179400. lajstromszámú szabadalom • Indikátorcső karbamid meghatározására
179400 4 cső alsó vége színes jelöléssel van ellátva, ameddig a vért vagy szérumot a vizsgálathoz fel kell szívni. A jelölés a vizsgálandó folyadékmennyiségnek megfelelően van elhelyezve, a kapilláris cső belső átmérőjétől, továbbá az alkalmazott hordozóanyagtól és az indikátorcsík reakciózónájának hosszúságától függően. Egy 40—120 mm, előnyösen 60 mm hosszúságú kapilláris cső egyenletes 1—3 mm, előnyösen 2,5 mm belső átmérővel készíthető. A kapilláris cső azonban a jelölés felett egy kibővített reakciótérrel rendelkezhet, amely a cső belső átmérőjének 10mm-ig terjedő kibővítésével hozható létre egy szakaszon. A kapilláris cső belsejében egy indikátor jelzőszalag van elhelyezve, amelyen a reakciózóna mögött egy vagy váltakozva több indikátoroldat mint jelzőzóna egymás mellett 1—5 mm, előnyösen 2 mm széles csíkokban úgy van felhordva, hogy az indikátor jelzőzónák között 1—10 mm szélességű kezeletlen közbenső sávok maradnak. A kapilláris cső számára az indikátor jelzőszalag különböző hordozóanyagokból, természetes vagy szintetikus szálakból állítható elő, feltételezve, hogy a hordozóanyag nem befolyásolja a reakciót és kellő szívóképességgel rendelkezik. Előnyösen 60—400 g/m2 súlyú szűrőpapírt alkalmazunk. Az indikátor szalag beosztása a reakciózónában és az indikátor jelzőzónában az alkalmazott papír erősségéhez és a felhordott enzim aktivitásához igazodik. Kapilláris cső alkalmazásával lehetővé válik szérum vagy vér 10—30 ^tl mennyiségben történő megfelelő adagolása gyakorlatlan vagy hozzá nem értő személy által is. A meghatározást a kapilláris cső segítségével minden más segédeszköz nélkül a betegágynál el lehet végezni. A külső befolyások, például alkalikus levegő hatása az indikátorra, a kapilláris cső védelme miatt csak rendkívüli körülmények között érvényesülhetnek. A kapilláris cső állandó reakciófeltételeket biztosít, ami vezérelt gázképződéshez és diffúzióhoz vezet. Mivel a gázképződés nem linárisan függ össze a karbamid mennyiségével, az indikátor jelzőzónákat vagy úgy alakítjuk ki, hogy ezek megfelelnek a folyamat lefolyásának vagy mindegyik zónát egy másik megfelelő indikátorral vagy egy szerves sav hozzáadásával úgy állítjuk be, hogy figyelembe vesszük ezt a körülményt. A reakció úgy zajlik le, hogy már a legalsó határ is érzékelhető a fiziológiai tartományban, és így mindig ellenőrizhető a kapilláris cső és az indikátor jelzősáv hatékonysága. Az indikátorzónának különböző sávokból álló jelzőzónákra történő felosztásával gyakorlatlan munkaerő számára is javul a kiértékelhetőség. Az indikátor jelzőzónák kijelzése különböző váltakozva felhordott indikátorokkal jobb színkontrasztot ad, megkönnyíti és pontosabbá teszi a kiértékelést. Az indikátorcsíkra továbbá az jellemző, hogy a karbamid meghatározásához a reakciózónában található ureáz készítmény 1—15% monoszacharid, előnyösen glükóz adalékot tartalmaz. A kevésbé tisztított ureáz készítmények, — például a „Worthington Enzymes for Research”, 3 Preislisten (1967) 17. oldal, illetve (1970) 20. oldal (Worthington Biochemical Corporation, Freehold, New Jersey, USA) háromféle minőségben gyártott készítményt ad meg, amelyek közül a legjobb 1500-2000 egység/mg-mal, a közepes 120 egység/mg-mal és egy nyers ureáz 50 egység/mg-mal, ami a mi igényeinknek megfelel - egy szívóképes hordozóra való felvitelkor hidrofóbiát okoznak, úgyhogy a szérumot vagy a vért a reakciózóna nem tudja elég gyorsan felszívni. A monoszaharidok hozzáadása kiküszöböli ezt a hátrányt., és egyidejűleg stabilizálja az enzimaktivitást normál körülmények között történő tárolásnál. így nincs szükség hűtőszekrényben történő tárolásra. Az indikátorcsík további jellemzője, hogy a reakciózóna nem tartalmaz puffert, alkálikarbonátot és/vagy alkálihidroxid adalékot, és kevéssé tisztított ureáz is alkalmas. Ezáltal elérhető a reakcióidő rövidítése anélkül, hogy csökkenne a pontosság. A találmány tárgyát a továbbiakban kiviteli példák és rajzok alapján ismertetjük részletesebben. A rajzokon az 1. ábra egy indikátorcső, amelynek kapilláris csöve állandó átmérőjű, és a 2. és 3. ábra egy indikátorcső részben megnövelt belső átmérőjű kapilláris csővel. 1. példa Az 1. ábrán látható 1 kapilláris cső műanyagból készült és belső átmérője 2,5 mm, hosszúsága 60. mm, és 4 mm-nél a 2 jelöléssel van ellátva. A 3 indikátor jelzőszalag számára 200 g/m2 felületi súlyú szűrőkarbont alkalmazunk. A 4 reakciózónát a következőképpen impregnáljuk: Ureáz, tisztított mérsékelten 100 mg Glukóz 1 g Desztillált víz 10 ml A szűrőkarton szélét 20 mm szélességben átitatjuk ezzel az oldattal. Egyidejűleg a 4 reakciózónához csatlakozva egy 4 mm széles sávot 20%-os széntetrakloridban oldott sztearinsav oldattal kezeljük. Ez a hidrofób zóna meggátolja a vizsgált folyadék behatolását az 5 indikátor jelzőzónákba. Ez a zóna különbözőképpen alakítható ki az ismert hidrofobizáló szerekkel textíliáknál vagy papírnál, és szélessége 2 és 5 mm között lehet. Egyidejűleg az ureáz oldattal és a hidrofobizáló oldattal az 5 indikátor jelzőzónákat a hidrofób zóna felett a 2-4. példáknak megfelelően hordjuk fel. Ezek elhelyezése annak megfelelően történik, hogy félkvantitatív vagy kvantitatív meghatározást kell végezni. Az így előkészített szűrőkartont keskeny 3 indikátor jelzőszalagra, vágjuk. Egy-egy ilyen 3 indikátor jelzőszalagot behelyezünk egy 1 kapilláris csőbe. Ha karbamid vizsgálatot kell végezni, a 3 indikátor jelzőszalag körülbelül 10 mm-rel van a 2 jelölés fölé tolva. Az 1 kapilláris cső 2 jelöléssel ellátott végét a vizsgálandó folyadékba merítjük. Ha tévedésből jobban megtöltjük a csövet, mint ahogy azt a 2 jelölés 5 10 15 70 75 30 35 40 45 50 55 60 65 2
