179324. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés zárt légtérben, főleg sütőipari kemencék sütőterében levő gőz mennyiségének érzéklésére és automatikus szabályozására

MAGVAR

NÉPKÖZTARS ASAG

SZABADALMI

LEÍRÁS

SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY

179324

Bejelentés napja: 1979. X. 20.

(SU-1037)

Nemzetközi osztályozás:

NSZ03:

G 01 N 25/66,

G 05 D 22/02

ORSZÁGOS

találmányi

HIVATAL

Közzététel napja: 1981. XII. 28. Megjelent: 1983. XII. 30.

Feltalálók: Szabadalmas:

Makáty István oki. vegyészmérnök 40%, Borissza Endre oki. elektrotechnikus Sütőipari Kutatóintézet,

35%, Ágoston László üzemmérnök 15%, Tóth Péter oki. gépészmérnök 10%, Budapest

Budapest

Eljárás és berendezés zárt légtérben, főleg sütőipari kemencék sütőterében lévő gőz mennyiségének érzékelésére és automatikus szabályozására

1 2

A találmány tárgya eljárás és berendezés zárt légterekben, főleg a sütőipari kemencék sütőterében lévő gőz mennyiségének érzékelésére és ennek alapján a bevezetett gőz mennyiségének automatikus szabályozására. 5

Ismeretes, hogy a sütőipari termékek előállításához igen nagy — kb. 92-95 °C nedves hőmérsékleti értéknek megfelelő - páratartalmú légtér szükséges a sütés kezdeti szakaszában. Ez a technológiai követelmény egyaránt vonatkozik a ke- 10 nyérfélékre, péksüteményekre. Kivételt képeznek a tojásos felületű készítmények. (Lásd: MARSTON P. E.—VANNAN T. L.: „Bread baking - the transformation from dough to bread” című szakcikket, a Bakers Digest szaklap 1976. évi 4. számának 24-28. 15 és 49. oldalán.)

Ez a több évszázados technológiai követelmény kizárólag gyakorlati tapasztalatok alapján alakult ki. Feüsmerték ugyanis, hogy nagy térfogatú, fényes felületű kenyérfélék, péksüteményfélék, csak abban 20 az esetben állíthatók elő, ha a megsütendő termékeket az említett gőztartalmú (páratartalmú) sütőtérbe vetik be. Amennyiben pedig nem biztosítják a sütőtér légterének optimális gőztartalmát, kistérfogatú, repedezett és fénytelen termékeket 25 kapnak.

Ennek a követelménynek gyakorlati megvalósítását — vagyis a vetést közvetlenül követő sütési szakaszban, az ún. hidrotermikus zónában a sütőtér 30

légterének nagy páratartalmát — mind a mai napig meglehetősen igénytelen, és ezért technológiailag, sőt energetikailag is sok esetben hátrányos megoldásokkal igyekeznek elérni. Ezekre az ismert megoldásokra a következők jellemzők:

— A legrégibb kemencetípusok (pl. magyar kemencék, különféle ún. házi kemencék, stb.) esetében vizet juttatnak be a felhevített sütőtérbe, közvetlenül a vetést megelőzően.

— Az ún. gőzcsöves kemencéknél, mely típust ennek a századnak elején konstruálták, a vetést megelőzően esetenként már gőzt fúvatnak be a sütőtérbe a gyakorlati tapasztalatok alapján kialakult mennyiségben.

— A szakaszos üzemű, szerelt és egyébként korszerű kivitelű kemencék esetében a berendezéseket rendszerint saját gőzfejlesztőkkel látják el. Ezek működési elve az, hogy a forró füstgáztérben elhelyezett, és a kemence működése során felhevített, viszonylag nagy tömegű, valamint nagy felületű vastömbre vizet adagolnak, és az így képződő gőzt vezetik a sütőtérbe.

— A legkorszerűbb, nagy kapacitású, folytonos üzemű alagútkemencék sütőtereinek gőzellátását a kemencéktől függetlenül, általában kazánokban előállított gőz folytonos üzemű bevezetésével biztosítják. A gőz mennyiségét rendszerint kézikerekes szeleppel lehet változtatni.

179324