179753. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szinergetikus hatású citosztatikus gyógyszer készítmények előállítására
3 179753 4 sebb mennyiségű citosztatikus hatóanyagot (TML sója kíséretében) tartalmazó gyógyszer-adaggal érhető el, ugyanakkor a TML-só jelenlétében a citosztatikus szerek toxikus, sejtkárosító hatása is csökken. Ëz a felismerés igen meglepő, mert ismeretes, hogy a TML önmagában a tumor növekedését serkentő hatású [Szende B. és munkatársai: Neopíasma, 17, 4, 433—434 (1970)]. Vizsgálataink szerint a TML-só és a citosztatikus szerek kombinációinak e meglepő színergetikus hatása azzal magyarázható, hogy a TML aktiválja a tumorsejtek osztódását és az így aktivált tumorsejtek fokozottan érzékenyek a citosztatikus szer hatása iránt. Minthogy a találmány szerinti kombinált gyógyszerkészítmény terápiás alkalmazása esetén ugyanaz a citosztatikus hatás kisebb mennyiségű citosztatikus hatóanyaggal (kisebb egyszeri adagokkal vagy az eddig szokásos adagok nagyobb időközökben való adagolásával) érhető el, így a citosztatikus szernek az egészséges sejteket is károsító toxikus hatása számottevően csökkenthető ; ugyanakkor azonban érvényesül a TML proliferációt serkentő hatása az egészséges (tumormentes) szövetekre, főként a csontvelőre is, ami elősegíti és gyorsítja a szöveteknek a károsodás utáni restitúcióját. Az említett citosztatikus hatóanyagokat adott esetben a találmány szerinti gyógyszerkombinációban is alkalmazhatjuk a gyógyászatban általában alkalmazott sóik alakjában. A sók savaddíciós vagy kvaternersók lehetnek, céljuk elsősorban a jobb és gyorsabb felszívódás elősegítése, illetőleg a bomlékony, hőre és fényre érzékeny szabad bázisok, mint például a diindol-alkaloidok stabilitásának biztosítása. Az NE-trimetil-lizin racém vagy optikailag aktív formában fordulhat elő; az optikailag aktív L- és D- alakok közül csak az L-alak mutatja a fentiekben ismertetett színergetikus hatást. A jelen leírásban TML alatt minden esetben L-NF-trimetil-lizin értendő. Alkalmazható a találmány szerinti eljárásban a vegyület racém alakja is, de ekkor természetesen figyelembe veendő, hogy ez csak 50%-ban tartalmazza a hatásos L-módosulatot. A TML-t valamely fiziológiailag elviselhető savaddíciós sója alakjában alkalmazzuk. A savaddíciós sók képzéséhez szervetlen vagy szerves savakat használhatunk, például egy hidrogénhalogenidet, amilyen a hidrogénklorid, -bromid vagy -jodid, kénsavat, foszforsavakat, ecetsavat, pröpionsavat, vajsavat, maleinsavat, fumársavat, citromsavat, almasavat, borkősavat, aszkorbinsavat, aszparaginsavat, glutaminsavat stb. Előnyösen a TML hidrogénkloridját, monofumarátját vagy aszkorbinsawal képezett savaddíciós sóját alkalmazzuk. Különösen előnyösen alkalmazhatjuk a TML monoglutamátját (a továbbiakban TML glu). A TML egy vagy két molekula fumársawal, aszparaginsavval és glutaminsavval alkotott sói újak, előállítási eljárásukat a 174 503 alapszámú magyar szabadalmi leírásban írtuk le. A citosztatikumok vérképkárosító hatását a találmány szerinti gyógyszerkombinációkkal hasonlítottuk össze. Vizsgálatainkat e kísérletsorozatban 35 db 25 g-os nőstény CBA egéren, a TML hidrokloridjának alkalmazásával, a következő módon végeztük: a) 5 db egeret nem kezeltünk (kontroll), b) 5 db egeret egy alkalommal i.p. 30 mg/kg dózisban ritroszulfánummal, c) 5 db egeret egy alkalommal i.p. 30 mg/kg ritroszulfánumot és 20 mg/kg TML-hidrokloridot tartalmazó kombinációval, d) 5 db egeret egy alkalommal i.p. 50 mg/kg dózisban ciklofoszfamíddal, e) 5 db egeret egy alkalommal i.p. 50 mg/kg ciklofoszfamidot és 20 mg/kg TML-hidroklőridot tartalmazó kombinációval, f) 5 db egeret egy alkalommal i.p. 2 mg/kg dózisban vinkrísztinnel, g) 5 db egeret egy alkalommal i.p. 2 mg/kg vmkrisztint és 20 mg/kg TML-hidrokloridot tartalmazó kombinációval kezeltünk. A kezelést megelőző napon (0. nap), valamint a kezelést követő 8 napon át naponta azonos órában, 16 órás éheztetés után kvalitatív és kvantitatív perifériás vérkép meghatározást végeztünk. Az eredményeket az alábbi 1—3. táblázat tartalmazza, illetve az 1—6. ábra tünteti fel. (Az 1. táblázat és az 1—2. ábra a ritrószalfánummal, a 2. táblázat és a 3—4. ábra a ciklofoszfamíddal, a 3. táblázat és az 5—6. ábra a vinkrísztinnel végzett vizsgálatokat tartalmazza. Az egyes ábrákon minden esetben az I jelzésű szaggatott vonallal jelzett görbe a csak citosztatikummal, a II jelzésű vastag vonallal jelzett görbe a citosztatikumot és TML-hidrokloridot tartalmazó kombinációs készítménnyel kezelt egerek vérképváltozását jelenti. A rajzokon VVT=vörösvértest, FVS=fehérvérsejt.) Az 1—3. táblázatokból, valamint az 1—6. ábrákból kitűnik, hogy a találmány szerinti gyógyszerkombinációval történő kezelés esetében 1. a kezelés után 2—3 nappal vörösvértest-szám csökkenés bekövetkezik ugyan, de annak mértéke közel sem éri el a csak citosztatikummal kezelt alacsony szintet. A kezdeti csökkenés után azonban a kezelést követő 3— 4. napon gyors regeneráció indul meg és a vörösvértestek száma megközelíti (ciklofoszfamid esetében már a 4. napon el is éri) a kontroll értéket, 2. a fehérvérsejt-szám ciklofoszfamid+TML-hidroklorid, illetve ritroszuIfánum+TML-hidroklorid kombináció alkalmazása esetében is a kezelést követő 2. napon csökken, de a restitúció viszonylag gyors és a 8. napon a fehérvérsejtek száma eléri a normál értékeket, 3. a vinkrisztin+TML-hidroklorid kombináció alkalmazásánál sem a fehérvérsejt-, sem a vörösvérsejt-szám nem esik annyira, mint a csak vinkrísztinnel kezelt egerek esetében. A vérkép vizsgálatokat elvégeztük a TML-monoglutamáttal is az alábbi módon. aj 12 db egészséges, 8 hetes, 20—22 g súlyú CFLP (LATI) nőstény egeret egyetlen alkalommal i.p., 30 mg/kg ritroszulfánummal kezeltünk. Az állatok fele a ritroszulfánumon kívül 100 mg/kg TML-monoglutamát kezelésben is részesült, i.p. Kvalitatív és kvantitatív vérkép vizsgálatokat végeztünk a kezelést követő 2., 4., 7., 10. és 17. napon. Minden időpontban 3—3 egérből vettünk vért csoportonként délután 15h-kor, éhgyomorra. Az eredményeket a 4. táblázatban közöljük. Látható, hogy a kombinációs kezelés kedvezően hat mind a vörösvértest, mind a fehérvérsejt-szám alakulására. A limfocita-granulocita arányt gyakorlatilag nem befolyásolja. b) 10 db egészséges, 8 hetes, 20—22 g súlyú CFLP (LATI) nőstény egeret egyetlen alkalommal i.p. 300 mg/kg ciklofoszfamíddal kezeltünk. Az állatok fele a ciklofoszfamidon kívül 100 mg/kg TML-monoglu-3 10 15 20 25 30 35 4C 4: 50 55 60 65 2
