179585. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növények kelésbiztonságának növelésére
179585 4 növények kelésbiztonságát gibberellátok alkalmazásával növelhetjük meg. E célt a találmány szerint oly módon érjük el, hogy a vetőmagra gibberellin A3, gibberellin A4, (vagy gibberellin A7 alkálitém-, ammonium- és/vagy karbamidsóját visszük fel 5-100 y/ml koncentrációjú vizes oldatban a vetőmag térfogatára számítva 2-25'fi mennyiségben. A találmány alapja az a felismerés, hogy vannak olyan gibberellátok amelyek a szakirodalomban általánosságban ismertetett gibberellinektől eltérő módon viselkednek, és a növények csírázását serkentik. Ezek a fent megnevezett gibberellinek. amelyeket a nemzetközileg elfogadott nomenklatúra szerint A3, A4, illetve A7 jellel jelölünk. E vegyületek vizsgálata során arra a további meglepő felismerésre jutottunk, hogy hatásuk fenofá/.isra (a növény adott fejlődési stádiumában) specifikus. Virágzásban gibberellátokkal kezelt búza szárnövekedést már nem mutatott. Megállapítottuk, például, hogy a fenti gibberellátok a kukorica növekedési erélyét jelentősen és arányosan növelték meg a fenti említett kezelés révén, növekedés serkentő hatásuk viszont a 3 leveles állapot elcrcse után megszűnt. A találmány szerinti vetőmag-kezelés tehát nem okoz túlnövekedést a későbbi fejlődési fázisban. (Ez rendkívül hátrányos lenne). Megfigyeltük továbbá, hogy - ellentétben a szakirodalmi felfogással - van olyan gibberellát, amely a kukoricán csírázás közben nem egyoldalú hosszirányú fejlődést, hanem geometriailag arányos fejlődést idéz elő. Ez a gibberellin A7-ká!iumsója. Ezt alkalmazzuk tehát akkor, ha a növény morfológiailag arányos fejlődése már a csírázás szakaszában kívánatos. A fent említett gibberellineknek a vetőmagok kezelésére való felhasználásához egy műszaki akadályt is el kellett hárítanunk. Ismeretes ugyanis, hogy - mint a gibberellinek általában — e vegyületek vízben gyakorlatilag nem oldódnak. A használati utasításokban ajánlott szerves oldószerekkel (alkohollal, acetonnal) készített oldataik viszont azért hátrányosak, mert oldószerük káros a csírázásra és tűz és robbanásveszélyesek. Ezért e vegyületeket alkálisóvá, ammóniumsóvá, illetve karbamidsóvá alakítottuk. Ez utóbbiak (melyeket a továbbiakban gibberellátoknak nevezünk) vízben jól oldhatók, így könnyen elkészíthetjük a fent említett koncentrációjú vizes oldatokat. A gibberellinek sóvá alakításakor figyelembe kellett vennünk, hogy nem minden gibberellát alkalmas a kívánt célra. A gibberellin-sónak ugyanis olyan stabilnak kell lennie, hogy a fenti kezelés, az azt követő szárítás, és esetleges tárolás után se bomoljon el, és a vetés után ki tudja fejteni a csírázást serkentő hatást. Nem közömbös továbbá az sem, hogy a gibberellát milyen gyorsan és milyen arányban szívódik fel a magba. Azt találtuk, hogy a fent említett gibberellin-sók megfelelnek a követelményeknek. Különösen előnyösnek találtuk az említett gibberellinek káliumsóit. A különböző gibberellinek a csírázás kezdetén a fehéijék szintézisét DNS—RNS mintán indítják be, melynek során jelentős mennyiségben szintetizálódnak enzim fehérjék is. Az enzimatikus folyamatok a sejtek növekedésére hatnak közvetett módon, ugyanakkor ismeretes, hogy a kálium a sejt szaporodására esszenciális, illetve a sejtmag osztódásához osztódással .1 kapcsolatos funkciójához nélkülözhetetlen. így találkozik szerencsésen a két vegyület és válik egyik fontos tényezőjévé a csírázásnak. Mint említettük, a találmány szerint oly módon járunk el, hogy a fent meghatározott gibberellátokból 5-100 7/ml koncentrációjú vizes oldatot készítünk, és ezt az oldatot a vetőmagra juttatjuk, annak térfogatára számítva 2~25?r mennyiségben. Az oldat általában 3-4 óra alatt felszívódik a magba. E műveletet előnyösen összekapcsolhatjuk a csávázással. Ekkor az említett mennyiségű és koncentrációjú gibberellát-oldatot összekeverjük a csávázószerrel és a továbbiakban a csávázás szokásos technológiája szerint járunk el. E módszer alkalmazásának azonban az a feltétele, hogy a csávázószer ne tartalmazzon nehézfémsókat. Ezek ugyanis (különösen a higanysók) károsak a gibberellin-vegyületekre. A találmány szerinti eljárást tehát csak akkor köthetjük össze a csávázással, ha nehézfémsót nem tartalmazó csávázószert használunk. Ilyenre példaként megemlítjük a TMTD-t, Fundazolt, Quinolátot és a Ditánt. Jelentős technológiai előnnyel foganatosíthatjuk a találmány szerinti eljárást akkor, ha azt drazsírozandó magvak kezelésére használjuk. A modern vetéstechnikában megkövetelt egyenletes szemcseméret biztosítására, illetve a vetőmag védelmére egyre elterjedtebben járnak el úgy, hogy a vetőmagot bevonóanyagokkal vonják be vagy a gyógyszeriparból ismeretes technológiával drazsírozzák. Az előző eljárások után a vetőmagok megszáríthatók és tárolhatók. E művelet előtt a magokat a bevonat felvételének elősegítése végett nedvesítik, földnedves állapotba hozzák. A találmány szerinti eljárást tehát célszerűen úgy foganatosítjuk, hogy ez utóbb említett technológiai lépést elhagyjuk, és helyére iktatjuk be a magvak gibberellátos kezelését. Ezzel egyúttal a magok előzetes nedvesítését is biztosítjuk. A magok drazsírozása vagy bevonóanyagokkal való bevonása esetén természetesen eljárhatunk úgy is, hogy a fent meghatározott mennyiségű és koncentrációjú gibberellát-oldatot egyszerűen hozzáadjuk a drazsírozó anyaghoz vagy a bevonóanyaghoz, és azzal együtt visszük fel a magra, majd szárítjuk. A találmány szerinti eljárás igen jelentős előnyökkel jár a növénytermesztésben. Legfőbb előnye, hogy eredményeképpen rendkívüli mértékben megnő a szakemberek által százalékos tőbeálltságának nevezett arányszám, vagyis a kikelt egészséges növényeknek a szemenkénti vetéssel talajba juttatott vetőmagok számához viszonyított aránya. A cukorrépánál például ez az arány 45—76%-ról 75-90-%-ra növekszik. Különös előnye van a találmány szerinti eljárásnak a kukorica termesztésben. Kiderült ugyanis, hogy a gibberellátok vetőmag-kezelés hatására kisebb mértékű lesz a lehűlés miatt bekövetkező csírapusztulás is. Igen jelentős előnye a találmánynak, hogy lehetővé teszi a növények igen gyors, robbanásszerű kikelését. A robbanásszerű kikelés ugyanis bizonyos növényfajoknál különféle okokból kívánatos. A cukorrépát kevésbé támadja meg a tőfekély, ha az gyoisan kel ki. A napraforgót csak addig rágják le az állatok, amíg annak első szőrös levelei meg nem jelennek. Ez a 3 leveles állapot után következik be. Minél rövidébb idő alatt éri 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2