179491. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új piperazin és piperidin-származékok, valamint gyógyászatilag elfogadható sav-addiciós sóik előállítására

11 179491 12 melyeknél ez a gátlás tapasztalható volt, szintén meg­adjuk a következő táblázatokban. b) Hisztamin-ellenes hatás „in vitro” kísérletekben Tengerimalac ileum csíkokat 100 ml Tyrode fürdőben szuszpendáltunk 37,5 °C-os hőmérsékleten, 0,75 g-os előterhelés és 95% 02 + 5% C02 gázelegy­­gyel végzett levegőztetés mellett. A 0,5 mg/liter hisztaminnal kiváltott görcsöket ki­­mografikusan rögzítettük izotóniás karral, 5-szörös nagyítást adva. Tanulmányoztuk a vizsgálni kívánt ve­­gyület (5 perces inkubálási idő) és az antagonista kölcsönhatását. A következő táblázatokban majd megadjuk a különböző vizsgált vegyületeknek azt az effektiv koncentrációját (mg/liter), amelynél a hiszta­minnal kiváltott összehúzódás szignifikáns gátlása (50%) volt megfigyelhető. Az eddigiekben leírt kísérletek eredményeképpen a találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű vegyületeket és gyógyászatilag elfogadható sóit általában 0,25—20 mg/kg testsúly tartományban találtuk hatásos anti-allergiás szereknek, melegvérű állatokon végzett szisztémás adagolás esetén. Hasznos hisztamin- és anafilaxia-ellenes tulajdonsá­gaik tükrében a vegyületeket gyógyászati célokra különböző gyógyászati készítmények formájában sze­relhetjük ki. A találmány szerinti gyógyászati készítmények előállítása céljából az adott vegyület ha­tásos hisztamin-ellenes vagy anafilaxia-ellenes mennyi­ségét bázis vagy sav-addíciós só formájában ható­anyagként alaposan összekeverjük egy gyógyászatilag elfogadható vivőanyaggal, amely az előállítani kívánt készítmény formájától függően változhat. Ezek a gyógyászati készítmények kívánatosán külön dózisok formájában készülnek, előnyösen orális, rektális vagy parenterális injekció alakjában történő adagolásra al­kalmas formában. Például, a készítmények orális dó­zis formában történő kiszerelése során valamennyi szokásos gyógyászati közeg használható, mint például víz, glikolok, olajok, alkoholok, ha folyékony orális készítményekről van szó, vagy szilárd vivőanyagok, úgy mint keményítők, cukrok, kaolin, kenőanyagok, kötőanyagok, szétesést elősegítő anyagok, ha a készítmény por, pirula, kapszula vagy tabletta formá­jában kerül kiszerelésre. A könnyű adagolhatóság mi­att a tabletták és kapszulák a legelőnyösebb orális dózisformák, mely esetben nyilvánvalóan szilárd gyógyászati vivőanyagokat használunk. Parenterális készítményekhez a vivőanyag rendszerint steril víz, legalább nagy részben, bár más adalékanyagok, például az oldékonyság megkönnyítésére, szintén használhatók. Készíthetők például olyan injekciós ol­datok, melyekben a vivőanyag tömény vizes só-oldat, glükóz-oldat vagy az előző két oldat elegye. Injektál­ható szuszpenziókat szintén készíthetünk, mely eset­ben alkalmas folyékony vivőanyagokat, szuszpendáló­­szereket és más hasonló adalékokat használhatunk. Az I általános képletű vegyületek savaddíciós sói a megfelelő bázis-formához viszonyított megnövekedett vízoldhatóságuk miatt nyilvánvalóan alkalmasabbak vizes készítmények előállítására. Különösen előnyös az említett gyógyászati ké­szítmények kiszerelése egység dózis formájában, ami megkönnyíti az adagolást és a dózis egységessé­gét. Az egység dózist a leírásban fizikailag diszkrét, külön-külön dózisban történő adagolásra alkalmas egységekre értjük, melyek mindegyike a hatóanyag előre meghatározott mennyiségét tartalmazza, melyet úgy számítottak, hogy a megkívánt vivőanyaggal együtt a kívánt terápiás hatást adja. Az egység dózis formák lehetnek például tabletták (beleértve a bevá­gott és bevont tablettákat is), kapszulák, pirulák, por­csomagok, ostyák, injektálható oldatok vagy szusz­penziók, teáskanálnyi vagy evőkanálnyi mennyiségek és ezek szegregált többszörösei. A következő példákkal illusztráljuk a találmány lényegét a korlátozás szándéka nélkül. 1. példa 54 súlyrész l,3-díhidro-l-(fenilmetil)-2H-benzimid­­azol-2-on, 47,25 súlyrész l-bróm-3-klórpropán és 6 súlyrész trietilfenilammóniumklorid forró elegyéhez keverés közben 60 °C-on hozzácsepegtetjük 60%-os nátriumhidroxid-oldat 450 súlyrésznyi mennyiségét. A csepegtetés befejeztével a keverést 6 órán át 60 °C­­-on folytatjuk. A reakcióelegyet lehűtjük és vízre öntjük. Az olajos terméket triklórmetánnal extrahál­juk. Az extraktumot szárítjuk, szüljük és bepároljuk. A maradékot diizopropil-éterből kristályosítják, szárítás után 42 súlyrész (58%) l-(3-klórpropil)-l .3- -dihidro-3-(fenilmetil)-2 H-benzimidazol-2-on-t kapva. Hasonlóképpen állíthatók elő a következő táblázat­ban felsorolt (1) általános képletű vegyületek. 2. példa 30 súlyrész 3-[(2-amino-4-klórfenil)-amino]-l-pro­­panol és 0,1 súlyrész o-toluol-szulfonsav 405 súlyrész toluollal készült elegyéhez keverés és visszafolyatás mellett hozzácsepegtetjük 34 súlyrész ciklohexánkar­­bonsav-aldehid 45 súlyrész toluollal készült oldatát. A csepegtetés befejeztével a keverést további 1 órán át folytatjuk a visszafolyatás hőmérsékletén, vízlevá­lasztó feltéttel ellátott edényben. A toluolt vákuum­ban végzett bepárlással eltávolítjuk, és a maradékot eldörzsöljük diizopropil-éterben. A terméket kiszűr­jük és szárítjuk, 16,5 súlyrész (38%) 5-klór-2-ciklo­­hexil-lH-benzimidazol-l-propanol-t állítva elő, mely­nek olvadáspontja 95 °C. 3. példa 30 súlyrész 3-[(3-amino-4-klórfenil)amino]-l-propa­nol, 44,8 súlyrész a-hidroxibenzol-etánszulfonsav-nát­­riumsó és 120 súlyrész etanol elegyét 30 percen át visszafolyatás mellett és keverés közben forraljuk. A reakcióelegyet bepároljuk és a maradékot felvesszük vízben. Az olajos terméket triklórmetánnal extrahál­juk. Az extraktumot szárítjuk, szűrjük és bepároljuk, és így 45 súlyrész (100%) 5-klór-2-(fenilmetil)-lH­­-benzimidazol-l-propanolt kapunk. Hasonlóan, 6-klór-2-ciklohexil-1 H-benzimidazol-1- -propanol-t állítunk elő — olvadáspont: 120,1 C — 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom