179337. lajstromszámú szabadalom • Építőipari vasbetonelemek illesztési hézagainak, illetve dilatációs üregeinek kitöltésére dixotrophézagkitöltő anyag és eljárás annak előállítására
MAGVAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI találmány Bejelentés napja: 1977. III. 18. (VE-827) ORSZÁGOS találmányi HIVATAL Közzététel napja: 1981. XII. 28. Megjelent: 1983. XII. 30. 179337 Nemzetközi osztályozás: NSZ03: C 09 K 3/10 Feltalálók: Szabadalmas: Janászik Ferenc okleveles vegyész 40%, Budapest, Dr. Ratkovjcs Ferencné ok- Veszprémi Vegyipari Egyetem, leveles vegyészmérnök 20%, Veszprém, Dr. Dévay Jószef okleveles vegyész 20%, Veszprém Szerecz János okleveles vegyész 20%, Budapest Építőipari vasbetonelemek illesztési hézagainak, illetve dilatációs üregeinek kitöltésére szolgáló tixotróp hézagkitöltő anyag és eljárás annak előállítására 1 A találmány tixotrop hézagkitöltő tömítőanyagra vonatkozik. A találmány tárgya továbbá eljárás a tömítőanyag előállítására. Vasbeton alapú építmények dilatációs hézagai- 5 nak kitöltésére, továbbá előregyártott betonelemekből készülő építőipari műtárgyaknál alkalmazott tömítőanyagként a betonfelülethez jól tapadó, maradandóan rugalmas anyagokat használnak. Az ilyen tömítőanyagokkal szemben követelmény, hogy ta-!0 padásuk és rugalmasságuk az időjárás Gkozta hőmérséklet ingadozásokra ne változzék, valamint dinamikus igénybevétel hatására maradandó alakváltozásuk ne következzék be. Az eddig ismert tömítőanyagok valamilyen lágy ^ polimernek, például szilikonkaucsuknak, akrilát diszperziók különfáe fajtáinak, poliuretán alapú elasztomernek, butilkaucsuk oldatoknak töltőanyaggal társított kompozíciói. Ezeknek az ismert hézagkitöltő anyagoknak egy!(J része a levegő nedvességének hatására, más része a diszperzió megtörése, vagy az oldószer eltávozása után alkot rugalmas réteget. A hézagkitöltő anyagok túlnyomó többségének hátránya, hogy a földhordásukat követő néhány óra elteltéig, kisebb része ez!5 után is, hidegfolyásra hajlamos és tapadásuk tisztán fizikai jellegű. Az ilyen tömítőanyagok alkalmazásának az építőiparban további hátrányai is vannak. Mind a szabad izocianát csoportokat tartalmazó uretán alapú, mind a fizikai úton megszilárduló hézagkitöltő anyagok csak meghatározott kis nedvességtartalmú, gyakorlatilag légszáraz beton felületen alkalmazhatók, mivel a légszáraznál nagyobb víztartalmú, vagy még teljesen meg nem kötött betonfelületeken, sem a fizikai úton megszilárduló, sem a nedvesség hatására térhálósodó polimerek nem tapadnak. A kelleténél nagyobb nedvességtartalom hatására a térhálósodás végbemegy anélkül, hogy a túlzottan nedves betonfelületen adhéziós réteg alakulhatna ki. Kísérleteink olyan hézagkitöltő anyag kidolgozására irányultak, amely önmagában ismert, folyékony, lágy, vagy szerves oldószerben oldott elasztomert, így butilkaucsukot, neoprént, butadién-kopolimereket, akrilát-kopolimereket és valamilyen ásványi őrlemény töltőanyagot is tartalmaz. Az ilyen hézagkitöltő anyagoknak bizonyos mértékű tixotropiával kell rendelkezniük, mert különben hidegfolyás lép fel és a tömítés nem lesz megfelelő. A tixotropizálásra gyakran alkalmazott hidráit ricinusolaj, a jelen kompozíció esetében nem ad kielégítő eredményt, mivel a tapadást rontja, nagyobb koncentrációban a hézagkitöltő anyag utólagos repedezését és mechanikus szilárdságának csökkenését okozza. A találmány szerinti kompozícióban tixotropizálásra organofil bentonitot, Degussa gyártmányú szUídumtetrakloridból hidrogénnel, égetéssel előállított kolloid kovasavat (Aerosil 200) és savakkal elemi szálaira lebontott modifikált krizotil azbeszt szárma
