179681. lajstromszámú szabadalom • Vízzáró tömítőanyag előállítására alkalmas aluril-monomereket és szilárd töltőanyagokat tartalmazó rendszer

3 179681 4 vizes oldatba bekeverik a redox katalizátor-rendszer komponenseit, és ezzel a kis viszkozitású vizes oldattal impregnálják a kezelendő talajt vagy kőzetréteget. A gél­képző rendszerhez esetenként a viszkozitás növelése, illetve a gél tulajdonságainak változtatása érdekében adalékanyagként szintetikus vízoldható polimereket és/vagy szervetlen szemcsés anyagokat, például gilsoni­­tot, kvarchomokot, kalcium-karbonátot stb. is adnak. A felsorolt szabadalmi leírásokban ismertetett eljá­rások jellemzője, hogy a gélképző vizes oldatot vagy szuszpenziót a helyszínen, szakértelmet és technológiai fegyelmet igénylő munkával kell összemérni, az egyes komponenseket a megfelelő sorrendben kell beadagolni, és a rendszert megfelelő módon és ideig kell homogeni­zálni; vagy a helyszínen két előre elkészített folyadék­­elegyet (amelyek a megfelelő komponenseket precíz beméréssel készített oldat formájában tartalmazzák) kell igen pontos arányban elegyíteni egymással. Az így kialakított vizes oldatot vagy szuszpenziót elkészítés után rendszerint azonnal fel kell használni, mert a leg­gyakrabban hasmáit rendszerek rövid idő (a 158 538 sz. magyar szabadalmi leírás szerint körülbelül 1 perc) alatt begélesednek. Még az 1 567 390 sz. francia szabadalmi leírásban ismertetett, hosszú kötésidejű gélképző rend­szerek is csak 30 órán át tárolhatók változás nélkül, előre elkészített, pontosan összemért formában tehát ezek sem hozhatók forgalomba. Minthogy az építőiparban a megkívánt technológiai fegyelem és a gyakorlatilag azonnali felhasználás rendszerint nem biztosítható, a hidrofil polimer géleket képező vizes oldatokat vagy szuszpenziókat a mélyépítészetben szinte kizárólag az automatikus adagolású berendezésekkel végzett, mo­dern injektálásos technológiák során hasznosítják. Az építőiparban — elsősorban a mélyépítészetben — igen nagy szükség van viszont olyan anyagokra, amelyek az építőelemek között megfelelő kötésszilárdságú, ru­galmas, a hézagokat nem megfelelően méretpontos illesztés esetén is teljesen kitöltő, vízzáró tömítést biz­tosítanak, és ugyanakkor kezelésük és felhasználásuk sem különleges berendezéseket, sem különleges szakér­telmet nem igényel. Ezeknek az anyagoknak előre össze­állított, pontosan bemért, korlátlan ideig tárolható por­keverékeknek kell lenniük, amelyekből a helyszínen egyszerű vizes elegyítéssel készíthetők olyan gélképző szuszpenziók, amelyek legalább 30—60 percig felhord­ható állapotúak maradnak. A korábban idézett szabadalmi leírásokban ismerte­tett, talajszilárdítási célokra felhasznált gélképző rend­szereket mindeddig nem hozták forgalomba olyan por­keverékek formájában, amelyek a víz kivételével a gél­képző rendszer összes szükséges további komponensét tartalmazzák. Ennek oka az, hogy a porkeverékekben a komponensekben eleve jelenlevő, illetve a környezetből adszorpció révén felvett víz hatására mindig megindul a polimerizációs reakció, amelynek eredményeként a por- ' keverék rövidebb-hosszabb idő elteltével a további fel­­használásra már alkalmatlan tömbbé áll össze. Ezért — amennyiben a talajszilárdításban egyáltalán alkalmaz­nak előre elkészített porkeverékeket — ezekből a por­keverékekből a gélképző rendszer legalább egy reaktív komponensét (rendszerint a redox katalizátor-rendszert vagy annak egyik alkotóelemét) elhagyják. Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy ha a gél­képző rendszerekben minimálisan 50—80 °C olvadás­pontú akril-monomereket és minimálisan 50—80 °C olvadáspontú redox katalizátor-rendszert használunk fel, továbbá a gélképző rendszerhez egy vagy több olyan speciális szerves és/vagy szervetlen töltőanyagot adunk, amelyek nagy vízgőz-megkötő képességgel és nagy fajla­gos felülettel (ezáltal nagy levegő-visszatartó képesség­gel) rendelkeznek, a gélképző rendszer összes (víztől el­térő) komponensét tartalmazó olyan szilárd porkeveré­kekhez jutunk, amelyek változás nélkül korlátlan ideig tárolhatók, és a felhasználás helyén vízzel összekeverve a munkavégzéshez szükséges ideig — legalább 30— 60 percig — megtartják felhordható állapotukat. A találmány tehát vízzáró tömítőanyagok előállításá­ra alkalmas, vízmentes szilárd anyag-keverékekre vonat­kozik. A találmány szerinti keverékek a) a keverék összsúlyára vonatkoztatva 5—50 súly% (előnyösen 10—30 súly%) mennyiségben" valamely víz­ben legalább korlátozottan oldódó, minimálisan 50—80 °C olvadáspontú akril monomer elegyet, éspedig (1) akrilamid, metakrilamid, itakonamid (és/vagy N­­-(l,l-dimetil-3-oxo-butil)-akrilamid, valamint adott eset­ben a felsorolt monomer(ek) mennyiségének legföljebb 20 súly%-át kitevő mennyiségű nátrium-akrilát, nát­­rium-metakrilát, nátrium-itakonát, kálium-akrilát, ká­­lium-metakrilát és/vagy kálium-itakonát és (2) metilén-bisz-akrilamid, metilén-bisz-metakril­­amid és/vagy etilén-bisz-akrilamid 1 : (0,01—0,5) arányú, célszerűen 1 : (0,05—0,2) ará­nyú elegyét, b) az a) komponens súlyára vonatkoztatva 0,1— 20 súly%, célszerűen 0,5—15 súly%, vízben legalább korlátozottan oldódó, minimálisan 50—80 °C-on olva­dó ismert redox katalizátor-rendszert, és c) legalább egy nagy vízgőzmegkötő képességű kom­ponenst: azaz őrölt szilikagélt, cementport, gipszport vagy valamely szervetlen vagy szerves xerogél őrölt po­rát, éspedig zeolitot vagy valamely makromolekulájú xerogélt tartalmaz a keverék összsúlyának 5—50 súly%-át kitevő mennyiségben, adott esetben egyéb is­mert töltőanyaggal együtt. A „vízmentes” megjelölésen azt értjük, hogy a teljes szilárd anyag-keverék maximálisan 0,5 súly% vizet tar­talmazhat. Ez az érték nem foglalja magában az esetle­ges kristályvíz-tartalmat, ez ugyanis — kötött víztar­talom lévén — reakciót nem okozhat. A találmány szerinti szilárd anyag-keverékek a) kom­ponensként a fentiekben felsorolt egyértékű akril-mo­­nomerek és bifúnkciós akril-monomerek elegyeit tar­talmazzák az előzőekben rögzített arányban. Ezek a monomerek a talajszilárdító gélkompozíciók ismert ak­­ril-monomerei, illetve térhálósítószerei. Mind az egyér­tékű akril-monomerek, mind pedig a térhálósítószerek­­ként alkalmazott bifúnkciós monomerek keverékek for­májában is jelen lehetnek. A keverékekkel szemben tá­masztott követelmény az, hogy az esetlegesen kialakuló eutektikus elegy olvadáspontja 40 °C vagy ezt meghala­dó érték legyen; ennek biztosítására olyan komponen­seket kell felhasználnunk, amelyek egyedi olvadáspontja legalább 50 °C, célszerűen legalább 80 °C. Amennyiben az egyértékű akril-monomerek ionosán disszociálni ké­pes monomereket is tartalmaznak (ilyenek a fém-akrilá­­tok és -itakonátok), ezek mennyisége a nem-ionos, sav­amid típusú monomerek mennyiségének legföljebb 20%-át, célszerűen 1—5%-át teheti ki. Ennél nagyobb mennyiségben alkalmazva az ionosán disszociálni ké­pes akril-monomereket a gélképző elegyből — több­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom