179739. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sé berendezés talaj vízháztartásának javítására
5 179739 6 tatást vagy késedelmet nem szenvednek. Elmarad az öntözés szervezésének, munkaerő-biztosításának a gondja, az alkatrészpótlás, -szállítás, -raktározás stb. problémája; a növényzet károsodása. A találmány igen víztakarékos: a tenyészídőn kívül hullott csapadék jelentős hányada a táblaméretíí tenyészmedence alsó részének hézagtérfogatában tárolódik, s csaknem a teljes tenyészideji csapadékmennyiség hasznosul; a gyökérzóna kiemelkedő és egyenletes termésátlag biztosításához szükséges vízellátása gyakorlatilag vízveszteség nélkül történik. A talajba került összes víz evapotranszspiráció útján távozik. Előrelátó üzemelés mellett — a rendkívüli csapadékanomáliáktól eltekintve — nincs, vagy alig van felszíni lefolyás. Vízutánpótlási lehetőség esetén az öntözés víznormája mintegy 30—50%-kal csökkenthető, a hagyományos öntözés nehézségei nélkül, annak mintegy egyharmadát kitevő üzemi költségek mellett. A találmány lehetővé teszi a csapadékból való beszivárgás, a természetes lefolyás és a vízigény szabályozását. A találmány — környezetvédelmi szempontból is kedvező — járulékos előnye, hogy a táblaméretű tenyészmedencékben az értékes ásványi sók a gyökérzónában maradnak, kedvezőbb a növényvédelem, a kemikáliák nem károsítják a talajvizet. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen, amely az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés egy kiviteli példáját tartalmazza. A rajzon az 1. ábra a berendezést a 2. ábrán bejelölt D—D vonal mentén vett metszetben mutatja ; a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt C—C vonal mentén vett metszet. A berendezés felett húzódó talajfelszín la részének ]%o, lb részének pedig 2%o az esése a 2 természetes vízfolyás felé, amely az egészében 3 hivatkozási számmal jelölt tenyészmedence mélyebben fekvő oldala mentén húzódik, természetszerűleg a 0,1... 1,1 rétegvonalakkal (2. ábra) lényegében párhuzamosan. A 3 tenyészmedence 4a, 4b szakaszokból álló fenékrésze kvázi-vízzáró anyagból készül, s a fenékrész-szakaszok esése megfelel az la, lb talajfelszín-részek esésének. A fenéklemeznek a talajfelszíntől mért c távolsága 120 cm. A 4a, 4b szakaszokból álló fenéklemez kerületmenti tartományában a 0,1... 1,1 rétegvonalakra lényegében merőleges 5, 6 hosszanti oldalfalak, a rétegvonalakkal lényegében párhuzamos 7, 8 rövid keresztirányú oldalfalak húzódnak, amelyekkel párhuzamosan azon a helyen, ahol az la, lb talajfelszín-részek, illetve 4a, 4b fenékrészek találkoznak — amelytől kétoldalt tehát a talaj-, illetve fenékesések eltérőek — keresztirányú 10 válaszfal is be van építve, amely a 3 tenyészmedence belső terét 3a, 3b térrészekre osztja. Valamennyi felsorolt 5—10 fal a fenéklemezével azonos kvázi-vízzáró anyagból készül, s ugyancsak kvázi-vízzáró módon csatlakozik a fenéklemezhez. A kvázi-vízzáró fenékrész és falak anyaga 40— 70 kg/m3 aktivizált bentonitból és fégszáraz állapotú 110—80 kg/m3 agyagból készült, y=1150—1200 kg/m3 térfogatsúlyú szuszpenzió, amely célszerűen 0,1 mrn-t meghaladó méretű szemcséket nem tartalmaz, s amelynek előállítása gépi keveréssel történik. A 4a, 4b szakaszokból álló fenéklemez vastagsága mintegy 25 mm lehet, a kialakítása erre alkalmas célszerszámmal történhet, amelynek a talajban a felszín alatt a szükséges 120 cm mélységben vontatott, szalagszerű üreget képező feje van, amelyen át a leírt összetételű szuszpenzió — célszerűen préseléssel — a talajba juttatható. Ehhez többé-kevésbé hasonló célszerszámok folyékony anyagok talajba juttatására az agrotechnikában ismeretesek és használatosak. Egymás mellett húzódó szalagszerű üregek kitöltésével a talajban összefüggő kvázi-vízzáró réteg alakítható ki. Az 5—9 oldalfalakat és a keresztirányú 10 válaszfalakat — valamennyi fal célszerűen függőleges, és vastagságuk mintegy 35 mm — a mély-, illetve vízépítési gyakorlatból ismert réselési technológiával készíthetjük el. Bedolgozás előtt a keverék előírt minősége folyamatosan ellenőrizendő. A talajba juttatott agyag-bentonit-szuszpenzió szilárd részecskéi a földnyomás hatására a talajszerkezet hézagaiba hatolnak, s azokat kitöltve csökkent vízvezetőképességű — kvázi vízzáró — réteg jön létre ; ilyen rétegek alkotják a fenéklemezt és falakat, amelyek szivárgási tényezője min. k s; 10-6 cm/s körüli értékre csökken. Az anyagnak a talajhézagokba hatolásával ténylegesen mintegy 6—8 cm vastagságú kvázi-vízzáró rétegek alakulnak ki. Itt jegyezzük meg, hogy a találmány alkalmazása szempontjából azok a homokos talajok a legkedvezőbbek, amelyek áteresztőképessége: k=10-3— I0-5 cm/s között van; hézagtérfogata: nss 35%; kapilláris sávjuk pedig: v20 cm; s amelyeknél a talajfelszín esése 0,1—3,0%o között mozog. Visszatérve az 1. és 2. ábra szerinti berendezésre, az 5—10 falak az la, lb talajfelszín alatt a=50 cm mélységben végződnek, b magasságuk pedig — a 4a, 4b fenék belső felületétől számítva — mintegy 70 cm. A 3 tenyészmedence A szélessége 500 m, a 4a fenékszakaszhoz tartozó 3a térrész hosszúsága ugyancsak A=500 m, a 3b térrész hosszúsága pedig B=250 m. Ennek megfelelően a 3a térrész 25 ha, a 3b térrészhez 12,5 ha termesztési terület tartozik; ezek a számok hozzávetőlegesen érzékeltetik a találmány értelmében kialakítandó tenyészedények célszerű nagyságrendjét. A 3 tenyészmedence topográfiailag legmagasabb oldala mentén, a 8 oldalfal felső végének a tartományában, a 3b térrészen belül, a 8 fallal párhuzamosan 11 vízbetápláló cső, a 10 válaszfal felső vége tartományában, a 3a térrészen belül, e 10 fallal párhuzamosan 12 vízbetápláló cső húzódik. A 11, 12 vízbetápláló csövek a 3 tenyészmedence 5 hosszanti oldalfala mentén, azon kívül húzódó 13 elosztóvezetékre vannak kapcsolva, amelyen át a 14 szivattyú segítségével a 2 természetes vízfolyásból víz táplálható a 11, 12 csövekbe. A 3 tenyészmedence topográfiailag legalacsonyabb oldala mentén, a 7 oldalfal alsó vége tartományában, a 3a térrészen belül, a 7 oldalfallal párhuzamosan 15 vízelvezető cső, a 5b térrészen belül pedig, a 10 válaszfal alsó végének tartományában, e fallal párhuzamosan pedig 16 vízelvezető cső húzódik. A 15, 16 csövek a 3 tenyészmedencén kívül, annak 6 hosszfalával párhuzamosan vezetett és a 2 természetes vízfolyásba torkolló 17 gyűjtővezetékre vannak kötve. A 11, 12 vízbetápláló csövek mélysége az la, lb talajfelszín alatt mintegy 50—60 cm, a 15, 16 vízelvezető csöveké pedig mintegy 60—100 cm lehet. A 11, 12, 15 és 16 csövek átmérője a mindenkori tenyészmedence nagyságától, oldalainak arányától és az esésviszonyoktól függ. Az 1. és 2. ábrán a 3 tenyészmedencébe irányuló vízforgalmat mindenütt x, az onnan kifelé irányuló vízforgalmat pedig y nyilakkal jelöltük. A 11, 12 és 15, 16 csövekbe (nem ábrázolt) tolózárak 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
