179440. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidroxi- és oxo-pirrolidinek, -piperidinek és hexahidroazepinek előállítására

11 179440 12 indulási anyag helyett egy olyan IVa általános képietű kiindulási vegyületet alkalmazunk, amelynek képle­tében rM és na jelentése az I általános képlettel kap­csolatban megadott, Xi jelentése a II általános kép­lettel kapcsolatban megadott, X6 jelentése a IV álta­lános képlettel kapcsolatban, és X* és X| jelentése a II általános képlettel kapcsolatban X2, illetve X3 szubsztituensre megadott jelentésével azonos, vagy együtt ketálozott oxocsoportot jelentenek. Azokat a IV általános képietű kiindulási anyago­kat, amelyek képletében X oxocsoport, előállíthatjuk azoknak a megfelelő vegyületeknek az oxidációjával, amelyek képletében X hidrogénatom és hidroxilcso­­port. Az oxidációt végezhetjük például Pfitzner és Moffat eljárásával [J. Am. Chem. Soc. 85, 3027 (1963) és 87, 5661-70 és 5670-78, főképpen 5675 (1965)] dimetilszulfoxiddal és díciklohexil-karbo­­diimiddel, például piridin és trifluorecetsav jelenlé­tében, továbbá Albright és Goldman eljárása szerint [J. Am. Chem. Soc. 89, 2416 (1967)] dimetil­szulfoxiddal és ecetsavanhidriddel, továbbá Corey és Kim eljárása szerint [J. Am. Chem. Soc. 94, 7586 (1972)] N-klór-szukcinimiddel és dimetilszulfoxiddal, vagy Oppenauer eljárása szerint alumínium tri(terc­­-butoxid)-dal reagáltatva, keton, így aceton vagy cik­­lohexanon feleslegében, Azokat a IV általános képietű kiindulási anyago­kat, amelyek képletében X hidrogénatom és hidroxil­­csoport, fordított módon, azoknak a megfelelő vegyü­leteknek a redukciójával is előállíthatjuk, amelyek képletében X oxocsoportot jelent. A redukciós eljá­rások a szokásosak, például a megfelelő II általános képietű kiindulási anyagok előállításával kapcsolatban említettek. Kiváltképp fontos azoknak a IV általános képietű kiindulási anyagoknak az előállítása, ahol az X-ben levő hidroxilcsoportot és az Ar-Y csoport cisz­­-konfigurációjú, a IV általános képlet körébe tartozó oxovegyületek sztereoszelektív redukciójával. Ezek az oxovegyületek a transz-hidroxi-vegyületek fenti módszerekkel történő oxidációjával előzetesen előál­líthatok. A redukciót végezhetjük például hidrogénnel, hid­rogénező katalizátor, így Raney-nikkel, platina, pallá­diumkorom vagy réz-kromit jelenlétében, emellett megfelelő oldószert, így rövidszénláncú alkanolt, például etanolt vagy izopropanolt alkalmazunk, és a hidrogénezést atmoszférikus vagy főképpen ennél nagyobb hidrogénnyomáson végezzük. Redukálószer­ként továbbá a Meerwein-Ponndorf-Verley-féle eljárás alkalmazásával fémalkanolát, így földfémalkanolát, például alumíniumizopropilát is használható, a megfe­lelő alkohol jelenlétében, ahol ezt mint oldószert is alkalmazzuk. Megfelelő redukálószerek még az alkáli­fémek, például fémnátrium rövidszénláncú alkanol­­ban, így etanolban, vagy egy amalgám, például nát­­riumamalgám vízben vagy vizes rövidszénláncú alka­­nolokban. A redukciót végezhetjük továbbá Raney-nikkellel vizes vagy vizes-alkoholos oldatban. Ilyen eljárási körülmények mellett a redukciót sztereospecifikusan végezhetjük, mivel az így kapott redukciós végter­mékben, ami a cisz- és transz-izomerek keveréke, egyik vagy másik izomer nagyobb, sőt túlnyomó részben van jelen. Ha például egy IV általános képietű vegyületet Raney-nikkellel vizes lúgban, például 1 n nátriumhidr­­oxidban előnyösen több órán át redukálunk, akkor olyan redukciós végterméket kapunk, amelyben a cisz-izomer nagyobb, sőt túlnyomó részben van jelen, míg ha a redukciót amalgámmal, így alkálifémama!­­gámmal, például 4%-os nátriumamalgámmal végezzük vizes oldatban, például több órán át, jeges hűtés és keverés közben, majd a keverékhez szervetlen bázist, így nátriumhidrogénkarbonátot adunk, és még néhány órán át keverjük, akkor olyan redukciós végterméket kapunk, amelyben a transz-izomer van nagyobb, sőt túlnyomó hányadban jelen. A fent említett értelemben sztereospecifikusan végezhetjük a reakciót, ha az átmeneti fémek, így az ón szerves fémhidridjeit használjuk, például difenil­­ónhidridet nedves éter jellegű oldószerben, így dietil­­éterben. A legalkalmasabb redukálószerek azonban a komp­lex hidridek, például az alkálifémbórhidridek, így nátriumbórhidrid, bórhidrogén-vegyületek, így a di­­borán, vagy alkálifémalumíniumhidridek, így lítium­­alumíniumhidrid, és elsősorban az alkálifém-tri(rövid­­szénláncú alkil)-bórhidridek és hasonló bórvegyüle­­tek, így kálium-trisz(szek-butil)-bórhidrid, illetve )í­­tium-trisz(triamil-szilii)-bórhidrid, amelyek használha­tók valamely iners, éteijellegű oldószerben, így di­­oxánban, dietiléterben vagy főképpen tetrahidrofu­­ránban, vagy nátriumbórhidrid alkalmazása esetén vízmentes alkanolban, vagy ennek tetrahidrofuránnal készült keverékében, vagy vizes rövidszénláncú alka­­nolos oldatban is. Káliumbórhidriddel végezve a re­dukciót, a képződött cisz-vegyület és transz-vegyület aránya kb. 2:1, míg kálium-trisz(szek-butil)-bórhid­­nddel (K-selectride) tetrahidrofuránban, —78 — kb. 4 40 °C hőmérséklettartományban végezve a reduk­ciót, gyakorlatilag kizárólag a megfelelő cisz-vegyü­­letet kapjuk. c) Azokat az I általános képietű vegyületeket, ame­lyek képletében X hidrogénatom és -OR! általános képietű csoport, kivéve az alkanoiloxicsoportot, R2 primer alifás, legfeljebb 4 szénatomos szénhidrogén­­csoport, és Ar, Y, R!, n, és n2 a fenti jelentésüek, előállíthatjuk úgy, hogy valamely V általános képietű vegyületben - ahol R2 hidrogénatom, legfeljebb 4 szénatomos alkoxi- vagy legfeljebb 3 szénatomos ali­fás szénhidrogéncsoport, és R,, Ar, Y, n! és n2 jelen­tése az I általános képlettel kapcsolatban megadott — a karbonilcsoportot, illetve az alkoxi-karbonil-cso­­portot hidridszerű redukálószerrel redukáljuk. Ehhez a redukcióhoz hidridszerű redukálószerként például fémhidridek, így diizobutil-alumínium-hidrid, vagy komplex fémhidridek, így előnyösen lítium-alu­­mínium-hidrid, vagy bórhidrogén-vegyületek, külö­nösen a diborán, vehetők számításba. Reakciókö­zegként inert oldószereket, például éteijellegű oldó­szereket, így dietil-étert, di-n-butilétert, tetrahidrofu­­ránt vagy dioxánt alkalmazunk, emellett a redukciót —20—4-100 °C hőmérséklettartományban, nyitott, vagy szükség esetén zárt edényben, védőgáz-, így nítrogénatmoszférában végezzük. Egy adott esetben jelenlevő R! acilcsoport a redukció során hidrogénre cserélik ki. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom