179497. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az inzulin-kiválasztást befolyásoló biológiailag hatásos anyag előállítására Bordetella-pertussis felhasználásával
179497 giai hatásai a különböző állatfajtáknál nem változnak lényegesen. Úgy gondoljuk, hogy az anyag legjobban alkalmazható mint a diabetes gyógyszere. Jelenleg a diabetes gyógyszeres kezelése inzulininjekciókból vagy diabetes elleni szerek orális beadásából áll, de itt csupán szimptómás kezelésekről van szó, és a dolgok jelenlegi állása szerint a diabetest gyógyíthatatlan betegségnek kell tekinteni. Nehézséget jelent, hogy a páciensnek naponta kell inzulininjekcióra menni a kórházba, és a diabetes elleni gyógyszerek beadása magában rejti annak a veszélyét, hogy a vérglükózszint abnormális esését idézi elő. A találmány szerint előállított, biológiailag hatásos anyag legnagyobb előnye az, hogy nem csak önmagából eredő kifejezett inzulinkiválasztó hatással rendelkezik, hanem olyan hatása is van, hogy az inzulinkoncentrációt a vérben csak akkor növeli, ha a vérglükózszint különböző körülmények folytán megemelkedett (hiperglikémiás állapot, elsősorban glükóz bevitelénél, pl. a táplálék felvétele során), és a vérglükóz megnövekedett értékét gyorsan a normál értékre viszi ismét vissza. A találmány szerinti anyag egy további igen nagy előnye az, hogy hatása egyszeri beadásra több hétig, sőt több hónapig eltart. Ha tehát az inzulinkiválasztási reakció a . vérglükózszintre csökkent, akkor a találmány szerinti anyag beadása normális inzulinkiválasztó hatást idéz elő. Ezeknek a tulajdonságoknak alapján a találmány szerinti anyag egy további területen is felhasználható, vagyis nem csak gyógyszerként alkalmazható diabetes, az erre visszavezethető komplikációk és diabetes által okozott öregkori betegségek kezelésére, hanem hatásosnak mutatkozik a diabetes előtti panaszoknál vagy megelőző kezelő vagy diagnózis szerként fiatalkori diabetesnél, amelyre hatásos gyógymód még nem áll rendelkezésre. 3. Inzulinkiválasztást elősegítő hatás Ez a hatás egyik legfontosabb tulajdonsága a találmány szerinti biológiailag hatásos anyagnak, amellyel kísérleteket végeztünk patkányokon (Wistar rörzsbeli him patkányok) és kutyákon (Beagle faj, kan- és nősténykutyák). Kísérleti patkányokon: A kísérleti körülmények az aktivitás fent leírt meghatározásához alkalmazottakkal azonosak, de a jelen kísérletekben az inzulinkiválasztást stimuláló anyag elleni reaktivitást a szigeteket-aktiváló-protein beadását követő harmadik napon mértük, és ezeket a kontrollállatokéval összehasonlítottuk (lásd 7. táblázat) Glükóz beadása esetében — ami a leggyakoribb fiziológiás faktor - a vér inzulinkoncentrációja a kontrollállatokkal összehasonlítva kifejezett növekedést mutatott, függetlenül attól, hogy a glükózadagolás különböző jellegű volt. Jelentős növekedést figyeltünk meg a reaktivitásban hormonstimulánsok, például glükagop (I mg/kg) és epinefrin (200 pg/kg) ellen is. ugyancsak megnövekedett inzulinkiválasztó aktivitást állapítottunk meg Tolbutamid (200 mg/kg) és Glibenclamid (2 mg/kg) beadása esetében is, amelyeket mint diabetes elleni szereket a klinikai gyakorlatban jelenleg használnak. Ezekből az eredményekből megállapítottuk, hogy a találmány szerinti aktív 17 anyag beadása lényegesen javíthatja a szervezet reaktivitását inzulinkiválasztást stimuláló anyagokkal szemben. A kapott eredményeket a 7. táblázat szemlélteti, amely a reaktivitás növekedését mutatja be különböző inzulinstimulánsokkal szemben, a szigeteket-aktiváló-faktorral előkezelt patkányokban. A kísérlet elvégzése előtt 3 nappal 1 pg aktiváló-proteint adtunk be az állatoknak intravénás injekcióban. A 7. táblázat a középértékeket és a standard hibákat mutatja 5 kísérleti állatból minden egyes kísérletnél. További kísérletekben különböző egységekkel bíró aktiváló protein mintákat kutyáknak adtunk be intravénásán, és 3 nappal később glükagonnal (25 pg/kg testsúly, intravénás injekcióban), vagy glükózzal (0,3 g/kg testsúly, intravénás injekcióban) stimuláltunk az inzulinkiválasztást elősegítő aktivitás meghatározása céljából. A kísérleti állatokat a kísérlet elvégzése előtt 18 órán át éheztettük. A glükagon-stimulálásnál kapott eredményeket a 8. táblázat szemlélteti. A kontrollállatokhoz viszonyítva az inzulinkiválasztás csekély fokozódása állapítható meg 5 perccel a glükagonnak 50 ng/kg testsúly dózisban (a mennyiségek proteinben vannak megadva, ez a következőkre is érvényes, ha más utalás nincsen) történő beadása után, és az inzulinkiválasztás a dózis növekedésével arányosan fokozódik, emellett gyakorlatilag a legerősebb reakció 1 pg/kg dózisnál következik be. Az inzulinkiválasztó aktivitás hasonló fokozódása állapítható meg glükóz (orális és intravénás) és epinefrin beadása esetében. Az erre vonatkozó adatokat a 9. táblázat szemlélteti. Az eredmények azt mutatják, hogy a szigeteket-aktiváló-protein beadása az inzulinkiválasztást stimuláló anyagokkal szemben kutyában is jelentősen növeli a reaktivitást. Az inzulinkiválasztás fokozására szolgáló kísérletek eredményeit a szigeteket-aktiváló-proteinnal előkezelt kutyákon glükagon beadása után a 8. táblázat szemlélteti. Az inzulinkiválasztás javítására vonatkozó kísérletek eredményeit a szigeteket-aktiváló-proteinnal élőké zeit kutyákon glükóz és epinefrin beadása után a 9. táblázat mutatja be. 18 Az eredmény pE/ml-ben van megadva, minden kísérletnél 3 állatból kapott középérték ± standard hiba. 4. A glükóztoleranciát javító hatás Glükózt adunk be orálisan patkányoknak és kutyáknak, és a glükóztolerancia meghatározása céljából a glükóz bevitele után mérjük a vérglükózszint és az inzulinkoncentráció csökkenését a vérben. A glükózt a patkányoknak 0,5/100 g testsúly dózisban és a kutyáknak 15g/kutya dózisban adtuk be, ez előtt a kísérleti állatokat 18-20 órán át éheztettük. A szigeteket-aktiváló-proteinnal kezelt patkányok és kutyák csoportjaiban a glükózszint növekedését a vérben a fenti protein kifejezetten elnyomja, mialatt a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
