179646. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keménymészkő függőfolyosók, lépcsők, erkélyek meghibásodott elemeinek javítására és állékonysági vizsgálatára
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 179646 # Bejelentés napja : 1978. VIII. 22. (UA—217) Közzététel napja: 1981. XI. 28. Nemzetközi osztályozás: E 04 G 23/02 ORSZÁGOS / TALÁLMÁNYI-7 , HIVATAL Megjelent: 1984.1. 31. Feltaláló: dr. Urbán István, oki. építészmérnök, Budapest Eljárás keménymeszkő függőfolyosók, lépcsők, erkélyek meghibásodott elemeinek javítására és állékonysági vizsgálatára 1 2 A találmány eljárás keménymészkő függőfolyosók, lépcsők, erkélyek meghibásodott elemeinek javítására, valamint a meghibásodott elemek javítás előtti és/vagy utáni állékonysági vizsgálatára. Közismerten a múlt század végén és a XX. század elején a lakóházak és középületek függőfolyosóihoz, lépcsőházainak lépcsőihez előszeretettel alkalmaztak keménymészkő, márvány járólap elemeket. Hasonló anyagból készítették általában ezekhez az alátámasztó konzolokat is. A jó minőségű anyag dacára ezen elemek megrepedeztek, meghibásodtak, kitöredeztek, sok esetben valamilyen dinamikus vagy mechanikus igénybevétel hatására. Az ismert megoldások esetén a még mint járófelületként használható ilyen elemeket már csak biztonsági okokból is általában nehéz dúcolattal alátámasztották. Teljes felújításnál pedig legtöbbször a még értékes járólapokat, lépcsőket kicserélték vagy vasbetonnal erősítették meg. Ezen ismert eljárások igen gazdaságtalanok, mert ily módon még értékes anyagot kell kiselejtezni vagy költséges dúcolatot kell az épületeken lekötni, nem beszélve arról az esztétikai hátrányról, amit a dúcolat vagy a márvány helyett alkalmazott vasbeton szerkezet jelent. Az ismert megoldásnak még hátránya a nehézkes állékonysági vizsgálat, amit általában úgy végeznek, hogy próbaterhelésként nagyobb súlyú anyagokat, téglát, cementzsákokat helyeznek a vizsgálandó helyre. Ez a művelet nagy erő- és időráfordítást igényel. A találmány célja a felsorolt hiányosságok kiküszöbölése és olyan eljárás kidolgozása, amely segítségével a még megmenthető és értékes keménymészkő elemek felhasználhatók, illetve kijavíthatok, azok lebontása és kicserélése nélkül. Célja továbbá a találmánynak olyan állékonysági vizsgálati módszer kidolgozása, amellyel a 5 meghibásodott elemek javítás előtt és/vagy után kis energia- és időráfordítással ellenőrizhetők. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a keménymészkő elemek teljes biztonságot nyújtó módon megjavíthatok, ha a mindenkori elem húzott oldalára a 10 meghibásodott részt áthidaló olyan fémbetéteket építünk be, amelyek az ott ható húzó igénybevételt vagy esetleg egyéb igénybevételt magától a sérült elemtől átveszik. A találmány tehát eljárás keménymészkő függőfolyo- 15 sók, lépcsők, erkélyek meghibásodott elemeinek javítására. A találmány lényege abban van, hogy a meghibásodott elemen a repedést vagy a sérült helyet párosával közrefogó, átmenő vagy a húzott oldalról kiinduló furatokat készítünk, a furatpárokba a húzott oldal felől 20 fűzőgépkapocs alakban hajlított fémbetéteket száraival behelyezünk, majd a furatokba a fémbetétek szárait a bejuttatott kötőanyaggak rögzítjük. Ily módon tehát a sérült helyeken igen egyszerű módon fémvarratot készítünk. Egyszerű esetben amikor esztétikai igény nem ír 25 mást elő a fémbetét középső kötőrészét a sérült elem húzott oldali felületére fektetjük. Amikor a függőfolyosó alsó oldalával szemben is esztétikai igény merül fel, és szükség van a fémvarrat eltüntetésére, akkor a találmány előnyös kivitele szerint a 30 fémbetét középső kötőrésze számára a sérült elemen a 179646
