179363. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fonalak periodikus keresztmetszet-ingadozásait jellemző jelek kiértékelére

3 179363 4 megengedett mértékűek, egy vezérlőjelet kell előállí­tani, amely beavatkozik a fonási folyamatba. Ebből a feladatkitűzésből következik, hogy mindegyik fonóhelyet egy ilyen ellenőrző csatornával kell el­látni, amelyek száma tehát meglehetősen nagy, és a felszerelés ennek megfelelően drága. Az első egysze­rűsítés azzal érhető el, hogy a keletkező fonaljelek amplitúdóját nem folyamatosan, hanem időben egy­más után tapogatjuk le. Ezáltal a kiértékelő berende­zés egy lényeges része egyetlen példányban egyesít­hető, és a hibajelentések a hibát okozó fonóhelyek­ben hozzárendelhetők. Több jelnek ez az összefogla­lása a feldolgozáshoz egy központban történik, egy önmagában ismert multiplexer segítségével. Az összes fonóhely ellenőrzésére vonatkozó köve­telmény teljesítését elősegíti a modern félvezető technika, amely integrált áramköröket és mikro­számítógépeket bocsát rendelkezésre, amelyek kis helyigényük ellenére biztosítják komplex jelfeldolgo­zási feladatok megoldását. A fonaljelben fellépő egyenetlenség periódusának meghatározásához lényeges, hogy általában a legjel­lemzőbb periódusok, kb. egyenlőek a fonóaggregát rotorkerületével. Ehhez még rövidebb periódusok is társulnak. Mivel a hosszúság függvényében vett fo­nalkeresztmetszet villamos jel időfüggvényeként képezzük le, az ebben a jelben meglevő periodikus összetevők a fonal-sebességtől függenek. Ezért elő­nyös, ha a berendezés által átfogható periódus­hosszúsággal szemben nem vezetünk be semmiféle korlátozást. Ezért nem jönnek számításba azok a megoldások, amelyek állandóra behangolt szűrőket alkalmaznak. Egy lehetséges, és költséges megoldásnál a fonal­jel Fourier spektrumát számítják, hogy ezzel kimu­tassák periodikus keresztmetszeti ingadozások jelen­létét. Ennek a függvénynek a számítása még a Cooley és Tokey féle „gyors Fourier transzformá­ció” algoritmusa szerint is hosszadalmas, a számítási idő percekig tart és ezért ez a megoldás sem vehető számításba. A találmány ezeken a megfontolásokon alapszik, és tárgya berendezés fonalak legalább közelítően periodikus keresztmetszet-ingadozásait jellemző jelek kiértékelésére. A berendezés detektorokat tartalmaz, amelyek kimenetei egy multiplexer bemenetelre csatlakoznak, amelynek kimenete egy analóg-digitál átalakítón át egy mikroszámítógép bemenetével van összekötve, továbbá a mikroszámítógép egy kü­lönbségképző fokozatot tartalmaz, amelynek egyik bemenete közvetlenül, a másik bemenete egy kés­leltető fokozaton át a mikroszámítógép bemene­tével, kimenete pedig egy integrátoron vagy összege­­zőn egy maximum-minimum keresőn, egy hányados­képzőn és egy komparátoron át a mikroszámítógép kimenetével van összekötve, amely egy demultiple­xer bemenetére csatlakozik. A találmány szerinti berendezés előnyösen úgy alkalmazható, hogy különböző fonási helyekről származó fonaljeleket egy multiplexerre adunk, és időben egymás után következő részjelekké alakítjuk át, továbbá a kapcsolóeszközök által leadott vezérlő jeleket egy demultiplexeren át a megfelelő fonó­helyekhez hozzárendeljük. Előnyös továbbá, ha a fonaljelet egy szabályozó erősítőn vezetjük át, és ezzel a különböző tex-érté­­kek (fonalszámok) következtében különböző ampli­túdójú fonaljeleket egy egységes szintre szabályoz­zuk. A mikroszámítógép lehetővé teszi a találmány szerinti berendezés oly módon történő előnyös ki­alakítását, hogy mind a matematikai műveletek, a hibajelek és a referenciaértékek összehasonlítása, mind a vezérlő jelek kiadása az említett kritériumok alapján egy és ugyanazon egységben hajtható végre. A találmány tárgyát a továbbiakban kiviteli példa és rajzok alapján részletesebben ismertetjük. A rajzo­kon az 1. ábra egy sztochatikus jel autokorrelációs függvénye, a 2. ábra periodikus összetevővel rendelkező sztochatikus jel autokorrelációs függvénye, a 3. ábra egy nem késleltetett és egy késleltetett fonaljel diagramja a 4. ábra a r időkülönbség függvényében előállított mennyiségek diagramja, az 5. ábra egy eredeti és a Tj idővel késleltetett fonaljel diagramjai az idő függvényében, a 6. ábra egy eredeti és egy rp idővel késleltetett fonaljel diagramjai az idő függvényében, a 7. ábra a Q(r) függvény diagramjai és a 8. ábra egy találmány szerinti kapcsolási elrende­zés tömbvázlata. A kitűzött feladat megoldására kedvező alkalma­zási feltételeket biztosít az autokorrelációs függvény (AKF). Egy x(t) jelre ezt a következőképpen defini­áljuk: T R(t) = 1/T / x(t) x(t-T>dt (1. és 2. ábra) (1) 0 Az 1. ábrán az autokorrelációs függvényt egy tisztán sztochatikus függvényre, a 2. ábrán pedig szuperponált periodikus összetevőkkel (periódusidő rp) rendelkező sztochatikus függvényre ábrázoltuk. Ennek a függvénynek a diszkrét számításához az integrált a következő összeggel helyettesítjük. R(r) -1/N2 x(kAt) x(kAt-r) (2) k=I A jelnek ehhez kvantált x(kAt) mintavételi értékek alakjában kell jelenlenni. A r eltolást egyen­lő diszkrét intervallumokban növeljük. r = 0, ’At, 2At,. . . mAt Ennek a függvénynek a számítása mikroszámító­gép segítségével N = 1000 mintavételi értékre és m = 50 időintervallumlépésre kb. 45 másodpercig tart. A fonaljel folyamatos kiértékeléséhez a terme­lési folyamatban ez az időszükséglet még mindig túlságosan nagy. Ezt elsősorban a (2) képlet szerinti szorzás okozza. Mindegyik r értékre ugyanis ezt a műveletet N-szer kell végrehajtani, összesen tehát 5 10 15 20 25 30 35 40 1. 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom