179689. lajstromszámú szabadalom • Psoriasis elleni hatással rendelkező gyógyászati készítmény és eljárás ennek előállítására

5 17968) 6 lített növényrétegből az ipari termelés szempontjából kielégítő hozammal, gyógyászati készítmények előállí­tására elegendő mennyiségben nyerhetjük ki. A legked­vezőbb hozamok elérése érdekében a növények leveleit célszerűen a spórák kifejlődése után gyűjtjük be. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitele során az egyes műveletek célszerűen az alábbi módon hajt­hatók végre: Szárítás: A gyökértörzseket például 2—3 cm méretű csíkokra vágjuk és ilyen alakban szárítjuk, míg a levelek szárítása eredeti állapotukban történik. A szárítást cél­szerűen oly módon végezzük, hogy a szárítandó növényi részeket folyamatosan tápláljuk be egy alkalmas szárító­­berendezésbe, például egy körülbelül 5 cm széles és 25 méter hosszú, körben mozgó fém-drótszövetre, amely egy legfeljebb 70 °C hőmérsékletű szárítótéren halad ke­resztül. A körben mozgó fém-drótszövet haladási sebes­ségét oly módon állíthatjuk be, hogy óránként körülbe­lül 500 kg nedves növényi anyag legyen megszárítható. Granulálás: A fenti módon megszárított anyagot, amelynek visszamaradt nedvességtartalma legfeljebb 8%, például egy oly tárcsás malomban szemcsésítjük, amely legfeljebb 2 ml átmérőjű szemcsék kialakítására van beállítva. Extrakció-bepárlás : Az extrakciót bármely oly oldó­szerrel végezhetjük, amelynek dielektromos állandója 1,890 és 9,08 között van; célszerűen 1: 4 térfogatarány­ban alkalmazott metanolt használhatunk extraháló ol­dószerként. A bepárlást oly módon végezzük, hogy az eredeti extraktumot térfogatának l/5-ére pároljuk be. Tisztítás : 1. Az extrakció és az extraktum bepárlása után kapott félszilárd maradékot egy vízzel nem elegyedő oldószer­ből és vízből álló kétfázisú rendszerben, célszerűen n­­hexán és víz 10: 4 elegyében megoszlatjuk; az anyagot szeparátorban a fázisok teljes szétválásáig (célszerűen éjjelen át) állni hagyjuk ; ily módon a lipoidok és a gyan­ták a szerves oldószeres fázisba, az előállítani kívánt ha­tóanyag pedig a vizes fázisba kerül. 2. A fenti módon elkülönített vizes oldatot leszűrjük és a szűrletet egy ioncserélő-oszlopon vezetjük keresztül. 3. A kapott oldathoz semlegesítés céljából kalcium - hidroxidot adunk. 4. A semlegesített oldathoz részletekben aktívszenet adunk az oldat derítése céljából. 5. A derített és leszűrt oldatot eredeti térfogatának 1/10 részére bepároljuk, majd a csapadék leválasztása céljából valamely vízzel elegyedő szerves oldószert, pél­dául abszolút alkoholt adunk hozzá. 6. A fenti művelet során kapott csapadékot szívószű­réssel kiszűrjük és az így elkülönített első poralakú masz­­sza kiszűrése után kapott anyalúgot ismét bepároljuk, amikoris egy második poralakú masszát kapunk termék­ként. Ezt a második poralakú masszát vákuumban megszárít­juk és így fehér szilárd poralakú terméket kapunk. Ez a második fehér szilárd poralakú termék nem meg­határozott összetételű kémiai anyag, hanem oly készít­mény, amelynek pontos összetétele függ a kiindulási anyagként alkalmazott növényi anyag természetétől, va­lamint az előállítás során alkalmazott extrakcios és tisz­títási műveletektől is. A fenti módon kapott termékben D-glükóz és D-fruk­­tóz körülbelül 70% összmennyiségben való jelenléte volt megállapítható a szokásos minőségi vizsgálatok ered­ményeként; megfelelő acilezett származékok is elkülö­níthetők és azonosíthatók voltak a termékben. Tartal­maz továbbá a termék oly savas komponenseket is, amelyek a szokásos módszerekkel nem voltak könnyen elkülöníthetők a cukroktól, jelenlétük azonban kroma­tográfiásan és a szokásos spektroszkópiás módszerekkel megállapítható volt. A találmány szerinti eljárással előállítható hatóanya­got tartalmazó gyógyszerkészítményeket a szokásos gyógyszerészeti eljárásokkal állíthatjuk elő, lényegileg oly módon, hogy a találmány szerint kapott poláris frak­ciót a szokásos gyógyszerészeti vivőanyagokkal összeke­verjük és ebből a keverékből szokásos alakú adagolási egységeket készítünk. E készítményekben a találmány szerinti eljárással előállított hatóanyagot oly mennyi­ségi arányokban alkalmazzuk, hogy az egyes adagolási egységek felhasználásával a kívánt pszoriazis-ellenes te­rápiás aktivitást érhetjük el. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyszer­­készítmények a hatóanyagot adagolási egységenként körülbelül 10 mg és 100 mg közötti mennyiségben tar­talmazhatják. Gyógyszerészeti vivőanyagként a szoká­sos szilárd vagy folyékony vivőanyagok, például tejcu­kor, magnéziumsztearát, terra alba, szachahróz, talkum, sztearinsav, zselatin, agar, pektin, arabmézga, kolloid kovasav és hasonlók alkalmazhatók. Folyékony vivő­anyagként például alkoholok, mint etanol vagy propi­­lén-glikol, továbbá valamely szolubilizálószert, például polietilén-glikolt tartalmazó víz, földimogyoró-olaj, olí­vaolaj és hasonlók jönnek tekintetbe. A vivőanyag vagy hígítószer tartalmazhat valamely késleltető anyagot, például gliceril-monosztearátot vagy gliceril-disztearátot is, önmagában vagy valamely viasszerű anyag kísére­tében. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények külön­féle alakokban készíthetők el. így szilárd vivőanyagok alkalmazása esetén tabletták, kemény zselatin-kapszu­lákba töltött szemcsés készítmények vagy porok, továb­bá pilulák készíthetők. A szilárd vivőanyag mennyisége széles határok között változhat, de általában körülbelül 25—300 mg szilárd vivőanyagot alkalmazhatunk egy adagolási egységben. Folyékony vivőanyagok alkalma­zása esetén a készítmény lehet szirup, emulzió, lágy zse­latinkapszulába töltött folyékony készítmény, szuszpen­zió, oldat, vagy parenterális alkalmazás céljaira szolgáló steril injektálható oldat ampullákba töltve. A találmány szerint előállítható, folyékony szuszpen­zió vagy oldat alakjában elkészített gyógyszerkészítmé­nyek köre nem terjed ki a hatóanyag oly közönséges, gyógyászati alkalmazásra nem megfelelő oldószerekkel készített egyszerű szuszpenzióira vagy oldataira, amelyek nem alkalmazhatók a kívánt farmakológiai hatás eléré­sére. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények a gyó­gyászatban orális vagy parenterális úton alkalmazhatók ; előnyösebbnek az orális alkalmazás tekinthető. A ható­anyagot terápiás célokra általában körülbelül 50 mg és 900 mg közötti, különösen 100 mg és 300 mg közötti napi adagokban alkalmazhatjuk. Az ilyen napi adago­kat célszerűen a nap folyamán elosztva, legfeljebb 4 részletben adjuk be. Ha a találmány szerinti készítményt a fent leírt módon és a megadott adagolásban alkalmaz­zuk, akkor a készítmény az ismertetett pszoriazís-elleni hatást fejti ki. 1 Minthogy a pszoriazis genetikus eredetű, krónikus, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom