179742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lerakódások hőcserélők faláról történő eltávolítására
5 179742 6 Ismét 50 kg-nyi lerakódás vizsgálatát végeztük el az 1. példában ismertetett módon. Az alkalmazott mosófolyadék mennyisége 1,5 m3 volt, 3,88 s% hidrogénfluoridot és 13,04 s% dihidrogénfluoroszilikátot tartalmazott. A művelet végén az oldatban 20,5 kg titándioxid volt, ami azt jelenti, hogy 97,5%-os kinyerést értünk el. Az oldatban levő lerakódás darabok a művelet végére teljesen eltűntek és csupán a közegben lebegő porként voltak észrevehetők. Látható tehát, hogy a hidrogénfluorid és a dihidrogénfluoroszilikát koncentrációjának növelése a leoldási hatékonyságot és a kinyerést is növeli. 4. példa 5. példa Miután megállapítottuk, hogy a hidrogénfluorid és a dihidrogénfluoroszilikát együttes alkalmazása szinergetikus hatással jár együtt titántartalmú lerakódások eltávolítása során, megvizsgáltuk, hogy milyen hatással van a hőmérséklet a reakciók lefolyására. A vizsgálat során 45 kg-nyi lerakódást kezeltünk olyan mosófolyadékkal, amely 1,94 s% hidrogénfluoridot és 6,52 s% dihidrogénfluoroszilikátot tartalmazott. A vizsgált lerakódás súlyszázalékos összetételét az alábbi táblázat mutatja: Ti02 28,1 CaO 16,1 Fe203 11,7 A1203 18,3 SÍ02 8,7 Na20 8,2 H20^egyéb 8,9 Az alkalmazott mosófolyadék mennyisége 1,4 m3 volt. A vizsgálatot három különböző hőmérsékleten: 25 C°-on, 60 C°-on és 80 C=-on végeztük el. A vizsgálat alatt különböző időpontokban mintákat vettünk a mosófolyadékból, hogy a reakció lefolyását figyelemmel tudjuk kísérni. Vizsgálataink eredményét táblázatba foglaltuk és az alábbiakban mutatjuk be. A táblázatból leolvasható, hogy különböző hőmérsékleten mennyi titándioxid volt az oldatban adott idő eltelte után. idő (óra) a reakció hőmérséklete 25 C 60 C° 80 C° 0,5 minta nem volt minta nem volt 67,2% 1 6,2% 48,0% 80,2% 2 11,6% 60,0% 91,1% 3 minta nem volt minta nem volt 93,1% 4 26,9% 73,1% mérés leállt 6 minta nem volt 84,7% 7 minta nem volt mérés leállítva 8 51,6% 24 77,2% mérés leállítva A táblázatból látható, hogy a hőmérséklet emelkedésével a reakció felgyorsul. A találmány szerinti eljárást kipróbáltuk üzemi berendezéssel is. 42 m3 kapacitású autoklávot tisztítottunk a találmány szerinti mosófolyadékkal. Az autokláv hevítőcsövekkel felszerelt állványt tartalmazott, ahol a csövek tisztítandó felülete 240 m2 volt, A felületen jelentős mértékű lerakódás volt. A vizsgált autokláv magassága 10 m, átmérője 2,5 m volt. A csöveket tartó állványok A42-es acélból készültek és a berendezésben 28 ilyen állvány volt egyenként nyolc csővel ellátva. Az autokláv csöveiben mintegy 2 tonna súlyú lerakódás volt, ennek vastagsága 5 mm és 10 mm között változott. A tisztítás előtt mintát vettünk a lerakódásból és vizsgáltuk a minta összetételét. A vizsgálat eredményét az alábbi táblázatban mutatjuk be. 6. példa alsó rész felső rész égési veszteség 3,3% 5,7% sío2 2,5% 2,9% ai2o3 5,4% 6,2% Fe203 15,7% 16,7% PiOj 1,3% 1,4% CaO 27,5% 24,7% Ti02 40,0% 37,1% Na20 3,6% 3,6% MgO 0,7% 1,7% A tisztítást 42 m3 mosófolyadékkal végeztük, amelyeknek súlyszázalékos összetétele az alábbi volt: 1,65% hidrogénfluorid; 7,8% dihidrogénfluoroszilikát. A mosófolyadékba 3 kg/m3 mennyiségű „KEBO 803” jelű ismert korróziógátló passziváló adalékot kevertünk. A berendezést forró víz keringetésével melegítettük a kívánt reakció hőmérsékletre. A tisztítás kezdetén a hőmérséklet 40 C° volt, a művelet végén — lévén, hogy a reakció exoterm — a hőmérséklet 48 C° volt. A művelet során folyamatosan mértük az oldatban levő titán mennyiségét, hogy a reakció lefolyását figyelemmel kísérhessük. A vizsgálat eredményeit a következő táblázatban mutatjuk be. idő (óra) a mosófolyadékban keletkezett Ti02 mennyisége (g/1) 0,5 0,2 1,5 0,5 5,0 2,1 6,5 2,9 9,5 5,7 14,5 7,7 17,5 11,6 21,5 13,4 24,0 15,4 24 órás kezelés után a berendezésről mintegy 1,7 tonna lerakódást távolítottunk el. A művelet után a reaktor falai rendkívül tiszták voltak. Néhány helyen vékony fémszerű lerakódás maradt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
