179573. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolószerkezet vasbeton tartószerkezeti elemekhez
5 179573 6 A 42 elem 46 oldalának alsó részén, a 47 furatok között 48 és 49 bordák vannak elrendezve. A 48 és 49 bordák alsó 48a, illetve 49a élei a 3 befogóegységbe bevezetett tartó végének ütköztetésére szolgál. A 44 fülek 50 és 51 merevítőlemezekkel vannak az oldallapokhoz rögzítve, amivel a 41, illetve 40 fél merevsége növelhető. Az 1. ábrán csak a 41 félen látható, hogy a 42 elem alaplapján a 48 és 49 bordák között 52 furat van kialakítva. A felső 46 oldal az 1 test 5 lapjával való kapcsolódáshoz 47 furatokkal van ellátva, amelyeken átvezetett csavarok, vagy csapok segítségével a 3 befogóegység az 1 testhez rögzíthető. Ezeknek a csavaroknak a feje a tartók vége és a 46 oldal közötti szabad térben helyezkedik el. A 3. ábrán látható, hogy az 52 furatokon át vízszintes 91 feszítőrúd van vezetve, a befogóegységeken keresztül. A 48, 49 bordák biztosítják, hogy a 40 és 41 felek közé befogott tartók nem érnek ebbe a szabad térbe. A 42b, és 42 c oldallapok közötti távolság kissé nagyobb, mint a 3 befogóegységbe befogott tartó szélessége, A 42b, 42c oldallapok szélessége azonban kisebb, mint a befogott tartó megfelelő méretének fele. Ezáltal biztosítjuk, hogy a tartó végét a 40 és 41 felek közé szorosan befoghassuk. A jelen esetben a tartószerkezet lejtése 25%. Ennek megfelelően a 4 és 6, illetőleg az 5 és 7 oldallapok által bezárt szög 76°, így a 4 és 5 oldallapnak a 2 befogóegység középvonalával bezárt szöge 14°. Az 1 test és a 2, 3 befogóegységek célszerűen fémből vannak készítve, előnyösen acélöntvényből. Olyan megoldás is lehetséges azonban, amelynél a kapcsolószerkezet műgyantából, megerősített műgyantából (a műgyanta lehet például poliészter), vagy fémszálakkal, illetve üvegszálakkal erősített betonból, továbbá üvegszál és poliészter rétegekből kialakított anyagból van kialakítva. A 2. ábrán látható módon az la test abban különbözik az l.ábra szerinti 1 testtől, hogy a 15 és 16 betétnek megfelelő 15b, illetve 16b betétek 55 nyúlványokkal vannak ellátva, amelyekbe 56 furatok vannak készítve. Ezek az 56 furatok menettel vannak ellátva és hasonló módon vannak elosztva, mint az la test többi oldalán, a 2 és 3 befogóegységek rögzítéséhez hasonlóan. A 3. és 4. ábrán látható tartószerkezet vasalt beton tartókból áll, ezek előfeszítettek, vagy nem előfeszítettek, téglalap, vagy négyzet keresztmetszetűek és az l.ábra szerinti kapcsolószerkezettel vannak ezek a tartók egymással összekapcsolva. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetében a függőleges oszlopok négyzet keresztmetszetűek. Dyen a központi, legnagyobb hosszúságú 60 oszlop, a közbenső 61 oszlopok és a külső 62 oszlopok. A tartószerkezet tartórácsa 63 és 64 főgerendákból, és azonos hosszúságú 65, 66 fiókgerendákból áll. A jelen esetben a 63 főgerendák hosszabbak, mint a 64 főgerendák. A főgerendák és a fiókgerendák azonos téglalap keresztmetszetűek. A 60, 61, 62 oszlopok alsó része 67 aknába van ültetve, amely aknák 68 betonburkolatban vannak kialakítva. Az oszlopok rögzítése úgy történik, hogy a 67 aknákat betonnal kitöltjük, (ezt az ábrán nem tüntettük fel. Olyan megoldás is lehetséges, amelynél a gerendák alsó végén furatokkal ellátott saruk vannak elrendezve, a saruk lerögzítése pedig a betonburkolathoz csavarokkal történhet. A 62 oszlopoknak a 64 főgerendákkal való kapcsolata 70 kapcsolószerkezettel történik, az l.ábra kapcsán ismertetett módon. A 64 főgerenda 64a vége a 70 kapcsolókészülék 71 testébe van vezetve, a 64 főgerenda véglapja a 71 test ütközőjével érintkezik (ez az ütköző az 1. ábrán 18 hivatkozási számmal jelölt ütközővel azonos). A központi 60 oszlop (felső végét nem ábrázoltuk) 72 kapcsolószerkezet segítségével 63 és 63 a főgerendához csatlakozik az 1. ábia szerinti módon. A 72 kapcsolószerkezet 73 teste megegyezik az l.ábra szerinti kapcsolószerkezet 1 testével, azonban a 72 kapcsolószerkezet itt felfordított helyzetbe van beépítve. A 60 oszlop felső része nem ábrázolt befogóegységgel a 73 test 74 oldalához van rögzítve, amely megfelel az 1 test 4 lapjának. A 63 és 63a főgerendák a 73 testhez 75 és 76 befogóegységgel vannak rögzítve, a 75a, illetve 76a felületeken, amelyek megfelelnek az 1 test 6 és 7 oldallapjának. Továbbá, a 63 és 63a főgerendák végei a 73 testbe vannak bevezetve. A 63 és 64 főgerendáknak a 61 oszloppal való kapcsolata 77 kapcsolószerkezettel történik. Ennek 78, 79 és 80 befogóegységei vannak, amelyek közül a 78 befogóegység megfelel az 1. ábra szerinti 3 befogóegységnek, a 79 és 80 befogóegységek pedig az 1, ábra szerinti 2 befogóegységnek. A 78 befogóegység a 61 oszlop felső végét rögzíti, a 79 és 80 befogóegység pádig a 64, illetve 63 főgerendák megfelelő végeit rögzítik. A 77 kapcsolószerkezet 81 teste lényegében megegyezik az 1. ábra szerinti 1 testtel. A különbség mindössze annyi, hogy ennél az oldallapok nem szabálytalan hatszög-alakban vannak elrendezve, hanem itt két-két oldallap egymással párhuzamos. A 81 testnek felső 82 oldala és alsó 83 oldala van, amelyek vízszintes helyzetűek. Az alsó 83 oldallal 84 oldal érintkezik, amelyen a 79 befogóegység van rögzítve. A 84 oldal a vízszintessel 104°-os szöget zár be, úgyhogy a 64 főgerendának a vízszintessel bezárt szöge 14° (25%-os lejtő). A 80 befogóegység a 81 test 85 oldalához van rögzítve, amely a 84 oldallal párhuzamos. A 86 és 87 oldalak a 83 és 85, illetve a 84 és 82 oldalak között helyezkednek el. Ellentétben a 70 és 72 kapcsolószerkezettel a 77 kapcsolószerkezet arra is alkalmas, hogy a főgerendákat egymás meghosszabbításában rendezzük el. A 77 kapcsolószerkezet 81 testének központi ürege nincs ellátva határoló ütközővel, vagy hasonlóval. A 61 oszloppal a 60 oszlophoz képest szimmetrikusan 61a oszlop helyezkedik el, amelyhez 90 kapcsolószerkezet segítségével 63a főgerenda van kapcsolva. A 90 kapcsolószerkezet teste megegyezik a 70 kapcsolószerkezet 71 testével. Az ábrázolt esetben a 78 befogóegység és a 90 befogószerkezet függőleges 92 befogószerkezete között 91 feszítőrúd van elrendezve. A fémből 5 10 15 20 25 30 35 te 45 50 55 60 65 3
