179360. lajstromszámú szabadalom • Eljárás timidin-foszforiláz előállítására

3 179360 4 „bár in vitro a timidin akadályozza a trimeto­­prim/szulfametoxazol aktivitását, de in vivo a tri­­metoprim/szulfametoxazol aktivitásának befolyásolá­sához az állati szervezetekben általában nem elég nagy a timidin töménysége”. Lízisnek alávetett ló-szérum hozzáadása a táp­talajhoz hátrányos, mert egyrészt pirosas-barna szint kölcsönöz a közegnek, másrészt meghatározhatat­­lanná teszi tulajdonképpen a közeget. További ne­hézséget okoz, hogy sterilizált lószérum igen kis mennyiségben áll rendelkezésre, az egész világon csak kevés helyen kapható. Ismeretes, hoggy a baktériumoknak antifolát ha­tású gyógyszerekkel szemben mutatott érzékenysége jobban vizsgálható olyan, egyébként hagyományos táptalajon, amely bakteriális eredetű, tisztított timi­­din-foszforilázt is tartalmaz (3445/75 számú, nagy - britanniai szabadalmi bejelentés). Az enzim haszná­latát korlátozza az a tény, hogy csak bizonyos for­mában stabil. Ismeretes, hogy a bakteriális eredetű timidin-foszforiláz -20 °C-on stabil, de 4 °C-on gyor­san csökken az aktivitása [Schwartz, Eur. J. Bio­­chem. 21, 191 (1971)]. A 2 602 996 számú, Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás szerint az enzim ammónium-szulfát szuszpenzióban vagy 5 mg/ml-nél nagyobb fehérje-koncentráció esetén 10%-os ammónium-szulfát oldatban stalil. Az ilyen tárolási formáknak is azonban több hátránya van. A szuszpenzió gyorsan leülepszik, nehezen mérhető ki belőle aliquot rész és nehezen sterilizálható az enzim denaturációja nélkül, mivel a szűrés módszere nem alkalmazható. A 10%-os ammónium-szulfát oldatban levő tömény enzim-oldat drága, egy adag a többszörös használat miatt könnyen fertőződhet, és a megfelelő stabilitás eléréséhez szükséges töménységben az ol­dat 1 ml-e 2000 nemzetközi egység (I. U.) mennyi­ségű enzimet tartalmaz, amely 100 liter közegben elegendő. Szükség volt ezért olyan körülményeket keresni, amelyek között az enzim mind híg mind tömény formában stabil. Az Escherichia coli-ból kinyert timidin-foszforiláz kinetikai analízise azt mutatta, hogy az enzim timin­­nel és foszfáttal bizonyos körülmények között olyan komplexet képez, amely inaktív (':ead-end komp­lex), de megbontható, mielőtt az enzim kataliti­kusán aktív komplexet képez. A megfigyelésekből arra lehetett következtetni, hog> a dead-end komp­lex stabilabb a szabad enzimnél. Mivel a timin jelen­léte nem előnyös a táptalajban, keresni kellett he­lyette valami mást. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy uracil és szervetlen foszfát, így kálium-foszfát, kombiná­ciója igen hatásosan stabilizálja a timidin-foszforilázt mind tömény, mind hígított formában. Fentiek alapján találmányunk tárgya eljárás stabil timidin-foszforiláz előállítására uracil és szervetlen foszfát hozzáadásával. A timidin-foszforilázt baktériumokból, így Sal­monella typhimurium-ból, Bacillus cereus-ból, Ba­cillus stearothermophilus-ból, Haemophilus influ­enzae-ből és különösen olyan Escherichia coli törzsből állítjuk elő, amely növekedéséhez timin és metionin szükséges. A tisztítást Schwartz [Eur. J. Biochem. 21, 191-198 (1971)] módszerével is vé­gezhetjük, amely kicsapásból, frakcionálásból, kro­matográfiás eljárásból és dialízisből áll, de ez hossza­dalmas eljárás. Előnyösebb a 2 602 996 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás­ban leírt módszer. Eszerint olyan Escherichia coli törzset alkalmazunk, amely megfelelő növekedési körülmények között rendkívül nagy mennyiségű timidin-foszforilázt termel, és az enzimet speciális adszorbens alkalmazásával kinyerjük a sejt-kivonat­ból, majd az adszorbensről eluáljuk az enzimet. Az eluálás után nyert enzim tisztább a Schwartz-féle módszerrel kapott enzimnél, és a kitermelés ugyan­csak jobb, mint a Schwartz-féle módszerrel. A tisztítási eljárás során az eluátum abszorpcióját adott hullámhosszon folyamatosan mérjük abból a célból, hogy az enzim aktivitását nemzetközi egység­ben (I.U.) tudjuk meghatározni. Egy nemzetközi egység (I.UJ az az enzim mennyiség, amely a meg­határozás körülményei között 1 pmol timidint alakít át timinné (lásd 1. példa). A legnagyobb tömény­ségű és aktivitású csúcsokat választjuk ki. Az előbbiekben leírt módon tisztított enzimet uracil és szervetlen foszfát hozzáadásával stabilizál­juk. Bár igen sokféle só alkalmazható, előnyösen kálium- és ammónium-foszfátot alkalmazunk. A táptalajban a timidin- foszforiláz töménysége előnyösen 0,01-1000, még előnyösebben 0,02—10 nemzetközi egység (I.U.)/ml közé esik. Stabil timidin-foszforiláz-készítményhez jutunk, ha az uracil töménységét 0,5 mM és a telítettség, előnyösen 1— 20 mM között, a szervetlen foszfát tö­ménységét pedig 0,1 mM és a telítettség, előnyösen 0,1—1,0 M között választjuk meg. Bizonyos esetekben megfigyeltük, hogy az enzim­­-készítmény átszűrése aktivitás-veszteséget okoz. Azt találtuk, hogy szérum-albumin, így marha eredetű szérum-albumin hozzáadásával kivédhető az akti­vitás-veszteség. Fentiek alapján úgy készítünk stabil timidin-fosz­forilázt, hogy az uracilt és szervetlen foszfátot tar­talmazó oldathoz még szérum-albumint is adunk az aktivitás-veszteség megakadályozásának céljából. Az albumin töménysége előnyösen 0,2—5%. Igen lényeges, hogy a fentiekben leírt készítmény steril legyen, különösen abban az esetben, ha a készítményt baktériumoknak antifolátokkal szemben mutatott érzékenységének vizsgálatánál alkalmazzuk. A sterilitás biztosításának érdekében a készít­ményhez mikroba-ellenes szert is kell adni. Igen fontos, hogy a készítmény sterilitását biztosító mikroba-ellenes szer ne befolyásolja az enzim aktivi­tását. Azt találtuk, hogy az alkálifémek azidjai, így a nátrium- és kálium-azid, igen alkalmas mikroba-elle­nes szerek, mert nem befolyásolják az enzim aktivi­tását és a készítmény felhasználásakor dyan nagy mértékben felhígulnak, hogy hatástalanná válnak. Fentiek alapján úgy állítunk elő stabil és steril timidin-foszforiláz-készítményt, hogy az enzim-oldat­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom