179512. lajstromszámú szabadalom • Kóolajtermelési eljárás, előnyösen másod, harmad vagy ennél többedleges kiszorítási folyamatok megvalósítására a tárolókőzet pórusszerkezetével programozott módosításával

3 179512 4 amid oldatos, a termikus és a micelláris oldatos (mik­­roemulziós) módszereket, amelyeknek számos meg­oldási formája ismeretes. Eredményességük első­sorban azon múlik, hogy a tárolórendszerek előre fel nem becsülhető heterogenitásai milyen mértékben be- 5 folyásolják hatásmechanizmusukat. Ezen alapvető tényező mellett, jelentős szerepet játszanak a kiszorí­tási mechanizmus stabilitását befolyásoló egyéb tényezők is, mint pl.: a hőmérséklet, a rétegvíz ionos összetétele, a tárolókőzetek agyagtartalmának visel- 10 kedése adott tárolókörülmények között, a nyírási igénybevételek, a tároló természetes gáztartalma és annak mozgási állapota, stb. Ezen említett befolyá­soló tényezők minden eljárást bizonyos mértékben specifikussá tesznek, vagyis előre nem látásuk vagy 15 láthatóságuk, pozitív vagy negatív irányban egyaránt, jelentősen befolyásolja a módszerek eredményességét. Az általános kihozatali tényező (ET) jelentős mértékben csak olyan módszerrel növelhető, amely az EK, Et és Ev hatásfokokat egyidejűén javítja, vagy 20 legalábbis az egyikre vonatkozó kedvező hatás jelen­tősen meghaladja a másikra gyakorolt kedvezőtlen ha­tást. A módszerekre vonatkozóan, általános összehason­lítást annak alapján tehetünk, hogy 25 1. melyek az alapvető lépéseik, a módszer jellegét meghatározó anyagok, azok alkalmazási sorrendje, 2. milyen eredményeket képesek elvileg biztosí­tani, és milyen gyakorlati eredményeket adnak vagy 30 adtak, 3. a módszer gazdasági eredménye arányban áll-e a ráfordítási költségekkel. Az összehasonlítási feltételek első kritériumára 35 válaszolva, jelen találmányi leírásban olyan eljárást ismertetünk, amelynek lényege az, hogy a nem izo­­morf porózus rendszerben az átlagos pórusméretet többszörösen meghaladó nagyságú immobilis olajfol­tokat azáltal teszi kitermelhetővé, hogy a kőzet pó- 40 ruscsatornarendszerét, a tárolókőzetek pórusszerke­zetét a hatásfokok növelésének irányában tartósan, vagy átmenetileg módosítja a mobilitásarányok és a határfelületi tulajdonságok szabályozásával együtt, vagy anélkül, a konkrét feltételektől függően. Az el- 45 árasztási hatásfokokat a módszer oly módon javítja, hogy a tárolórészek effektiv áteresztőképességét a ki­szorítás haladási sebességével növekvő mértékben csökkenti, és így a kiszorítási frontot térben és időben stabilizálja. 50 Az összehasonlítási kritériumok második pontjára csak laboratóriumi kísérletek adataival válaszol­hatunk, ez a válasz azonban rendkívül pozitív, az ed­dig ismert módszerekhez viszonyítva a legtöbbet ígérő. 55 Az összehasonlítás harmadik kritériumára úgyszin­tén nagyon ígéretes választ adhatunk, amennyiben el­járásunk költség-igénye törtrésze a drága vegyszereket alkalmazó módszereknek. Az eljárás lényege az, hogy vízoldható alkáli-szili- 50 kát oldatot juttatunk az olajtárolóba, alkalmas pórus­térben kifejezett dugó-mérettel, ezt követően vizet nyomunk az alkáli-szilikát oldat után, majd vizes ol­datban olyan kétértékű fémionokat juttatunk a pó­rustérbe, amelyek az alkáli-szilikáttal gélszerű reakció- 55 terméket adnak. A gélszerű precipitátum az elvizese­­dett póruscsatornákat elzárva - teljesen vagy részle­gesen — a kiszorító folyadékot (vizet) az eddig ki­szorító folyadék által nem érintett tárolórészek felé irányítja, ezzel eddig érintetlen olajtelítettséget moz­gat meg. A gélszerkezet kialakítása, annak stabilitása, koncentrációja, a dugó mérete, attól függ, hogy mi­lyen mértékben kell mobilitásszabályozó és milyen mértékben a pórusszerkezet módosító funkciót alkal­mazni. E tekintetben tehát, a termelési adatok alapján, a legmegfelelőbb eljárásra állhatunk rá, vagyis menet közben programozni lehet a kiszorítási folyamatot. Másik, hasonló jelentőségű programozási lehetőség az, hogy a kialakított gél-dugó lokalizálását - alkalmas számításokkal - kézben tudjuk tartani, vagyis a visz­­szanyomó és termelő kút közötti, a kiszorítási folya­mattal érintett tároló-térben, optimális helyre tudjuk elhelyezni. A vízoldható alkáliszilikátok - előnyösen a nátrium-metaszilikát - alkalmazásával az alábbi hatásokat biztosítjuk: 1. Tekintettel arra, hogy az alkáliszilikátok vizes oldata erősen lúgos kémhatású, ezeknek a rétegbe való juttatásával detergens hatást fejtünk ki, mégpedig három alapvető kémiai okból: a) a lúgok önmagukban detergensek, és nagymér­tékben csökkentik a víz-olaj határfelületi feszültséget, b) az erősen lúgos oldat a kőolajban levő, termé­szetes vegyületek közül az elszappanosíthatókkal reakcióba lép, amely reakció során felületaktív anya­gok keletkeznek, amelyek csökkentik a víz-olaj határ­­felületi feszültséget, c) a kőolaj bizonyos komponenseivel reakcióba lépő lúgos alkáliszilikát oldatok, az olajjal való érint­kezési-keveredési zónában, in situ emulziókat hoznak létre, amelyek viszkozitása nagyobb lévén az olajénál és a víznél, a vizes fázis mobilitását lecsökkentik, va­gyis kedvező irányban tolják el. 2. Az alkáliszilikátok vizes oldatai a kőzetfelülettel érintkezve, alapvető kémiai természetüknél fogva, nagy affinitással rendelkeznek a kőzetfelületeket (el­sősorban homokkő) illetően, aminek gyakorlati kö­vetkezménye és haszna, hogy az érintett kőzetpóru­sok felülete garantáltan víznedves állapotú lesz, ami a követő vízdugó és kétértékű fémsó vizes oldatának dugója áramlását, járulékos kiszorítási hatásfok nö­velését, előnyösen befolyásolja, illetve meghatározza. 3. Az alkáliszilikát oldatnak, mint viszkózus flui­­dumnak, a víznél nagyobb viszkozitása következ­tében, önmagában is van mobilitásszabályozó szerepe, ami a vizes fázis előresietését bizonyos mértékben csupán ezen az alapon is csökkenti. 4. Az alkáliszilikát oldat és az azt követő víz, majd vizes oldat, természetszerűleg a tárolókőzet azon pórusaiban, összefüggő póruscsatornáiban halad előre, amelyek a legnagyobb méretűek, vagyis a legkisebb áramlási ellenállást jelentik. Amikor ezekben az elvi­­zesedett póruscsatornákban az alkáliszilikát oldatot a fémsó oldata utoléri, megindul a gélképző reakció, vagyis az áramcsatomák részben, vagy egészen elzáród­nak, az alkalmazott koncentráció, besajtolási sebes­ség, vízdugó méretének függvényében, vagyis akara­tunktól függő módon, tehát előre beállítható, prog-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom