179740. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízálló ragasztók előállítására rovarcsapdákhoz

3 179740 4 lyeknek oldásához oldószereket kell alkalmazni, cellu­­lózacetátot vagy poiivinilacetátot. Az alkalmazott polimerek mólsúly tartománya 5 ezer fölött kezdődik. A ragasztónál öregedés gátlókat is alkalmaz, melyeknek illatanyagai, gőztenziója zavarólag hat a feromon tiszta illatanyagára. Ezen kompozíciók a víz hatására elvesztik ragasztó­képességüket, ezért a rovarcsapdák befogadóképessége esős időben, valamint öntözés alatt nullára csökken. Az így készített ragasztós rovarcsapdák a napfény hatására beszáradnak. Az 1 398 227 sz. angol szabadalom leírása szerint a ragasztó készítéséhez gyantákat vagy gyantaésztereket használ. Ennek oka az, hogy az általa alkalmazott poli­merek hidegfolyását fékezze. De a polimerek lágyan tartásához ismert lágyítókat alkalmaz, melyek illat­anyaga zavarja a feromon gőztenziójának tiszta illatát és fő hátrányuk, hogy a napfény hatására a gyanták gyorsan beszáradnak. Az alkalmazott lágyítószerek a meleg hatására a felü­letre kimigrálódnak és ezzel már lecsökkentik a fogó­képességet, a víz hatására pedig elvesztik ragadóképes­ségüket. Mindhárom szabadalmi leírás által készített ragasztó hátrányos tulajdonsága, hogy nem vízálló, valamint az, hogy a ragasztó készítésénél egyik sem alkalmaz szilikon­polimert. A hímnemű rovarok párkeresési aktivitása esőben, öntözés ideje alatt sem csökkent, sőt egyes esetekben fokozódott a repülés. Az eső, illetve az öntözővíz a ragasztó felületét megduzzasztotta, a ragasztóhatás csök­kent, általában az eredeti tapadóképesség tizedére esett vissza. A kedvező tulajdonsággal rendelkező ragasztó elő­állítására vonatkozó kísérletek során azt tapasztaltuk, hogy bizonyos mólsúlyű poliizobutilénből és szilikon­polimerekből kitűnő tulajdonságú ragasztókat tudtunk előállítani. A kiváló tapadó tulajdonságokkal rendelkező ragasz­tó szaga, illata — mely az eredeti polimerből szárma­zott — riasztó hatással volt a rovarokra. A poliizobutilének közül ragasztók készítésére szá­mításba jöhettek az 50—150 ezer mólsúlyú polimerek. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy ezen tartomány­ból csak a 280—350 mólsúlyú poliizobutilének jöhettek számításba, ezek semleges hatása nem zavarta a csapda funkcióját. A szilikon polimerekből csak a 2 ezertől 18 ezerig levő mólsúlytartományban szereplők hasz­nálhatók fel. Kísérleteink során bebizonyosodott, ha 50—300 sr. 280—350 mólsúlyú célszerűen 300 mólsúlyú poliizo­­butiíént, 1—5 sr. 11—18 ezer mólsúlyú, célszerűen 15 ezer mólsúlyú szilikonkaucsukot, 5—20 sr. 3—6 ezer mólsúlyú, célszerűen 4 ezer mólsúlyú szilikonpolimert, 0,5—7 sr. aerosilt (szilíciumdioxid) vagy azbeszthidro­­lizátumot (szilodex), célszerűen 3,5 sr. szilíciumdioxidot, 0,2—3 sr. ismert színezőfestéket, 0,5—4 sr. ismert anti­­oxidanst (hidrochinont) alkalmaztunk, kitűnő tulajdon­sággal rendelkező, nem száradó, csapóvízálló, időjárás­álló, feromonillatot áteresztő ragasztót kaptunk. Az ezzel a ragasztóval készített rovarcsapdák kitűnő hatásfokkal dolgoztak. A befogadó képességük a ko­rábban alkalmazottakkal szemben többszörösére nőtt. Az új ragasztó kitűnően kenhető vagy szórható papír, műanyag stb. felületre. A találmány szerinti eljárással előállított ragasztóanyagra be lehetett helyezni a fero­­mont tartalmazó kapszulát vagy akár magát a feromont be lehetett keverni az anyagba és a papír stb. felületre tetszőleges vastagságban felvive összefüggő filmet ké­pezett. A találmány tárgya tehát eljárás feromon sex-csap­dákra alkalmas vízálló, napfény és hőálló ragasztók elő­állítása 280—350 mólsúlyú poliizobutilének, vagyis izobutilének felhasználásával és/vagy szilikonokkal, amely szerint a poliizobutilénhez és/vagy szilikonokhoz számított 0,5—7 sr. aerosilt és/vagy azbeszthidrolizátu­­mot célszerűen 3,5 sr. aerosilt 11—18 ezer mólsúlyú szilikonkaucsukot célszerűen 15 ezer mólsúlyt és/vagy 20 mólsúlyú szilikonolajat és/vagy 0,1—2 sr. ismert pig­mentet adagolunk és/vagy 0,001—3 sr. feromont és/vagy 0,5—3 sr. ismert stabilizátort alkalmazunk, ill. adago­lunk. Az anyagot 120 C°-ra felmelegítjük vagy nagy fordulatszámú keverőreaktoron át áramoltatjuk, üveg­lapra felvive, 180°-os szögben 40 C° hőmérséklet mellett sem csúszik le. Az eljárást az alábbi példákkal mutatjuk be részlete­sen: 1. példa A keverőreaktorba 36 sr. 2500 mólsúlyú szilikonolajat adagolunk, majd 1 sr. 15 ezer mólsúlyú szilikonkaucsu­kot állandó keverés közben. A hőmérsékletet 50 C°-ra emeljük. Egy másik keverőreaktorba 42 sr. 300 mólsúlyú poli­­izobutilént adagolunk, majd 20 sr. 2000 mólsúlyú poli­­izobutilént adagolunk. A hőmérsékletet 120 C°-ra emel­jük. Állandó keverés közben 1 sr. ismert pigmentet ada­golunk. Ezután 3 sr. aerosilt adagolunk hozzá állandó keverés közben. A keverést 40 percig folytatjuk. Amikor homogén lesz az anyag, a hőmérsékletet lecsökkentjük 18—20 CD-ra. Állandó keverés közben 0,01—3 sr. fero­mont adagolunk. A fentiek szerint előállított ragasztó kitűnően ken­hető, 18 C°-on fólia, papír, fa felületekre jól tapadó ragasztófelületet lehet létrehozni. 2. példa Az 1. példában leírt módon járunk el. 100 sr. 280— 350 mólsúlyú poliizobutilénhez 60 sr. 2000 poliizobuti­­lént adagolunk. Felmelegítjük 50 C°-ra, majd 70 sr. 2000 mólsúlyú szilikonpolimert adagolunk, azután 21 sr. 15 ezer mólsúlyú szilikonpolimert adagolunk és a hőmérsékletet 120 C -ra emeljük. Majd keverés közben 4 sr. azbeszthidrolizátumot adagolunk, majd 0,6 sr. hidrochinont. Kb. 1 óra hosszat keverjük. Az anyagot lehűtjük 30 C°-ra és tubusokba csomagoljuk. Az így készített kompozíció zsírszerű konzisztenciájú, üveglapon 35—40 C°-on sem csúszik meg. 3. példa Az 1. példában leírt módon járunk el. 100 sr. M (metil) szilikonpolimert 50 Cc-ra melegí­tünk. Elkeverünk benne 7 sr. K18-as bayszilon szilikon­­polimert, majd a hőmérsékletet 70 C°-ra emeljük. Ez-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom