179585. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növények kelésbiztonságának növelésére

179585 MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1979. IV. 27. (SE—1936) Nemzetközi osztályoz»»: NSZO3 : A 01 N 21/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1984. VII. 31. Feltalálók : Szabadalmas : Kiss László agrármérnök, 10%, Petó'háza, Justus Gyula agrármérnök, 40%, Székes- Szekszárdi Állami Gazdaság KSZE, fehérvár, Zsuppán József növényvédő üzemmérnök 10%, Aba, Knolmár Tibor Termelési Rendszer, Szekszárd biokémikus, 40%, Budapest Eljárás növények kelésbiztonságának növelésére 1 A találmány tárgya eljárás növények kelésbizton­ságának növelésére. Közelebbről a találmány tárgya eljárás a vetőmagok gibberellin-vegyületekkel (Gib­­berellátokkal) való kezelésére. Mint ismeretes, igen súlyos gondot okoz a mező- 5 gazdaságban, hogy az elvetett magvak egy részéből nem fejlődik egészséges csíra, illetve életképes, jó ho­zamot adó növény. A csírázásnak, illetve az ép növény kifejlődésének részleges elmaradása a növé­nyek különféle kártevőinek és betegségeinek tulaj- 10 donítható, de növényélettani okai is vannak. Tud­valevő ugyanis, hogy a vetőmagvak nem mindegyike rendelkezik olyan csírázási eréllyel, amely elegendő ahhoz, hogy a magból az adott természeti körül­mények között egészséges növény fejlődjék. 15 Ezen a problémán eddig különféle agrotechnikai fogásokkal próbáltak segíteni. így például — sorba vetés esetén - rátartással vetnek. Ez azt jelenti, hogy a búzából az elméletileg szükségesnél mintegy 10—20%-kal több vetőmagot juttatnak a talajba a ke- 20 lés biztonságának fokozására. E módszer hátránya, hogy ha az időjárási viszonyok mégis kedvezőek a ve­tés után, az ideálisnál jóval sűrűbb lesz a vetés, nagy sűrűség miatt azonban gyengébb szárú növények fej­lődnek, amelyek megdőlnek, és így nehezebb lesz a 25 betakarítás. Arról külön nem is kell szólnunk, hogy ez a módszer vetőmag-takarékossági szempontból meny­nyire hátrányos. Igen sok növényfajnál, például a cukorrépánál és a kukoricánál ma már a szemenkénti vetést alkal- 30 1 mázzák. E növényeket tehát nem is lehet rátartással vetni. Ismeretes továbbá, hogy a gibberellinek az a-ami­­láz, proteáz enzim aktivitást növelő növényi hormo­nok, amelyek kedvező hatást gyakorolnak a növények fejlődésére. Kívánatos tehát a gibberellineknek ezt a hatását a növények kelésbiztonságának növelésére ki­használni. Ezt azonban az eddigi ismeretek szerint több tényező akadályozta. Elterjedt ugyanis az a nézet, hogy a gibberellinek a növényekre csak a kikelés után hatnak kedvezően, a csírázást viszont gátolják. így például az „Engedé­lyezett növényvédőszerek” című kiadványban (MÉM-Mezőgazdasági Kiadó, Budapest) az 52. olda­lon a gibberellinek a növekedésszabályozó és csírázásgátló anyagok között vannak említve. Más szakirodalmi forrásokban arról olvashatunk, hogy „a gibberellinek a megnyúlási folyamatok ser­kentésében mutatnak hasonló aktivitást az auxinoké­­hoz” (Növekedésszabályozók a kertészetben /Szerk.: Surányi Dezső, Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1978/ 20. oldal). Ezek a szakirodalmi adatok arra utalnak, hogy a gibberellinek a növények csírázásának fokozására nem alkalmasak. Ezért a gibberellineket alaposabban meg­vizsgáltuk, és célul tűztük ki, hogy a növények csírázását megfelelően kiválasztott és megfelelően al­kalmazott gibberellin vegyületekkel serkentsük. A találmány célja olyan eljárás, amellyel a 179585

Next

/
Oldalképek
Tartalom