179692. lajstromszámú szabadalom • Kifejezett pólusú villamos szinkrongép forgórész
15 179692 16 nyitva azonos a 27—35 rétegek (lásd a 7. és 8. ábrát) szegmenseinek elrendezésével. Ennek megfelelően a szegmenselrendezés azonos ugyanakkor a 27—35 rétegekben levő 4, 5, 6. 7, 8 szegmensekkel, azzal a különbséggel, hogy a hornyok közötti távközök nem egyenlők, s ezek értékei a T3 és T4 távolságok értékének felelnek meg. így a 27—35 rétegekben levő 4, 5, 6, 7 és 8 szegmensek helyett a 36—44 rétegekben (lásd a 10. ábrát) — a 46, 47, 48, 49 és 50 szegmensek vannak megfelelőképpen kialakítva oly módon, hogy az ezek közötti hézagok száma megfelel a 4—8 szegmensek közötti hézagoknak (lásd a 8. ábrát) és ez utóbbihoz hasonlóan úgy vannak elrendezve, hogy1 a 46—50 szegmensek közötti hézagok (lásd a 10. ábrát) a forgórészkoszorú hornyaihoz viszonyítva a 8. ábrán látható 4—8 szegmensek helyzetével azonos helyzetűek. Ugyanakkor az egymás mellett levő 46—50 szegmensek közötti (lásd a 10. ábrát) hézagok — amelyek megfelelnek a 8. ábrabeli 4—8 szegmensek egymás mellett levő hézagai helyzetének — Tj távolságúak, míg a 46—50 szegmensek egymás közti hézagai (lásd a 10. ábrát) — melyek a 4—8 szegmensek egymás mellett levő hézagai között levő T2 távolságnak felel meg (lásd a 8. ábrát) — a T4 távolsággal egyenlők. A szegmensek szélétől azok legszélső hézagáig mért távolságnak a 46, 47 szegmensek viszonylatában (lásd a 10. ábrát) olyan értékűnek kell lennie, amely valamivel kisebb, mint a T4/2 távolság, s ennek az értéknek a 49 szegmens esetében valamivel kisebbnek kell lennie, mint a T4 távolság, mert egyébként a 40 rétegben levő 46 szegmensek szélei a találkozási helyen — amely a különböző csoportok 4550 és 455I hornyainak helye között van — egymást átlapolnák és így a 39 és 41 rétegekben levő 49 szegmensek közötti hézag az érintkezési helyen, — amely tehát a különböző horonycsoportok 45^ és 45 j hornyai között van — túl kicsi lenne. A 48, 49 szegmensek széleitől ezek külső hézagáig mért távolság nagyobb lehet, mint a 46, 47 és 50 szegmensek esetében, de mindenesetre kisebbnek kell lennie, mint a T3/2, illetve a T3 távolság. Ennek következtében az a helyzet áll elő, hogy abban az esetben, ha a különböző csoportokban levő, egymás melletti pólusok mágneses tengelyei között levő távolság kisebb, mint az egy csoporton belül, de egymás mellett levő pólusok mágneses tengelyei közötti távolság, akkor az előző helyzettől eltérően azok a hézagok, amelyek ugyanazon szegmensek találkozási helyén alakultak ki, nem esnek egybe azokkal a hornyokkal, amelyek a különböző cso" portokban levő, egymás melletti csoportok között vannak, hanem megfordítva: valamennyi szegmens találkozásánál levő hézagok nagyobbak lesznek. Azoknak a szegmenseknek a típusait, amelyek a forgórészkoszorú rétegekből történő felépítéséhez szükségesek, ha a különböző csoportok egymás melletti pólusainak mágneses tengelyei között levő távolság kisebb, mint az egy csoporton belüli, egymás mellett levő pólusok mágneses tengelyei közötti távolság, úgy határozzuk meg, mint tettük abban az esetben, amikor a különböző csoportok egymás melletti pólusainak mágneses tengelyei közötti távolságát nagyobbra választottuk meg, mint amekkora a távolság az egy csoporton belüli pólusok mágneses tengelyei között, tekintettel arra, hogy a szegmensek elhelyezkedése a hornyokhoz viszonyítva mindkét esetben azonos. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő forgórészkoszorú rétegeinek kialakítása lényegében ugyanúgy történik, mint az ismert felépítésű forgógépkoszorúké, a különbség azonban az, hogy a koszorút alkotó rétegekben levő szegmensek elrendezési sémája a találmány szerint történik. A leírás következő részében egy lehetséges rétegelrendezési eljárást ismertetünk. Amikor egy forgórész Koszorújának rétegekből történő kialakítását végezzük el — feltételezve, hogy a forgórész tengelye függőleges helyzetű —akkor minden egyes rétegben levő szegmens egymást követő rétegkialakítása a legalsó rétegeknél kezdődik. Ilyenkor az alsó réteg szegmensei a forgórész testének kerülete mentén kialakított speciális kötésekre és a járulékos kitámasztó gyámokra fekszenek fel, amelyeket a forgórésztest kerületéről, majd a rétegelrendezés befejezése után el kell távolítani. A szegmensek rétegeinek elrendezését a rétegelrendezési séma szerint úgy hajtjuk végre, hogy a koszorú ugyanazon rétegeiben levő szegmenstípusokat járulékosan alakítjuk ki, s ezekben, a hézagok között — amelyek a különböző csoportok egymás melletti pólusainak beépítésére szolgálnak — szegmensek között nincs érintkezés, amint ezt fentebb már részleteiben is leírtuk. A szegmenseknek a megfelelő pozícióban és helyen történő kialakítása a szegmensek belső széle mentén levő hornyok fedésbehozása révén történik, azaz oly módon, hogy azokat a széleket összeillesztjük, amelyek a forgórész tengelye irányába esnek és szemben vannak azokkal a szélekkel, amelyek a pólusok beépítése érdekében a megfelelő hornyokkal rendelkeznek, s így a forgórésztest kerülete mentén hosszirányú hornyok keletkeznek. A hornyok és hézagok fedésbehozása ékek segítségével történik, melyeket a forgórésztest hornyaiba ültetünk bele, s amelyeknek a hornyokból kiálló részei a szegmensek belső szélénél levő hornyokba nyúlnak bele. A szegmenseknek a különböző rétegekben történő, egymáshoz viszonyított, meghatározott helyzetben történő rögzítését kalibrált rudak segítségével hajtjuk végre, amely rudakat a szegmensekben levő nyílások egy részén keresztülhúzunk. Ezután végezzük el a többi szegmens közötti hézagok egyengetését, majd a koszorút menetes rudak segítségével összeszorítjuk. Ezeket a megfelelő nyílásokba helyezzük el. Ennek megtörténte után az ékeket a hornyokból kihúzzuk, majd a koszorúnak azon hornyait, amelyek a szegmensek mindkét széle révén alakultak ki, kiegyengetjük. A koszorúnak a forgórésztesten történő végső rögzítését a forgórész testén kialakított és egymással fedésbehozott hornyoknak, valamint a koszorúnak kettős ékekkel történő egyengetése révén hajtjuk végre. A kettős ékek egymással szembefordított ékek. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően kialakított, kifejezett pólusú szinkrongép révén ki lehet küszöbölni a gép EMK-görbéjéből a horony-felharmonikusokat, mert a forgórész koszorúja rétegezett szegmensekből áll, amelyeket ugyanakkor a forgórész szerkezeti elemeinek komplikálása nélkül lehet legyártani, szerelésük könnyű, javításuk és karbantartásuk egyszerű. Példaképpen említjük meg, hogy egy olyan villamos forgógépnél, amelyben a horonj-felharmonikusok elnyomása végett a forgórész pólusait 20 pólusból álló csoportokból építjük fel, és a forgórész koszorúja rétegelt kivitelű szegmensekből áll, továbbá, amelyben az egymás melletti hornyok egymástól egyenlő távolságban vannak, a forgórész legyártásához tiz különböző típusú pólus és tizenegv különböző pő'uskapcso'ó szerelvény. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
