179749. lajstromszámú szabadalom • Színes képkijelző rendszer és eljárás annak összeállítására
5 179749 6 letapogatott raszter minden pontján, mégpedig dinamikus konvergencia korrigáló szervek felhasználása nélkül. A 16 elektronágyú rendszerben az ágyúnak a világító 12 ernyő felőli végénél fő fókuszlencse van kialakítva, amelynek elektródjai között találhatunk egy közös elektródot, amelyen a három elektronsugár részére egy-egy nyílás van kiképezve. A közös elektród a sugarakat egymáshoz képest pontosan állítja be, és a sugarak a fókuszlencsét elhagyva konvergáló, lényegében egyenes pályán haladnak az ernyő közepéhez. Ehhez olyan eltérítőtekercsre van szükség, amely negatív vízszintes izotróp asztigmatizmust és pozitív függőleges izotróp asztigmatizmust biztosít. A 2. ábrán a fenti asztigmatikus jellemzőket biztosító eltérítőtekercs teljes, illetve domináns mágneses terét tüntettük fel. A tér párnatorzítását a tér negatív vízszintes asztigmatizmusa okozza. A párnatorzításos jellegű eltérítő térnél az eltérítés vízszintes irányával párhuzamos irányokban a térerősség a középponttól távolodva növekszik. Ezzel egyidejűleg azonban párna jellegű térnél a vízszintes eltérítési irányra merőleges irányban a térerősség a középpont felé csökkenő jellegű. A 2. ábrán 26 fluxusvonalak a pozitív függőleges izotróp asztigmatizmussal rendelkező eltérítőtekercs mágneses eltérítő terét szemléltetik. Ez a függőleges tér hordóalakú és a függőleges hordóalakú eltérítő tér a vízszintes tengely mentén erősödik és a függőleges tengely mentén gyengül. Az ilyen teret létrehozó eltérítőtekercs egy előnyös kiviteli alakját a 3 721 930 1. sz. amerikai szabadalom részletesen ismerteti. A 2. ábra kapcsán vázolt mágneses eltérítő tér térerősségeloszlását tökéletesen egyvonalba irányított elektronsugarak konvergenciájának biztosítására terveztük. Ha a sugarak nem esnek tökéletesen egyvonalba az eltérítőtekercs mágneses terének a középpontjával, akkor a sugarak nem kerülnek konvergenciába a képernyőnél. Az eltérítőtekercs mágneses teréhez képest történő helytelen-beállítást az elektronágyúnak a képcsövön belüli pontatlan elhelyezése, az eltérítőtekercsnek a cső nyakához vagy az elektronsugarakhoz képest történő nem központos fekvése vagy pedig az eltérítőtekercsek közötti aszimmetria okozhatja. Az 1. ábra szerinti rendszernél, amelyekben dinamikus konvergencia korrekciót nem alkalmaznak, az elektronsugarak konvergenciája mindaddig nem biztosítható, ameddig az elektronsugarakat nem helyezik a mágneses térrel egyvonalba. A találmány szerinti megoldás éppen ezt biztosítja. A 3. és 4. ábrákon azt az esetet tüntettük fel, amelynél a 2. ábra szerinti mágneses tér a három cgyvonalú elektronsugár két szélső sugarára gyakorol hatást, tehát amikor a sugarak pályája nem esik egyvonalba az eltérítőtekercs mágneses terének középpontjával. A 3a) ábrán azt az esetet tüntettük fel, amelynél a kék 17a elektronsugarak és a zöld 17c elektronsugarak függőleges irányban el vannak tolódva a 25 fluxusvonalakkal szemléltetett vízszintes eltérítő tér középpontjához képest. A szaggatott vonalak a mágneses fluxust jelölik, a sugaraktól távolodó nyilak pedig a nem egyvonalba irányított sugarak sugáreltolódásának átlagos nagyságát és irányát szemléltetik. A 3. és 4. ábrák szemléletesebbé tétele céljából a három elektronsugár középső sugarát, a vörös 17b sugarat nem tüntettük fel, mivel azt általánosságban is megállapíthatjuk, hogy az erre gyakorolt hatás mindig a külső kék és zöld sugarakra gyakorolt hatások között lesz. A 3a) ábrán a kék és zöld sugarakra ugyanolyan nagyságú mágneses tér hat, mivel függőleges irányban azonos mértékben vannak eltolódva a tér közepéhez képest, a mágneses tér iránya a két pontban azonban eltérő, mert ha például a sugarakat jobbra térítjük, akkor a kék sugár felfelé, a zöld sugár pedig lefelé is elmozdul. Ha pedig a sugarakat balra térítjük el (a mágneses tér feltüntetett irányának megváltoztatásával), akkor a kék sugár szándékunk ellenére lefelé, a zöld sugár pedig felfelé is elmozdul. Ennek eredményeként a vízszintes vagy X tengely mentén a raszter baloldalán a kék sugár a zöldhöz képest alul lesz, jobboldalán pedig felül. Ha a sugarak a középponthoz képest lefelé vannak eltolódva, akkor a kék sugár a zöldhöz képest a raszter baloldalán magasabban és jobboldalán alacsonyabban lesz. A 3b) ábrán a kék és zöld sugarak a vízszintes eltérítő térhez képest vízszintes irányban jobbra vannak eltolódva. Mint már említettük, a párnajellegű vízszintes eltérítő tér erőssége a vízszintes tengely mentén a középponttól távolodva növekszik. A rosszul beállított zöld sugár ezért, mivel a középponttól távolabb van mint a kék sugár, erősebb mágneses térbe kerül, és pályája jobban eltérül. Ennek eredményeképpen a zöld raszter szélesebb lesz a kék raszternél. Beláthatjuk azt is, hogy ha a mágneses tér polaritását megváltoztatnánk, például amikor a sugarakat a raszter jobboldalára térítjük, a zöld sugár analóg módon nagyobb eltérítést kapna, mint a kék sugár. Ha a feltüntetett esettel ellentétben a sugarak a középponthoz képest nem jobbra, hanem balra lennének eltolódva, akkor a zöld raszter kisebb lenne a kék raszternél. A 4a) ábrán a 26 fluxusvonalakkal szemléltetett függőleges mágneses eltérítő térnek a sugarakra gyakorolt hatását abban az esetben tüntettük fel, amikor azok függőleges irányban helytelenül, felfelé eltolódva vannak beállítva. A mágneses fluxusvonalak irányának hatására a raszter tetején a kék sugár balra fog tolódni a zöld sugárhoz képest, az alján pedig jobbra. A 4b) ábrán a sugarak vízszintes irányú eltolódásának hatását szemléltettük a függőleges eltérítő térben. Mivel a zöld sugár távolabb van a középponttól, mint a kék sugár, a tér nagyobb térerősségű részén helyezkedik el, és ezért függőleges irányban a kék sugárnál nagyobb eltérítést kap. Ennek hatására a zöld raszter függőleges irányban felül és alul szélesebb lesz, mint a kék raszter. Az előzőekben megmutattuk, hogy az elektronsugaraknak a vízszintes és függőleges eltérítő terekhez képest történő eltolódása konvergencia hibákat okoz. A sugarak vízszintes irányú helytelen beállításának következtében a raszter mérete függőleges és vízszintes irányban egyaránt változik. A sugarak függőleges irányú eltolódása következtében a két külső sugárhoz tartozó raszter egymással ellentétes irányban elfordul. Az 5. ábra az 1. ábrán feltüntetett eltérítőtekercs és képcső S—S metszete. A találmány szerint felismertük, hogy a sugaraknak az eltérítőtekercs mágneses teréhez képest történő helytelen beállítása következtében létrejött rossz konvergenciáját jelentősen megjavíthatjuk, ha az eltérítőtekercs helyzetét úgy állítjuk be a sugarakhoz képest, hogy a mágneses eltérítés középpontja egyvonalba kerüljön a két szélső sugarat összekötő szakasz felezőpontjával. Az 5. ábrán feltüntetett 18 eltérítőtekercsnek csak részben feltüntetett, toroidalakban egy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
