179739. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sé berendezés talaj vízháztartásának javítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMÄNY 179739 Bejelentés napja: 1978. IX. 20. Közzététel napja: 1982. III. 29. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1984. II. 29. (OA—607) Nemzetközi osztályozás : E 02 D 3/12 E 02 B 11/00 A 01 G 25/00 Feltaláló: Szabadalmas: dr. Szeifert Gyula oki. mérnök, Nyíregyháza Országos Vízügyi Hivatal, Budapest Eljárás és berendezés talaj vízháztartásának javítására 1 A találmány talaj, különösen nagy vízbefogadó képességű, gyengén vagy közepesen víztartó talaj vízháztartásának javítására szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkozik. Közismert, hogy a nagy vízbefogadó képességű, gyengén vagy közepesen víztartó talajokba — általában homoktalajokba — felülről került csapadék, valamint öntözött területeken az öntözővíz zöme a növények gyökérzónáján hasznosíthatatlanul áthalad, s közben magával viszi az értékes ásványi sók és a növénytermesztéshez a talajba vitt kemikáliák egy részét is. Ennek következtében a gyökérzónában általában kevés a növények számára a felvehető vízmennyiség, a talaj tápanyagszegény, hőmérséklete magasabb a kívánatosnál, túlságosan gyors a szervesanyagok lebomlása. Mindezen tényezők eredményeként a termésmennyiség főleg a tenyészideji csapadék mennyiségétől és eloszlásától függ; az ilyen talajokon az egyébként is alacsony termésátlagok évről évre meglehetősen ingadoznak. Több irányból történtek próbálkozások e kedvezőtlen talajtulajdonságok javítására, illetve a hátrányok kiküszöbölésére, jelentős eredményt azonban ez ideig nem sikerült elérni e területen. A probléma megoldására irányuló erőfeszítések egyik csoportjába a talaj víztartó képességének — nevezetesen a homoktalajok kolloid tartalmának — növelésére irányuló eljárások sorolhatók. Régóta ismeretes istállótrágya és zöldtrágya formájában szerves kolloidok talajba juttatása ; hátránya a na-2 gyón gyors lebomlás miatt költségessége, valamint technológiai kötöttsége. Számos próbálkozás történt a homok víztartó képességének növelésére szervetlen kolloidok, víztartó anya- 5 gok bentonit, agyagpala, szénpor, perlit stb. — talajba juttatásával. Az említett anyagokat szántással, tárcsázással stb. dolgozták be a talajba. Mivel azonban a szervetlen kolloidok részben víztaszítóak, részben feltáródásuk igen lassú, számottevően nem fokozhatták a 10 művelt homokréteg víztartó képességét. Javasoltak olyan eljárást is, amelynél vízben fellazított agyagásványokat 0,2—20 kg/m3 mennyiségben öntözővízhez adnak, s a kezelendő területet addig öntözik, amíg infiltráció következtében a talaj agyagtartalma az 15 5—15%-ot el nem éri (159 703. számú magyar szabadalmi leírás). E megoldás hátránya, hogy az agyagásványok a legnagyobb arányban a talajfelszín közelében szűrődnek ki, így a talaj felső rétege egyre nagyobb mértékben kolmatálódik, akadályozva az infiltrációt. A talajra jut- 20 tatott agyagásvány jó esetben is csak a szántás mélységéig juthat. A homoktalajok hátrányos tulajdonságainak kiküszöbölésére irányuló módszerek közül a csapadék mesterséges pótlása, illetve a vízigény öntözéssel történő ki- 25 elégítése sorolható a második csoportba. Ilyen talajoknál a nagy vízveszteségeket elkerülendő kizárólag zárt rendszerben vezetett vízutánpótíás, gyakorlatilag esőztető vagy csepegtető öntözés jöhet szóba. E módszerek elterjedését nagy élőmunka-, speciális szakmunka- és 30 szervezésigényük, a jelentős üzemköltségek, valamint 179739
