179652. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés test (ek) vagy közeg helyzetét, lletve helyváltoztatásának mértékét reprezentáló fizikai jellemző (pl. sebesség, távolság, szint,) közvetett meghatározására

11 179652 12 (hőközlést, hőelvonást) bocsátunk ki a test (közeg) irányába, majd az első síkkal párhuzamos második sík és a vonatkozási sík metszéspontjában — e két síkra merőleges síkban elforgathatóan — ágyazott hő­érzékelő készüléket két <p, és <p2 véghelyzet között el­forgatunk és meghatározzuk a hőérzékelőnek — ugrás­szerű hőmérsékletváltozás pillanatában a kiinduló helyzethez viszonyítva elfoglalt — szöghelyzetét, mint a felszín és a vonatkozási sík közötti távolság és az első és a második sík közötti távolság hányadosát reprezentáló iránytangenst. Az eljárást közelebbről a foganatosítására alkalmas példakénti berendezés leírása keretében ismertetjük. A berendezés vázlatát a 6. ábra mutatja. Minthogy a sebességmérés kapcsán az eljárást már sokoldalúan ismertettük és ennek során a berendezés lényeges funkcionális szerveiről is lehetett képet alkotni, a 6. ábrán csak a szükséges mértékben mutatjuk a berende­zést és a szöveges ismertetésnél is a lényegre szorít­kozunk. Látható, hogy a vonatkozási C sík felett, arra merőleges első A síkban van elrendezve a termikus 1 impulzusadó, mely alapjában véve a már korábban felsorolt széles választék bármelyik kivitele lehet, vagyis tetszőleges olyan eszköz, mely indítójel hatására meghatározott mennyiségű hőt közöl vagy elvon azon térben, melyre a termikus la impulzuskimenet irányul. Példánknál a termikus la impulzuskimenet az első A síkban fekszik és a vonatkozási C sík felé mutat. Az első A síkkal párhuzamos második B sík és a vo­natkozási C sík metszéspontjában hőérzékelő 2 jel­­átalakító van úgy ágyazva, hogy az egy olyan síkban, mely mind a második B síkra, mind a vonatkozási C síkra merőleges (jelen esetben ezt nem jelölhetjük, mert ez a rajzlap síkja) a 11 tengely körül két cpt és <p2 véghelyzet között elforgatható. A 11 tengely egyfelől mozgató 8 szervvel, másfelől 9 szöghelyzetadóval (pl. kódtárcsa) van kényszerkapcsolatban és a 9 szög­­helyzetadó kimenete további jelfeldolgozó 10 készülék bemenetére csatlakozik. A berendezés kialakítása fentiek ismeretében szak­ember által elvégezhető: Szakember számára nyilván­való, hogy a további jelfeldolgozó készüléknek a 9 szöghelyzetadó kimenő jele alapján elő kell állítani a mért elfordulási cp; szög tangensét és ezt a tangenst meg kell szorozni az első és a második A, illetve B sík kö­zötti Lab távolsággal, mi által megkapjuk a vonatko­zási C sík és a keresett D felszín közötti LCD távolságot. Ezt azután megfelelően kalibrálva ki lehet jelezni, vagy megfelelő dimenzióval ki lehet rajzolni, vagy logikai jelalakban be lehet tárolni digitális regiszterbe, stb. A leírt két alkalmazási területen is mind az eljárás, mind a berendezés az alapvető jellemzőkön túlmenően sokfajta egymástól eltérő jellemzővel alakítható ki, s a találmány szerinti vivő jellemző alapul vételével bármilyen más keresett fizikai jellemző közvetett meg­határozására alakítható ki a konkrét eljárás, illetve berendezés. Ezek közös sajátossága, hogy a keresett jellemző bármilyen fizikai jellemző lehet, melynek értéke egyebek között függ a test(ek), illetve közeg helyzetétől vagy állapotától, s hogy a vivő jellemző a közeg fel­színének hőmérséklete, mely hőmérsékletben — az eljárás törvényszerűségével összhangban választott idő­pontban és/vagy helyen alkalmazott — termikus im­pulzus idézett elő ugrásszerű változást, melyet hő­érzékelő érzékel és jelfeldolgozó kiértékel. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás test(ek) vagy közeg (továbbiakban: kö­zeg) helyzetét, illetve helyváltozásának előjelhelyes mértékét reprezentáló fizikai jellemző közvetett meg­határozására oly módon, hogy a mérés tárgyát képező közeget — legalább átmenetileg — magában foglaló tér meghatározott részében (tartományában) hőcserét idézünk elő, megmérjük a tér egy vagy több pontjában valamely — hőhatástól (is) függő — fizikai jellemző (továbbiakban: vivő jellemző) pillanatértéké(i)t és a vivő jellemző és a keresett jellemző közötti összefüggés alapján feldolgozzuk, illetve kiértékeljük a kapott mé­rési eredményt, azzal jellemezve, hogy a hőcserét úgy idézzük elő, hogy a téren kívül elrendezett elektro­mágneses energiaforrásból, előnyösen infravörös vagy lézer sugárforrásból a tér meghatározott tartománya felé energiaimpulzust bocsátunk ki és a vivő jellemzőt a téren kívül elrendezett — érintésmentes — jelátala­kítóval érzékeljük. (Elsőbbség: 1978. Hl. 10.) 2. Eljárás test(ek) vagy közeg (továbbiakban: közeg) helyzetét, illetve helyváltozásának mértékét és/vagy irányát reprezentáló fizikai jellemző közvetett meghatá­rozására oly módon, hogy a mérés tárgyát képező kö­zeget — legalább átmenetileg — magában foglaló tér meghatározott részében (tartományában) hőcserét idé­zünk elő, megmérjük a tér egy vagy több pontjában valamely — hőhatástól (is) függő — fizikai jellemző (továbbiakban: vivő jellemző) pillanatértéké(i)t és a vivő jellemző és a keresett jellemző közötti összefüggés alapján feldolgozzuk, illetve kiértékeljük a kapott mé­rési eredményt, azzal jellemezve, hogy a hőcserét úgy idézzük elő, hogy a téren kívüli pontból a tér meghatá­rozott tartományába juttatunk — a tér környezeti vi­szonyai mellett — hőforrást vagy hőnyelőt képező közeget és a vivő jellemzőt a téren kívül elrendezett — érintésmentes — jelátalakítóval érzékeljük. (Elsőbb­ség: 1978. in. 10.) 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganato­­sítási módja, azzal jellemezve, hogy a vivő jellemző mérésére infravörös hullámra érzékeny eszközt alkal­mazunk. (Elsőbbség: 1978. III. 10.) 4. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a tér meghatározott tar­tományába a környezeti hőmérséklethez képest meg­határozott mértékben felhevített vagy lehűtött közeget juttatunk. (Elsőbbség: 1978. III. 10.) 5. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a térbe — a tér környe­zeti feltételei mellett — hőfelszabadítással vagy hőel­nyeléssel járó vegyi reakcióra képes közeget juttatunk. (Elsőbbség: 1978. III. 10.) 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy közeg haladási pályájának kitüntetett első pontjában a pálya meghatározott kiterjedésű felületét (tartományát) mintavételi időpontonként termikus impulzusnak vet­jük alá, mely termikus impulzus meghatározott meny­­nyiségű hőenergia közlésében vagy elvonásában áll, 5 10 15 20 25 36 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom