179740. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízálló ragasztók előállítására rovarcsapdákhoz
MÀHVAP SZABADALMI 179740 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS |P| Bejelentés napja: 1979. XIÎ. 3. (OÖ—264) Nemzetközi osztályozás: Közzététel napja: 1982. III. 29. A 01 M 1/14 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Szabadalmi Tár J HIVÁTÁL Megjelent: 1984. 11. 29. Szabadalmas: Ódor Zoltán vegyész, Budapest Eljárás vízálló ragasztók előállítására rovarcsapdákhoz 1 1 A találmány tárgya eljárás rovarcsapdákhoz alkalmazható vízálló ragasztók előállítására. A növényvédelem során a rovarok ellen különböző kontakt-, vagy idegmérgeket alkalmaznak a kártevő rovarok pusztítására. Ezen mérgek alkalmazása azonban rendszerint a hasznos rovarokat is elpusztította (méheket stb.). Az erre alkalmazott, említett vegyszerek a rovarokon belül egy rezisztens csoportot (csoportokat) alakított ki, sőt a le nem bomló vegyszer a rovar szervezetében felhalmozódott. Ha az ilyen rovarokat az énekes (hasznos) madarak elfogyasztották, akkor ezek elpusztultak. A végeredmény az énekesmadarak 60—70%-os pusztulása volt. Ezek a súlyos következmények a biológiai egyensúly felbomlásához vezettek. Új megoldást jelentenek a feromonos csalogatóanyagokkal végzett kísérletek. Ennek lényege az, hogy a káros rovar hím egyedeit fogják be oly módon, hogy a nőnemű rovar ivarváladékának illatanyagát helyezik el egy olyan felületen, melyet ragasztóval vontak be. Az illatra érkező hímnemű rovar az illat hatására berepül a felületre és a ragasztó odatapasztja. Miután sikerült több kártékony rovar sex-hormonjait szintetikusan is előállítani, ez a védelem nagy reményekkel kecsegtet a biológiai rovarirtás kifejlesztésében. Az ezzel az eljárással elfogott hímegyedek már nem képesek a termékenyítésre, így a nőstények meddő petéket raknak le, vagyis „üresen” maradnak. így kimarad egy populációs szakasz, ezzel a módszerrel meg lehet 2 állítani, illetve csökkenteni lehet ezen rovarok szaporodását. Az így elkészült csapdáknál a ragasztó anyaga és tulajdonságai nem voltak megnyugtatóan megoldva. 5 Az alkalmazott ragasztók egy idő után „beszáradtak”, ill. elöregedtek, ennek következtében a berepülő rovarokat nem tapasztották meg. Sűrűn cserélni kellett a csapdák ragadós felületét, ez költségtöbbletet és kivitelezési nehézségeket okozott. 10 Ismeretesek a 174 929 sz. magyar, a 2 056 32Ö sz. NSZK, valamint az 1 398 227 sz. angol szabadalmak leírásai szerinti megoldások. Mindhárom megoldásnak hátránya azonban, hogy nem biztosítanak vízálló képességet, gyorsan beszáradnak. 15 Egyes esetekben, ahol a ragasztó előállításához oldószert is alkalmaznak, az oldószer maradékok, annak gőztenziói zavarják a feromonok illatanyagainak gőztenzióit. Ezt felismervén a hímrovar berepülése nem egyértelmű, és a fogási százalékot lecsökkenti. 20 A 174 929 sz. magyar szabadalom leírása szerint zárt térben, lakótéren belül lehet alkalmazni. Ragasztóként lisztet és keményítőt használ, melynek ragadóképessége a sikér megduzzadásán és hidrolízisén alapszik. Ezt a víz segítségével éri el. Ez szabad térben a napfény és lég-25 mozgás hatására órákon belül kiszáradna, eső- vagy csapóvíz hatására annyira megduzzadna, hogy tartós vízterhelés esetén a felületről leoldódna. A 2 056 320 sz. NSZK szabadalom leírása szerint a 30 ragasztó készítéséhez olyan polimereket használ, me-179740
