179587. lajstromszámú szabadalom • Eljárás távközlő hálózat, különösen PCM távközlő hálózat telefonközpontjaiban lévő üzemadók szinkronizálására
179587 4 ütemfrekvencia a távközlő hálózatban, amely nagyjából az egyes sajátfrekvenciák középértékének felel meg. Jó minőségű távközlő hálózatban csúszási veszteségek nem lépnek fel, de a teljes hálózat stabilitását a zavarok csökkenthetik. Ennek következtében a vizsgálatok oda vezettek, hogy a nagyobb hálózatokat kisebb részekre osztják, ahol az egyes hálózatrészek aszinkron működnek, mégpedig úgy, hogy az átmeneteknél az aszinkron eljárás esetében tipikus csúszási veszteségek felléphetnek. Annak érdekében, hogy az ilyen csúszási veszteségeket kis értéken tartsuk, fáziskiegyenlítéses eljárás esetén is az ütemgenerátoroknak nagy pontosságúaknak kell lenniük. Pontosságuk értéke az aszinkron hálózatok esetén megkövetelt hozzávetőleg 10_l°-es és a master-slave eljárás esetén megkövetelt 10"9-es pontossági érték között van. Ilyen pontosságot azonban minden esetben csak atom-normálián alapuló ütemadóval lehet realizálni. A jelen találmány feladata ennélfogva olyan szinkronizációs eljárást adni, mely kis veszteségi gyakoriság mellett kevésbé jó minőségű ütemadóval képes üzemelni. Ezt a feladatot a bevezetésben említett típusú eljárás — tehát a master-slave eljárás - esetén a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy valahányszor a központi ütemadó által meghatározott impulzuskeret és a telefonközpont ütemadója által meghatározott impulzuskeret közötti fáziseltérés egy előírt értéket túllép és a központi ütemadó impulzuskeretét jellemző impulzuskeret-jel szabályszerű továbbítása megállapításra került, a telefonközpont ütemadójának frekvenciáját maximális hangolójel rákapcsolásával mindaddig megváltoztatjuk, amíg a fáziseltérés meg nem szűnik, ezután az ilyen módon beállított fázisazonosság elérésétől a megengedett maximális fáziseltérés következő eléréséig eltelő időtartam alapján meghatározunk és tárolunk egy a szóban forgó ütemadóra vonatkozó hangolójel értéket, és amennyiben ez a hangolójel érték egy előre meghatározott értéket túllép, a hangolójelet az ütemadóra mindaddig rákapcsoljuk, anűg azt egy ugyanilyen feltételek mellett meghatározott következő hangolójel fel nem váltja. A szokásos master-slave eljárással szemben a találmány szerinti eljárás esetében a szinkronizálás nem folyamatosan történik, hanem mindig csak azután, amikor a fölérendelt — azaz magasabb rendű — ütemadó által meghatározott időviszonyoktól való eltérés egy előre meghatározott értéket túllépett, és ekkor a fenti kombinált fázis- és frekvenciakorrekció során megy végbe. Mint ahogy még később megmutatjuk, a telefonközpont szinkronizált ütemadójára vonatkozó pontossági követelmények enyhébbek, mint a korábban említett, ismert szinkronizációs eljárásoknál . A találmány egy foganatosítási módja szerint hierarchikus elrendezésű telefonközpontokat tartalmazó távközlő hálózat esetén, befejezett fáziskorrekció és adott esetben ezt követő frekvenciakorrekció után a központi ütemadó impulzuskeretét jellemző impulzuskeret-jel szabályszerű továbbításának jelzésére egy jelzőbitet iktatunk be a mindenkor két ilyen impulzuskeret-jel között továbbított jelzőszóba, és azt az 4 alárendelt telefonközpont felé továbbítjuk. Ezzel biztosítjuk, hogy egy alárendelt telefonközpontnál csak olyan impulzuskeret jelek, pl. szavak lesznek korrekció céljára kiválasztva, melyek egy fölérendelt telefonközpontból az ottani ütemadó korrekciója után lettek kiküldve. A találmány szerinti eljárás foganatosításához szükséges logikai műveleteket célszerűen az adott telefonközpont központi vezérlőegysége végezheti el. A következőkben a találmány szerinti eljárást két ábrára hivatkozva ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti eljárás időviszonyait egy telefonközpont esetében bemutató diagramokat, a 2. ábra pedig a találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló berendezés tömbvázlatát mutatja. A találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló berendezés — amint a 2. ábra mutatja — minden egyes szinkronizálandó T ütemadójú telefonközpontja rendelkezik egy Ee jelzőszófelismerő egységgel, amely a jelzőszóból — ami az itt feltételezett hierarchikus távközlő hálózat esetén mindenkor két impulzuskeret-jel között van továbbítva egy fölérendelt telefonközponttól - egy S jelet állít elő. Ez az S jel Vg fázisösszehasonlítóhoz kerül, és ott egy, a T ütemadótól szintén a Vg fázisösszehasonlítóhoz vezetett, a T ütemadó frekvenciájára jellemző feszültségjel mintavételezését végzi. A T ütemadó rendelkezik egy Q impulzusgenerátorral, előnyösen kvarcgenerátorral, és egy a rajzon nem látható osztó fokozattal. A Vg fázisösszehasonlító által meghatározott, a bejövő átviteli vonal fázisa és az ütemimpulzus fázisa közötti különbségnek megfelelő jel további kiértékelés céljából a központi ZSt vezérlőegységhez kerül, amely egy mikroprocesszorral realizálható. Ha a fázisösszehasonlítás eredménye azt adja, hogy olyan fáziseltérés lépett fel, mely a példaképpen választott ± 1 bites előre meghatározott korlátot túllépi, akkor a központi ZSt vezérlőegység hatására, a fáziseltérés irányának megfelelően + V vagy —V elhangoló kapcsoló aktivált állapotba kerül, és ezzel a Q impulzusgenerátorra mindaddig ilyen vagy olyan polaritású, maximális hangolójel, pl. feszültség jut, amíg a fáziseltérés meg nem szűnik, amit ismét a Vg fázisösszehasonlító állapít meg. A fáziskorrekciónak ez a folyamata, amint az 1. ábra is mutatja, az A1 időintervallum alatt játszódik le. Az A1 időintervallumhoz kapcsolódik a B1 időintervallum, mely az említett módon beállított fázisazonosság elérésétől a maximális megengedhető fáziseltérés újbóli eléréséig tart. A BÎ időintervallum t időtartama, a Af közepes frekvenciaeltéréssel a következő összefüggésben van: t 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
