ascites tumorral beoltott BDFj hím ( £ ) és nőstény ( 9 ) egereken vizsgáltuk. Az állatokat egyformán 105 nagyságrendű sejtszámmal oltottuk be az L12io ascites tumorsejtekkel, majd a 2,0 mg/kg és 4,0 mg/kg közötti mennyiségű vinkrisztint és 40 100 mg/kg TML-monoglutamátot tartalmazó kombinált készítményt a tumorral történő beoltás után 24 órával adtuk be i.p. az állatoknak. Összehasonlításul 1—1 csoport egeret azonos mennyiségű vinkrisztinnel (TML- só nélkül) kezeltünk, azonos körülmények között. Egy- 45j egy csoportban 10—10, egyes esetekben 20—20 egeret alkalmaztunk.

E kísérletek eredményeit az alábbi 7. táblázatban foglaltuk össze. Az első oszlop az állatok kezelési módját (a beadott vinkrisztin és TML-só mennyiségét), a máso- 50 dik oszlop a megadott módon kezelt egerek (nemre való tekintet nélkül) átlagos túlélési idejét (napokban, a beoltás napjától számítva) tünteti fel, míg a harmadik és negyedik oszlopban nemek szerint bontva adtuk meg az egyes kezelési módok esetében tapasztalt túlélési időket. 55 A túlélési napok száma alatt megadtuk az eredmények szignifikanciájának mértékét is. Ha a p deviáció érték 0,005 alatt van, akkor az eredmény erősen szignifikánsnak tekintendő, 0,05 alatti p-érték esetén az eredmény szignifikáns, míg a 0,05 és 0,5 közé eső p-értéket mutató 60 eredmények már kevéssé szignifikánsak az egzakt értékelhetőség szempontjából.

A táblázat adataiból látható, hogy míg a 105 sejtszámú LI2(0 ascites tumor az egereket 8 napnál rövidebb idő alatt elpusztítja, addig a találmány szerinti módon 65

vinkrisztin és TML-só kombinációjával kezelt egereknél a túlélési idő jelentősen megnövekszik. Az eredmények értékelése szempontjából figyelemre méltó továbbá az is, hogy míg az önmagában még alig hatásos 2,0 mg vinkrisztinazátlagos túlélési idő csak körülbelül 1 napos meghosszabbítására vezetett, addig ugyanilyen adag vinkrisztin és 100 mg/kg TML-glutamáttal 3—4 napos túlélési idő volt elérhető; ez az eredmény a vinkrisztinhatás szinergetikus megnövelését bizonyítja ; ezzel szemben a 4,0 mg/kg vinkrisztin-adag már erősen toxikus (emit a kontrolihoz képest csökkent túlélési idő is mutet), ugyanakkor azonban 4,0 mg/kg vinkrisztin és 100 mg/kg TML-glutamát kombinációja esetében ez a toxikus hatás már nem mutatkozik, hanem a túlélési idő megnövekedése tapasztalható, ami viszont a TML-glutamátnak a vinkrisztin toxikusságával szembeni védőhatását mutatja.

A ciklofoszfamid és TML-monoglutamát kombinációjának hatását szolid, bőr alatt növekedő S180 szarkoma-tumorral beoltott hím ( ) és nőstény ( Ç ) egereken vizsgáltuk. A tumorral beoltott egereket a beoltás után 5 nappal kezdtük kezelni i.p. 50, 100, illetőleg 230 mg/kg ciklofoszfamidot és 100 mg/kg TML-monoglutamátot tartalmazó kombinált készítménnyel és ezt a lökésszerű kezelést 5 naponként, további 3 alkalommal megismételtük. Összehasonlításul azonos mennyiségű ciklofoszfamiddal önmagában, továbbá csupán 100 mg/kg TML-monoglutamáttal önmagában is lefolytattuk a kísérletet azonos körülmények között. Az alábbi 8. táblázatban napokban megadott túlélési illők 10—10 egérből álló csoportok átlagértékei. A táblázatban feltüntettük (a 7. táblázathoz hasonlóan) az eredmények szórása alapján számított szignifikanciaértékeket is.

9