179378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vastag széntelep lefejtésére
■ÏT .l-'ffl kicsi - növelj a szénveszteséget. Adott esetben viszont, ha a pillért a veszteség csökkentésére kisebbre választják a szükségesnél, összemorzsolódik és feladatát nem tölti be, sőt éppen ellenkezőleg jelentősen növeli a tűzveszélyt. 5 g) A 473 829 lajstromszámú „Vastag telepek leművelésének módja” című szovjet szabadalmi leírás, olyan szintomlasztási módszert ismertet, amelynél a szén jövesztését fúrás-robbantással illetőleg egyéb más gépesített aprítással végzik. Ennek kellő bizton- 10 ságú és irányítható végrehajtásához azonban előzetesen, a főtepíllér állékonysága érdekében a főte homlokfelületének kellő mértékű esést adnak az érintetlen széntömb irányában. Megállapításaink szerint a fejtési térség kiképzése- 15 kor nagy koncentrációjú nyomás-zóna alakul ki, melynek következtében irányíthatatlan és a széntelep teljes vastagságára is kiterjedő omlás történhet. Ha viszont a találmány szerinti eljárást alkalmaz- 20 zák, a fúrás-robbantással vagy mechanikai úton lefejtendő főte a pillérnyomástól tehermentesülhet és így kellő állékonyságú marad a jövesztési ciklus idején. Az ismert módszerek - bár adott körülmények között széleskörűen alkalmazásra kerülnek - a mo- 25 dern felfogásnak megfelelő, nagy termelési koncentráció és fokozott mértékű termelékenység illetőleg az ugyanakkor elengedhetetlen, magas fokú bányabiztonság komplex követelményét csak többé-kevésbé tudják megvalósítani. Mindenesetre vannak 30 olyan hátrányos sajátosságaik, melyeket az adott módszernél és körülmények között elkerülni nem lehet, melyek esetleg csak csökkenthetők. Ilyenek többek között: 35- a bánya és a bányászat biztonsági körülményeit - különösen az omlás-, gáz- és tűzveszély elkerülését - nem kellőképpen szolgálják (pl: b., kevésbé fejlett módszerei, d, e, f és g),- a kis koncentráció mellett végezhető termelés 40 (pl: a.) - b - d - e: egyes változatai),- alacsonyszintű gazdaságosság (pl: a, d, i),- alkalmazási területük erősen függ a telep méreteitől és geológiai körülményeitől,- az adott fejtési mód általában már szinte köte- 45 lezően előírja meghatározott biztosító és fejtési berendezésiek) használatát.- bonyolult és költséges technológia illetve gépi berendezés szükséges (pl: b., egyes változatai, d, e és 0. 50 A találmány célja olyan széleskörűen, sőt akár szélsőséges körülmények és feltételek között is használható eljárás kialakítása, amelynek alkalmazásával a fejtést a termelés illetve a munka biztonsági 55 körülményeinek javulásával, számottevő mértékű koncentráció növekedés mellett, nagy termelékenységgel, gazdaságosan, nem különleges és bonyolult módszerrel és eszközökkel lehet végezni. A találmány szerint a kitűzött feladatot azzal $q oldjuk meg, hogy a vastag széntelepet - szükséges esetben — horizontálisan és/vagy vertikálisan fejtési tömbökre osztjuk, melyeket a fejtés haladási irányának megfelelően tömedékpillérrel határolunk. A pillér üregét a fejtési tömb alján létesített fejtési térség 55 főteszintjénél nagyobb magassággal hajtjuk ki és tömedékeljük, majd a fejtési tömböt szintonúasztásos fejtéssel ismert módon lefejtjük. A találmány egyik előnyös foganatosítási módjaként a tömedékpilléreket szélességüknek legfeljebb 7-szeres, célszerűen 3-5-szörös távolságban képezzük ki egymástól. A pillérek szélessége 2-5 m, célszerűen 2,5-3,5 m és magasságuk a fejtési térség főteszintjénél legalább 0,5—1,5 m-rel nagyobb. Előnyös módként a tömedékpillér ürege négyszögszelvényű. A találmány másik előnyös foganatosítási módjánál a kőzetnyomás hatására tömörödő, éghetetlen tömedékanyaggal végezzük a tömedékpillér tömedékelését. További előnyös foganatosítási módként a tömb orrúasztását provokatív módszerrel is elősegítjük. A találmányi gondolat alapját az képezte, hogy általában, de különösen az eljárás egyik fő alkalmazási lehetőségét képező rövidhomlokú fejtéseknél különös gondot jelent a működő fejtés és a lefejtett terület érintkezése. A még kellően nem tömörödött, esetleg a mellette haladó fejtés fölé is áthajló laza, üreges omladékra közvetlenül rábontva, különösen a működő fejtés szélső, lefejtett terület felé eső biztosítószerkezetei felett, labilis egyensúlyi helyzet állhat elő, amely magára a működő fejtésre közvetlenül omlásveszélyt jelent. A laza omladék peremvonalán, elsősorban az omladék talpa és a meglevő szénpillér alkotta sarkokban kialakuló sátor-szerű üreg a közvetlenül mellette levő nyitott térségből ' elvezetheti a levegőt és ezáltal tűzveszély jöhet létre. Amennyiben az omladék veszélyes gázokat tartalmaz (CO, CH4, stb.), közvetlenül az omlásra bontva ezek a gázok a nyitott térségeket veszélyeztethetik. A lefejtett terület irányából ható omlás-, gáz- és tűzveszély elkerülése érdekében hosszabb időt kellene várni, amíg a laza omladék kellően tömörödik. Ebben az esetben több fejtés egyidejű telepítése nem lehetséges, a terület lefejtése elhúzódik, megfelelő termelési koncentráció nem alakítható ki. Különösen akkor gond ez, ha a színtomlasztással letisztázandó terület nagyobb, frontfejtésekkel lefejthető tábla mögött helyezkedik el, amikor a frontfejtés nem indulhat a letisztázandó terület elzáródása nélkül. A találmányi gondolat tehát az a felismerés, hogy a fejtési tömböket tömedékpillérekkel választják el egymástól. Ezek az először nyitott, majd betömedékelt pillérek környezetükben megváltoztatják a széntelep eredeti egyensúlyi és feszültség! állapotát. A feszültségállapot megváltozása alakváltozást hoz létre. Az alakváltozással járó elmozdulásokat a tömedékpillér engedékenységénél fogva nem gátolja, lehetővé teszi. Az elmozdulások révén újabb feszültség-átrendezodés és további alakváltozás jön létre, végül egy új egyensúlyi helyzet alakul ki. Ennek a történés sornak egyik következménye az, hogy a tömörödött pillér a tűz keletkezés lehetősége miatt kedvezőtlen és nagyon veszélyes légutakat elzárja, így gázszivárgás, légcsere nem jöhet létre. Biztonsági és kőzetmechanikai szempontból is jelentős, hogy a tömedékpillér feletti szén, melynek 2
