179321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás etilén nagy nyomáson történő polimerizációjára

7 179321 8 A találmány szerinti eljárásban az alábbi nyomás- és hőmérséklet-tartományokat célszerű betartani ki­váló optikai sajátságú és jól feldolgozható polietilén előállítása érdekében. A nyomás 1000—1800 kg/cm2, előnyösen 1100-1600 kg/cm2 mind a felső, mind az alsó reakciózónában. A felső reakciózóna hőmér­séklete 130-200 °C, előnyösen 150-180 °C, az alsó reakciózóna hőmérséklete 220—280 °C, előnyösen 230-270 °C. A felső reakciózónában iniciátorként célszerűen olyan gyökös iniciátorokat használunk, amelyek 40 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten úgy bomla­nak, hogy fél élettartamuk 10 óra. Ilyen iniciátor­ként diizopropil-peroxidikarbonátot, di-2-etühexil­­-peroxidikarbonátot, terc-butil- peroxipivalátot, 3,5,5-trimetilhexanoil-peroxidot, oktanoü-peroxidot, dekanoil-peroxidot, lauroil-peroxidot, propionil-pe­­roxidot, terc-butil-peroxi-2-etilhexanoátot, terc-bu­­til-peroxiizobutirátot, és más hasonló vegyületeket használunk. Az etilén polimerizációjához a felső reakciózó­nában 1 000 000 súlyrész etilénre számítva 100—1000 sűlyrész iniciátort használunk. Az alsó reakciózónában iniciátorként olyan gyökös iniciátorokat használunk, amelyek 70 °C és 140 °C közötti hőmérsékleten úgy bomlanak, hogy fél élettartamuk 10 óra. Ilyen iniciátorként terc-bu­­tilperoxi-2-etilhexanoátot, terc-butil-peroxiizobuti­­rátot, terc-butil-peroxilaurátot, terc-butil-peroxiizo­­propü-karbonátot, terc-butíl-peroxiacetátot, terc-bu­­til-peroxibenzoátot, dikumil-peroxidot, terc-butil­­-hidroperoxidot, di-terc-butil-peroxidot és más ha­sonló vegyületeket használunk. Az etilént az alsó reakciózónában úgy polimeri­záljuk, hogy 1 000 000 súlyrész etilénre 5—500 súlyrész iniciátort használunk. A fent említett iniciátorokat a felső vagy az alsó reakciózónába önmagukban vagy keverékek alak­jában tápláljuk be a szokásos mennyiségben. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyag­ként olyan etilént használunk, amely általában egy láncátvivőszert tartalmaz, éspedig az etilénre szá­mítva 0,5-10 mól% mennyiségben Láncátvivőszerként paraffinokat, például etánt, propánt, butánt, pentánt, hexánt vagy heptánt, alfa­­-olefíneket, például propilént, 1-butént, 1-hexánt, 3-metil-l-pentént, aldehideket, például formalde­hidet, acetaldehidet, propionaldehidet, ketonokat, például acetont, metil-etil-ketont, dietilketont vagy ciklohexanont, aromás szénhidrogéneket, például benzolt, toluolt vagy xilolt, vagy más hasonló vegyü­leteket használunk önmagukban vagy keverékek alakjában. A találmány szerinti eljárással igen értékes, kiváló optikai sajátságokkal rendelkező és jól feldolgozható polietilén állítható elő igen gazdaságos és előnyös módon. A találmány szerinti eljárás nemcsak etilén homo­­polimerek előállítására, hanem etilénnek más ko­­monomerekkel alkotott kopolimerjeinek, így etilén­­-vinilacetát, etilén-metilakrilát, etilén-etilakrilát vagy etilén-sztirol kopolimerek előállítására is alkalmas. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1 -5. példa és 1 -5. összehasonlító példa Az 1., 2. és 3. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosításához használt reaktor előnyös típusai­nak vázlata. A 3. ábra két autokláv reaktort mutat, amelyek az 5 vezetékkel össze vannak kapcsolva. A 4., 5. és 6. ábra az összehasonlításként megadott reaktorok vázlata. Az 1-6. ábrákon feltüntetett jelzőszámok azonos értelműek az összes ábrán. Ugyanaz a szám mindig ugyanazt az alkatrészt vagy vezetéket jelzi. Az ábrákon feltüntetett Ti—T4 jelzések azt a helyet jelzik, ahol a hőmérsékletet mérjük. Minden ábrán feltüntetjük az etilén és az iniciá­­tor bevezetésére szolgáló nyílásokat, azokat a helye­ket, ahol a reakció hőmérsékletét mértük, és az elválasztó lemez relatív helyzetét a két reakciózónán átterjedő irányban. Az etilén és az iniciátor bevezetésére szolgáló nyílások valamennyi ábrán úgy vannak elhelyezve, hogy a lehető legkedvezőbbek legyenek a reakcióhő­mérséklet egyenletes eloszlása szempontjából. Az 1., 2., 4., 5. és 6. ábrán feltüntetett 1 reaktor a 6 elválasztó lemezzel és a 3 felső reakciózónára és a 4 alsó reakciózónára van felosztva. A reaktor egy az ábrán nem jelölt motorral hajtott 5 keverővei van felszerelve, amelynek szárán ugyancsak nem feltün­tetett keverőlapátok vannak, továbbá a 6 elválasztó lemez. Az etilént a reakció nyomására sűrítjük, és a 7 és 8 vezetékeken keresztül betápláljuk a 3 reakció­zónába. Az iniciátort a 9 és 10 vezetékeken táp­láljuk be a felső reakciózónába, ezáltal a hőmérsék­letet a zóna megfelelő helyein a megfelelő értéken tartjuk. Az alsó reakciózónába a fi vezetéken át vezetjük be az iniciátort és így a hőmérsékletet a zóna egyes pontjain a kívánt értéken tartjuk. A táblázatban feltüntetjük azokat a helyeket, ahol a hőmérsékletet ellenőriztük, illetve a hőmérséklet kapott értékeit. A polietilént és a reagálatlan etilént egy a reaktor aljára szerelt nyomáscsökkentő szelepen át egy szo­kásos szeparátorba vezetjük. A polietilént elkülö­nítjük, és a reagálatlan etilént összesűrítjük és vissza­vezetjük a reaktorba. Ez utóbbi művelet nincs ábrázolva a rajzokon. A kapott polietilén fizikai sajátságai közül a sűrűséget az ASTM E>—1505, az olvadási indexet az ASTM D-1238, a zavarosságot az ASTM D—1003, az összsúlyt pedig az ASTM D-523 és D-2103 szabványok szerint határozzuk meg. Minél kisebb a zavarosság számértéke, és minél nagyobb az összsúly értéke, annál jobbak a film optikai sajátságai. A találmány szerinti eljárás termékét megvizs­gáltuk abból a szempontból is, hogy milyen mértékben alakítható vékony filmmé, („draw­­-down”). Meghatároztuk azt a minimális filmvas­tagságot mikronban kifejezve, amelyet akkor ér­hetünk el, ha a polietilént 160 °C-on filmmé alakít­juk. Minél kisebb a film vastagsága, annál jobb az etilén draw-down sajátsága. A találmány szerinti eljárás előnyei az összeha­sonlító példákkal való összehasonlításkor azonnal ki­tűnnek. Az 1—5. példák és az 1—5. összehason­5 10 15 20 2'5 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom