179744. lajstromszámú szabadalom • Eljárás félszintetikus 4"-amino-oleandomicin-származékok előállítására

7 179744 8 gozási módja ugyanolyan, mint az olyan vegyületckhcz vezető reakció megfelelő paraméterei, amelyekben R2 és Rj hidrogénatomot jelent és redukálószerként nátrium­­cianpbórhidridet használunk. Azokat a (IV) általános képletű, antibakteriális hatá­sú vegyületeket, amelyekben R2 és R3 metilcsoportot je­lent, az olyan (IV) általános képletű 4"-dezoxí-4"-amino­­-oleandomicin-származékok reduktív alkilezésével állít­juk elő, amelyekben R2 és R3 hidrogénatomot jelent, formaldehidet, hidrogént és 10% palládiumot tartal­mazó aktív szenet alkalmazva. A reagensek aránya, a reakcióhőmérséklet, oldószer, nyomás, reakcióidő és a reakcióelegy feldolgozási módja ugyanolyan, mint az olyan (IV) általános képletű vegyü­­letekhez vezető reakció megfelelő paraméterei, amelyek­ben R2 és R3 hidrogénatomot jelent és redukálószerként hidrogéngázt és 10% palládiumot tartalmazó aktív sze­net használunk. Amint a fentiekben már említettük, a 2'-alkanoilcso­­port szolvolízisét oly módon valósíthatjuk meg, hogy a (IV), (V) vagy (VI) általános képletű amin említett szár­mazékát metanolos oldatban éjszakán át keverjük szo­bahőmérsékleten. Antibakteriális hatásuk következtében ezek közül a vegyületek közül az alábbi vegyületek előnyösek : 4"-dezoxi-4"-amino-oIeandomicin, 11 -acetiI-4 "-dezoxi-4 ''-amino-oleandomicin, ll,2'-diacetil-4"-dezoxi-4"-amino-oleandomicin, ll-acetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4"-dezoxi-4'T-amino­­-oleandomicin, ll,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-dihidro-4’'-dezoxi-4"­-amino-oleandomicin, ll-acetiI-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4''-dezoxi-4"-amino­­-oleandomicin és 11,2'-diacetil-8,8a-dezoxi-8,8a-metilén-4"-dezoxi-4"­­-am inp-oleandomicin. A találmány szerinti eljárással előállítható, kemoterá­piás hatású vegyületek közül azokat, amelyek sókat ké­peznek, előnyösen természetesen gyógyászatilag elfo­gadható sóik alakjában alkalmazzuk. Bár a vízben való oldhatatlanság, magas toxicitás vagy a kristályos szer­kezet hiánya bizonyos sókat alkalmatlanná vagy kevés­bé kívánatossá tesz bizonyos gyógyászati alkalmazás esetén ily módon való alkalmazásra, a vízben oldhatat­lan vagy toxikus sókat elbontással a megfelelő gyógyá­­.szatilag elfogadható bázisokká alakíthatjuk vagy éljár­hatunk úgy, hogy az ilyen vegyületeket bármilyen kívánt, gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóvá alakítjuk. A gyógyászatilag elfogadható anionokat nyújtó savak példáiként megemlítjük az alábbiakat: sósav, bróm­­hidrogénsav, jódhidrogénsav, salétromsav, kénsav vagy kénessav, foszforsav, ecetsav, tejsav, citromsav, borkő­sav, borostyánkősav, maleinsav, glükonsav és aszpara­­ginsav. A találmány szerinti eljárással előállítható, antibak­teriális hatású vegyületekhez vezető kiindulási anyagok sztereokémiája azonos a természetes anyagéval. A 4"­­-hidroxilcsoport ketoncsoporttá történő oxidálása és az említett keton 4"-aminokká történő ezt követő átalakí­tása lehetőséget nyújt arra, hogy a 4"-szubsztituens szte­reokémiája a természetes termékéhez képest megvál­tozzon. így amikor az (I), (II) és (III) általános képletű vegyületeket — amelyekben X oxigénatomot jelent — a fentiekben leírt módszerek valamelyikével aminokká alakítjuk, lehetőség van arra, hogy két epimer amin képződjön. Kísérleteink során megfigyeltük, hogy mind­két epimer amin jelen van a végtermékben, arányuk vál­tozó és a szintézis módszerétől függ. Ha az elkülönített termék túlnyomórészt az egyik epimerből áll, ezt az epi­­mért megfelelő oldószerből végzett ismételt átkristályo­­sítással tisztíthatjuk addig, amíg állandó olvadáspontú terméket nem kapunk. A másik eprmer, amely kisebb mennyiségben van jelen az eredetileg elkülönített szilárd anyagban, túlnyomórészt az áfiyalúgban van. Ezt a szakember számára ismert módszerekkel nyerhetjük ki onnan, így például az anyalúg bepárlása és a maradék is­mételt átkristályosítása útján, ahol az átkristályosítást addig folytatjuk, amíg a termék olvadáspontja állandó nem lesz, a kinyerést ezenkívül kromatográfiásan is vé­gezhetjük. Bár az epimerek említett keverékét ismert módszerek­kel elválaszthatjuk, gyakorlati szempontból előnyös, ha a reakció végén elkülönített, említett keveréket használ­juk fel. Sok esetben előnyös azonban, ha az epimerek keverékét valamely alkalmas oldószerből legalább egy­szer átkristályosítjuk, oszlopon kromatografáljuk, ol­dószerrel megosztjuk vagy megfelelő oldószerben tri­­turáljuk. Az ilyen tisztítás, bár nem különíti el szükség­szerűen az epimereket, eltávolítja az olyan idegen anya­gokat, mint a kiindulási anyagok és a nemkívánatos melléktermékek. Az epimerek abszolút sztereokémiái meghatározása még nem fejeződött be. Megállapítottuk azonban, hogy égy adott vegyület mindkét epimerje ugyanolyan típusú hatást mutat, például antibakteriális hatást. A találmány szerinti eljárással előállítható új 4'­­-dezoxi-4''-amino-oleandomicin-származékok in vitro hatásosak számos Gram-pozitív mikroorganizmussal, így a Staphylococcus aureus-szal és Streptococcus pyo­­genes-sze! és bizonyos Gram-negatív mikroorganizmus­sal, így gömbölyű vagy ellipszoid alakú mikroorganiz­mussal (cocci) szemben. Hatásuk jól szemléltethető in vitro vizsgálatokkal számos mikroorganizmus esetében agy-szív infúziós közegben a szokásos kétszeres sorozat­­hígításos módszerrel. In vitro hatásuk alkalmassá teszi őket helyi alkalmazásra kenőcsök, krémek és hasonlók alakjában; sterilizálási célokra, például kórházi eszkö­zök sterilizálására ; és ipari mikrobaölőszerként történő felhasználásra, így például víz kezelésére, iszap kezelé­sére, festék és fa tartósítására. In vitro alkalmazás, így például helyi alkalmazás cél­jára a találmány szerinti eljárással előállítható vegyüle­teket gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal, így növényi vagy ásványi olajokkal vagy lágyító szerek­kel készítménnyé alakítjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy folyékony hordozóanyagokban vagy oldószerekben fel­oldjuk vagy diszpergáljuk őket, így például vízben, alko­holban, glikolokban vagy azok keverékeiben vagy egyéb, gyógyászatilag elfogadható közömbös közegben, azaz olyan közegben, amely nem károsítja a hatóanyagot. Ilyen célokra általában olyan készítményeket állítunk elő, amelyekben a hatóanyag koncentrációja a készít­mény összsúlyára vonatkoztatva körülbelül 0,01 — kö­rülbelül 10%. Ezen túlmenően a találmány szerinti eljárással elő­állítható vegyületek közül sok hatékony in vivo Gram­­pozitív és bizonyos Gram-negatív mikroorganizmusok­kal szemben, így a Pasteurella multocida-vaí és Neisse­ria sicca-val szemben mind a humán-, mind az állatgyó­gyászatban, orális és/vagy parenterális adagolás esetén. 5 10 15 7.0 2:5 30 35 '10 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom