179527. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oligo- és poli-Ó-glükuronsavak fémkomplexeinek előállítására
5 179527 6 választásával a legkülönfélébb gyógyászati célokra alkalmas fémkomplexeket állíthatjuk elő. A nátrium- és vas(III)-ionokat tartalmazó komplexeket előnyösen használhatjuk fel anémiás állapotok megelőzésére és kezelésére. Az anémiás állapotok megelőzésére és kezelésére alkalmazott komplexek célszerűen a vas(lll)- és nátrium-ionok mellett réz(II)-ionokat is tartalmaznak, ebben az esetben a kezeléshez szükséges összes esszenciális elemet egyetlen készítmény formájában juttathatjuk a szervezetbe. Az (I) általános képletű vegyületek komplexeit a szokásos gyógyszerészeti hordozó-, hígító és/vagy segédanyagok felhasználásával önmagában ismert módon alakíthatjuk parenterálisan adagolható gyógyászati készítményekké, például intramuszkuláris, szubkután vagy intravénás injekciókká vagy infúziókká. Ezek a gyógyászati készítmények hordozóanyagként célszerűen vizet tartalmaznak. A készítményekhez kívánt esetben szinergizmust nem mutató egyéb gyógyhatású anyagokat, például vitaminokat, valamint szokásos segédanyagokat, így konzerválószereket, az ozmózisnyomást módosító sókat stb.'is adhatunk. Kívánt esetben a készítményeket sterilizálhatjuk. Megjegyezzük, hogy a kiindulási anyagokként felhasznált (I) általános képletű vegyületek poliszacharid-láncában az előállítás körülményeitől függően adott esetben néhány szacharid-részhez nem kapcsolódik karboxil-csoport. A leírásban és az igénypontsorozatban „oligo- vagy poli-a-D-glükuronsavak”-nak nevezzük mindazokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyek szacharid-egységenként átlagosan 0,5—1 karboxil-csoportot tartalmaznak. A karboxil-csoportok átlagos száma e határértékeken belül nem befolyásolja jelentős mértékben a kiindulási anyag, illetve a kapott komplex oldhatósági jellemzőit, a komplexképző hatásra pedig nem gyakorol mérhető hatást. A következőkben az oligo-a-D-glükuronsav-vas(III) komplex (n=ll,M = Fe,m = 3) farmakológiai vizsgálatát és a vizsgálatok eredményeit közöljük. A komplex vörösvérsejtbe történő beépülését patkányokon vizsgáltuk. A vizsgálathoz a komplex 8 ml térfogatú törzsoldatát használtuk fel, amelynek vastartalma 1,72 mg/ml volt. 5 mCi aktivitású 59FeCl3-t 1,3 ml 0,1 n vizes sósavoldatban oldottunk fel, majd az oldat térfogatát desztillált vízzel 4 ml-re egészítettük ki. A törzsoldathoz 1,25 ml radioaktív vas(II)-iont tartalmazó oldatot adtunk. A kísérleteket hím fehér patkányokon (Horizont KTSZ törzstenyészete) végeztük. Minden egyes kísérletbe 10—10 állatot vontunk be. Az állatoknak intravénás injekció formájában, 0,2 ml/100 g dózisban adtuk be a jelzett vasatomot tartalmazó, fent ismertetett összetételű törzsoldatot. 6 nappal a kezelés után az állatokat éter narkózisban elvéreztettük, majd a vörösvérsejteket elválasztottuk a plazmától, és meghatároztuk a vörösvérsejt-szuszpenzió, illetve a plazma 1 ml-es alikvot részének radioaktivitását. A plazma radioaktivitása 115 ± 22 cpm/ml, a vörösvérsejt-szuszpenzió radioaktivitása 40331 ± 6442 cpm/ml volt. 100 g hemoglobinra vonatkoztatva a radioaktivitás 63574 ± 10905 cpm volt, ami annyit jelent, hogy a komplex formájában bevitt fém 33,06 ± 4,84%-a épült be a hemoglobinba. A kísérlet ideje alatt az állatokon semmiféle toxikus tünetet nem észleltünk. \ találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. A példa Oligo-, illetve poli-a-D-glükuronsavak előállítása 1. módszer: Keményítő oxidációja salétromsavval 300 g légszáraz (10-15% nedvességtartalmú) burgonyakeményítőt 19 cm3 tömény (99,7%-os, fajsúly: 1,52 g/cm3) salétromsav és 450 cm3 desztillált víz elegyében szuszpendálunk. A szuszpenziót forróvizes fürdőben 80°C-ra melegítve 12 percig előhidrolizáljuk, majd hirtelen szobahőmérsékletre hűtjük, és 6 g paraformaldehidet és 200 cm3 tömény salétromsavat adunk hozzá. Ezután a reakcióelegyhez hűtés közben további 175 cm3 tömény salétromsavat adunk, ügyelve arra, hogy az elegy hőmérséklete 40 °C maradjon. A kapott elegyet 2,5 órán át 40 °C-or tartjuk, majd 2700 cm3 szobahőmérsékletű izopropilalkoholba öntjük. 10 perces álás után a kivált csapadékot dekantálással elválasztjuk a felülúszótól. A csapadékot 300 cm3 desztillált vízben oldjuk, és 1000 cm3 izopropilalkohollal ismét kicsapjuk. Az oldást és a kicsapást még kétszer megismételjük. Végül a csapadékot 1000 cm3 vízben oldjuk, és az oldatot fagyasztva szárítjuk. 170 g (60%) poli-a-D-glükuronsavat kapunk, savi kapacitás: 3,4 mekv/g (számított: 5,6 mekv/g). Vasmegkötő kapacitás vizes oldatban (pH = 7): 182 mg Fe3+/g (elméleti érték: 60,7 mg Fe3+/g). A határviszkozitásból (3,9) meghatározott átlagos polimerizációfok: DP = 30. A termék elemzési adatait az 1. táblázatban, infravörös abszorpciós spektrumának jellemző sávjait pedig a 2. táblázatban közöljük. 2. módszer: Keményítő oxidációja salétromossav-nitrogénoxid.. rendszerrel 120 g légszáraz (10-15% nedvességtartalmú) burgonyakeményítőt 900 cm3 ortofoszforsav és 200 g foszforpentoxid elegyében szuszpendálunk. A szuszpenziót 30 percig 60 °C-on előhidrolizáljuk, majd az elegyet 6 dm3 űrtartalmú, 3 nyakú gömblombikba töltjük. A lombikba körülbelül 15 g-os részletekben körülbelül 3,5 óra alatt 240 g nátrium-nitritet adagolunk, miközben a reakcióelegy hőmérsékletét jéghűtéssel 20 °C és 30 °C közötti értéken tartjuk. A nátrium-nitrit beadagolása során a reakcióelegyet erélyesen keverjük. A nátrium-nitrit beadagolása után az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
