179354. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondenzált izotiazol-3(2H)-on-1,1-dioxidok és ezeket tartalmazó édesítőszerek előállítására
9 179354 10 30—50° közötti hőmérsékleten az 5-metil-furán-2- -szulfonsav nátriumsójából 248g-ot (1,35 mól) részletekben 281 g (1,35 mól) foszforpntakloriddal elegyítünk, és utána 15 percen át 50°-on keverjük. A reakciókeveréket jégre öntjük, és éterrel extra- 5 háljuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot (200 g 5-metil-furán-2-szulfonsavklorid) 500 ml éterben feloldjuk, és 5-10° közötti hőmérsékleten 280 ml (2,7 mól) terc-butilamin és 500 ml éter elegyébe csepegtetjük. Ezután a reakciókeveréket 2 órán át szoba- 10 hőmérsékleten és 2 órán át visszafolya tás közben keverjük, majd jeges vízzel, híg sósavval és vízzel mossuk, és bepárdjuk. A maradékot ciklohexánból átkristályosítjuk, 180,5 g (61,5%) N-terc-butil-5-metil-furán-2-szulfonamidot kapunk. Olvadáspontja 15 113-114°. ‘H-NMR (CDCI3): 5 = 6,9 (d, 1, J=2 Hz, 3-H), 6,1 (d, 1, J = 2 Hz, 4—H), 4,6 (s, 1, NH, helyettesíthető), 2,37 (s, 3, CH3), 1,25 (s, 9, C(CH3)3). 81 g (0,37 mól) N-terc-butil-5-metil-furán-2-szul- 20 fonamid 1 liter vízmentes tetrahidrofuránnal készült, —60°-ra hűtött oldatához hexánnal készült 500 ml, 15%-os butillítium-oldatot (52,5 g vagy 0,82 mól) csepegtetünk. Hozzáadás után a reakciókeveréket 2 órán belül -20°-ra melegítjük, és 20 percen át ezen 25 a hőmérsékleten keverjük. Ezután ismét —60°-ra hűtjük, és a reakciókeverékbe lassan széndioxidot áramoltatunk. Az exoterm reakció lejátszódása után a reakciókeveréket -20°-ra melegítjük, és óvatosan (széndioxid-fejlődés) 136 ml, körülbelül 18%-os só- 30 savat csepegtetünk hozzá, miközben a hőmérséklet 0°C-ra emelkedik. Ezután a reakciókeveréket alaposan bepárdjuk, és vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldathoz keverjük. A vizes oldatot éterrel kirázzuk, és sósavval 1-2 pH értékre állítjuk be, majd 35 kétszer éterrel extraháljuk. A savas éteres kivonatokat megszárítjuk, és bepároljuk. A kapott nyers terméket benzolból átkristályosítjuk. 81,1 g (84%) 2-(N-terc-butil)-szulfamoil-5-metil-fuTán-3-karbonsavat kapunk. 40 Olvadás pontja 130°. IR (CH2C12)= 1730 és 1690 cm'1 (CO), 'H-NMR (CDC13): ő = 6,55 (d, 1, J = 0,5 Hz, 4-H), 5,7 (s, 1, NH, helyettesíthető), 2,36 (d, 3, J = 0,5 Hz, CH3), 1,25 (s, 9, C(CH3)3 és 1 további helyette- 45 síthető proton. 42 g (0,16 mól) 2-(N-terc-butil)-szdfamoil-5-metil-furán-3-karbonsavat forrkő jelenlétében gömblombikban két órán át 150°-on melegítünk. A kihűlt reakciókeveréket 1 liter etilacetáttal elegyítjük, és 50 visszafolyatás közben forraljuk. Az oldatot aktívszénnel kezeljük, szűrjük és bepárdjuk. 22,8 g (69%) kristályos 5-metil-2-szulfamoil-furán-3-karbonsav válik ki. Olvadáspontja 191°. 2. példa 5-Metil-fur o[ 3,2-d]izo tiazol-3(2H)-on-1,1 - -dioxid-nátriumsó 60 1,0 g (5,3mmól) 5-metil-furo[3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidot és 230 mg (5,3mmól) 55%-os olajos nátriumhidrid diszperziót 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban 1,5 órán át visszafolyatás 55 közben forralunk. Lehűlés után a kivált kristályokat leszívatjuk, petrdéterrel mossuk, és foszforpentoxidon megszárítjuk. 1,05 g (95%) 5-metil-furo[3,2- -d] izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxid-nátriumsót kapunk. Olvadáspontja 280° felett van, 210° felett bomlik. 3. példa 5-Etil-furo[3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-1,1-dioxid 5,0 g (0,023 mól) 5-etil-2-szulfamoil-furán-3-karbonsavat 4,75 g (0,023 mól) foszforpentaldoriddal 300 ml vízmentes toluolban 8 órán át visszafolyatás közben forralunk. A reakciókeveréket leszűrjük, és a szűredéket vákuumban bepárdjuk. A maradékot széntetraldoridból átkristályosítjuk, 2,1 g (46%) 5-etiJ-furo[3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 133°. A kiindulási vegyületet az alábbiak szerint állítottuk elő: Az 5-metil-2-szulfamoil-furán-3-karbonsav előállításával (lásd az 1. példa kiindulási vegyületét) analóg módon 2-etilén-furáiit kéntrioxid-piridin-komplex hozzáadásával 5-etil-furán-2-szulfonsav nátriumsójává szulfonálunk, a kitermelés 32,5%. Ezután foszforpentakloriddal klórozzuk, és terc-butilaminnal 5-etil-N-te rc-butil-furán-2-szulfonamiddá (olvadáspontja 71-72°, petroléterből) alakítjuk át. ‘H-NMR (CDC13): 5 = 6,95 (d, 1, J = 2Hz, 3-H), 6,15 (d, 1, J = 2 Hz, 4—H), 4,7 (s, 1, NH, helyettesíthető), 2,73 (q, 2, CH2), 1,30 (m, 12, -CH2-CH3 és C(CH3)3). A kitermelés 48%. Az ezután következő két reakciót is az 5-metilfurán-vegyület előállításával analóg módon végezzük: butillitiumos fémezés és széndioxidos karboxilezés után először 5-etil-2-(N-terc-butil)-szulfamoil-furán-3-karbonsavat kapunk (olvadáspontja 118—119°, ciklohexánból), a kitermelés 59%, majd ezt a reakcióterméket megszárítjuk, és két órán át 160°-on melegítjük, az 5-etil-2-szulfamoil-furán-2-karbonsavat (olvadáspontja 186°, etilacetátból) 87% kitermeléssel kapjuk. ‘H-NMR ([d6]-DMSO): 5 = 6,6 (s, 1, 4-H), 2,73 (q, 2, CH2), 1,25 (t, 3, CH3) és két helyettesíthető proton. 4. példa 4,5-Dimetil-furo[3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxid 4.1. 4,5-Dimetil-2-szulfamoil-furán-3- -karbonsavból 1,0 g (4,6mmól) 4,5-dimetil-2-szulfamoil-furán-3- -karbonsavat és 0,96 g (4,6 mmól) foszforpentakloridot toluolban az 1. példával analóg módon reagáltatunk, 0,68 g (73%) 4,5-dimetil-furo [3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidot kapunk. Rf-értéke: 0,21 (vékonyrétegkromatográfiás kész lemezek, kovasav-5
