179655. lajstromszámú szabadalom • Eljárás interferon termelés fokozására

3 179655 4 mítva 60—80 mega-egység lehet (1 mega-egység 106 interferon egységnek felel meg a Medical Research Council standard interferon előállításmódja szerint, 69/19, v. ö. Finter, N. Interferons, 1973, 485—486 o., North Holland). Ez a koncentráció 109 sejtre számítva 30—40 mega-egységnek felel meg. Más esetekben a koncentráció 1 literre számítva csak 1 mega-egység vagy ennél is kevesebb (vagy 109 sejtre számítva 0,5—0,7 mega-egység), és pedig hasonló sejteket és gerjesztő körülményeket és csaknem azonos termelési feltételeket figyelembe véve. Az interferon hozamingadozása pon­tosan meg nem magyarázható jelenség. Interferon termeléssel foglalkozik az 1 464 939 szá­mú nagy-britanniai szabadalmi leírás is. Azonban az ott ismertetett eredmények alapján az interferon hoza­ma meglehetősen alacsonynak adódik. (10-szer keve­sebbnek a találmány szerinti megoldással elérhető hozamnál). Azt találtuk, hogy ha az interferon-termelő sejteket egy karbonsavval vagy annak sójával kezeljük, majd azokat interferon termelésre gerjesztjük, akkor az interferon reprodukálható módon viszonylag magas hozammal nyerhető ki. A bejelentés szerinti, interferon termelésére alkalmas eljárás, amelynek során az interferontermelő sejtekhez valamely gerjesztő szert adunk, azzal jellemezhető, hogy a sejteket gerjesztésük előtt hatásos, de toxikus mennyiségnél alacsonyabb koncentrációban egyenes szénláncú telített karbonsavat vagy annak sóját tar­talmazó közegben inkubáljuk. Az interferon termelésre a sejteket a követelmények­nek megfelelően választjuk meg, így például ha az interferont humán célokra kívánjuk hasznosítani, akkor humán-sejteket választunk. A sejtek epitheliális vagy lymphoblastoid-sejtek lehetnek, így Namalva-sej­­tek vagy más Iymphoblastoid-sejtvonalak. Lymphoblas­­toid-sejtvonalak, amelyek tenyészetben sorozatban sza­poríthatok, származhatnak perifériás humán vér­­leukocyták tenyészeteiből ismert módon [v. ö. Hope, J. H., Horne, M. K., Scott, W., Int. J. Cancer, 3, 857—866. o. (1978), Hope, J. H., Horne, M. K., Scott, W., Int J. Cancer, 4, 255—260. o. (1969), Chang, R. S., Golden H. D., Nature, 234, 359—360. o. (1971)]. Ennek megfelelően a leukocyták normál vagy megbe­tegedett személyektől nyerhetők és származhatnak „spontán”, ha a sejtek már fertőzöttek Epstein-Barr vírussal (EBV); EBV-val nem fertőzött leukocyta tenyészetből is nyerhetők, például ha olyan köldök­­zsinórból származó vérleukocytákat tenyésztünk, amely­hez mononucleosis infectiosa-t vagy Burkitt lymphoma eredetű EBV-t adagolunk. Lymphocyta sejtvonalat Burkitt-lymphomában meg­betegedett páciensek sejtjeiből vehetjük, mivel ezek már EBV-vel fertőzöttek. Egy bizonyos Namalva­­sejtvonalat Stockholmban Klein, G. professzor fej­lesztett ki [Klein, G., Adams, A., Dombon, L., Int. J. Cancer, 12, 396—408. o. (1973)]. Ezt a sejtvonalat Namalva elnevezésű afrikai lánygyerek sejtjeiből te­nyésztették ki. Ez a sejttörzs megfelelő stimuláló ha­tásra nagyobb mennyiségű interferon termelésre képes [Strander, H., Morgensen, K. E., Cantell, K., J. Clin. Micro., 1, 116—117. o. (1975)]. E sejtvonal másodlagos tenyészetét 1975-ben dr. Gresser Ion professzor (Vil­lejuif, Franciaország) nyerte ki. A sejtvonalat 10% foetális borjúvétsavót tartalmazó RMPI 1640 közegben való szaporodásra adaptálták. A laboratóriumban te­nyésztett sejteket ugyanilyen összetételű, de 5—7% 6—8 hónapos boíjúvérsavó adalékot tartalmazó kö­zegben való szaporodásra adaptálták, majd kétszer­­háromszor hetente — 18 hónapon keresztül — másod­lagos tenyészetben szaporították. Az így előállított és tárolt sej tenyészetet Namalva/WRL tenyészetnek ne­vezik, ampullákban tárolják cseppfolyós nitrogénnel hűtve. Ezek a sejtek mycoplasmás fertőzéstől mentesek és a törzs az ATCC (American Type Culture Collection) törzsgyűjteménybe letételre került. A következő példákban Namalva/WRL sejteket al­kalmazunk. A találmány azonban felhasználható egyéb Namalva-sejtvonalak vagy egyéb lymphoblastoid sejtek alkalmazásával is. A tenyészközegben használt karbonsav előnyösen 2—8, célszerűen 3—6 szénatomos, legelőnyösebben vajsav. Ha magát a savat használjuk, akkor a különböző szervetlen vagy szerves sókat tartalmazó tenyészközeg­ben rendszerint a sav sója képződik. Alternatív módszer szerint lehetséges az is, hogy karbonsav sóját adjuk a tenyészközeghez, ilyen esetben nátrium-, kálium- vagy ammónium-sót alkalmazunk. Az interferon előállítása céljából az erre a célra ki­választott sejteket először olyan feltételek mellett te­nyésztjük, amely megfelelő és célszerű a szakiroda­­lomban leírt minden egyes sejttípus vagy törzs esetén, így tenyészthetünk humán lymphoblastoid sejteket, így Namalva-sejttörzs esetében a felhasznált tenyész­­közeg rendszerint 5—10 térfogatrész vérsavóval, pél­dául borjú vagy ló vérsavóval adalékolt RPMI 1640 közeg (Moore, G. E. és munkatársai 1967, J. Amer. Med. Assoc. 199, 519—524.). Ha az interferont lymphoblastoid sejtek, így Na­­malva-sejtek felhasználásával termeljük, akkor a sejt­tenyészetet addig szaporítjuk, amíg a szuszpenzióban megfelelő, például 0,5—lOxlO6 sejt/ml koncentráció alakul ki, ezután a sejteket célszerűen felhasználhatjuk interferon termelésére. Ebből a célból a sejtkoncentrá­ciót 0,25—6 x 106 sejt/ml, célszerűen 0,5—3 x 106 sejt/ml, kiváltképp pedig 1 x 106 sejt/ml koncentrációra állítjuk be valamely következő közegben: a) friss tenyészközeg, b) előzőleg sejttenyésztésre használt és friss tenyész­­közeggel adalékolt, kimerült tenyészközeg, vagy c) friss tápanyagokkal felerősített kimerült tenyész­közeg. Ebben a fázisban adagoljuk a karbonsavat vagy sóit, a sejttenyészethez, amelyben 0,1—10 mmól, előnyösen 0,2—5 mmól, kiváltképp pedig 0,5—2,0 mmól végső koncentrációt állítunk be. A karbonsav­koncentrációt a sejtekre gyakorolt toxicitás korlátozza, azonban a karbonsavnak olyan hatásos mennyiségben kell jelen lennie, hogy az interferon termelést fokozza, így egy kiválasztott sav esetében optimális egyensúlyt kell beállítani az interferon termelési hozam javulása és a sejtekre gyakorolt toxikus hatás között. Ha kar­bonsavként tehát nem vajsavat alkalmazunk, akkor az előbbi koncentrációhatároktól eltérő értéket állítunk be. A sejteket ezután a karbonsav alkalmazott kon­centrációjától függően 33—38, előnyösen 35—37 °C között 12—72 óra hosszat inkubáljuk. Például humán lymphoblastoid-sejtek Namalva-törzsét 48 óra hosszat 1 mmól vajsavkoncentráció mellett 6,2—7,4, célszerűen 6,6—7,2 pH-érték között inkubáljuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom