179308. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó berendezés anyagok adagolására, különösen előírt recept szerinti vagy elegy-adagok előállításához
7 179308 8 közbeiktatásával, meghatározott időközönként végezzük, a közbenső időtartam alatt a korrekciós értéket állandónak tartva. A legkedvezőbb eredményt az adja, ha az adagolási intenzitás fokozatmentesen szabályozható. A hagyományos és a találmány szerinti módszerek grafikus összehasonlítására szolgálnak a 2—4. függvényábrák. A 2. ábra azt mutatja, hogy adott adagolási intenzitás mellett az „adagoló állj” utasítást követően még mennyi anyag hagyja el az adagolót. A jelleggörbe alakját az adagoló konstrukciója, az anyagtároló és a mérlegelő berendezés egymáshoz viszonyított elrendezése és az adagolandó anyag tulajdonságai együttesen határozzák meg. Mivel egy adott konstrukciós megoldás esetén a jelleggörbe jellege állandó, a vonalkázással jelzett tartományon belül változik a pillanatnyilag érvényes jelleggörbe az adagolandó anyag pillanatnyi tulajdonságai szerint. Az adagolási intenzitás-idő függvényt szemléltet: a 3. ábra. Ha az adagoló berendezést maximális vezérlőjellel működtetjük, akkor ehhez tartozik egy imax és iJnax közé eső (anyagtulajdonságtól függő) adagolási intenzitás, amelynek nagysága időről-időre változik. Az adagolón ténylegesen átáramló anyagmennyiség a görbe alatti területtel arányos, amely terület három részből tevődik össze. Szélső esetben az imax, A, Tv, 0 vagy az ij„ax, A’, Tÿ, Ó négyszög területéből (ekkor működtetjük az adagolót max. vezérlőjellel) és az A, Tv, Tj, illetve A’, Tÿ, T\ háromszög területéből, amelyek a leállítás utáni minimális utánömlés értékével arányosak, illetve az A, Tv, Ti vagy az A’, Tÿ, Ti háromszög területéből, amelyek a maximális utánömlés értékével arányosak. Az ábrán a vonalkázott területek az egyes intenzitásokhoz tartozó utánömlési bizonytalansággal arányosak. A 4. ábrán a hagyományos és az új bemérési eljárás összehasonlítása látható. Az ábra jelölései: AG a mérlegbe még bemérendő súly (a mérés kezdetén egyenlő a G0 adagsúllyal), t az idő i az adagolási intenzitás Az első síknegyedben az 1. jelű görbék a hagyományos bemérési eljárás szerinti adagolásra vonatkoznak abban az esetben, ha az anyag adagolási tulajdonsága nem változik, tehát az adagolási intenzitás előre ismert. A második síknegyedben a ÁG-i diagramból minden pillanatban leolvasható, hogy mekkora a megengedhető adagolási intenzitás. A harmadik síknegyedben az i-fokozat (1. görbe) diagramja az adagoló feltételezett jelleggörbéje. Ebből olvasható le a működtethető fokozat sorszáma (kiinduláskor IV.). Az így kiválasztott fokozatot akkor váltjuk át finomabbra, ha a AG elérte a IV/1,2 határt. A következő fokozatokat rendre a 111/1,2, 11/1,2 illetve a legfinomabbat a AG=0 érték eléréséig működtetjük. Az ábrán látható, hogy az intenzitás csökkenés nem a fokozatváltás pillanatában, hanem at utánömlés 5 miatt csak később következik be. A beméréshez ti idő szükséges. A 2. görbék azt az esetet mutatják, amikor az anyag adagolási tulajdonsága megváltozott, az adagoló jelleggörbéje ezért eltér a feltételezettől, de a 10 hagyományos bemérési eljárás ezt nem veszi figyelembe, vagyis a fokozatváltásokat továbbra is az előre rögzített IV/1,2, IH/1,2 és 11/1,2 értékeknél végezzük. Látható, hogy a bemérés ideje (t2) jelentősen megnőtt. 15 A3, görbék a találmány szerinti eljárásnál alkalmazott bemérést mutatják a megváltozott adagolási tulajdonságú anyag esetén. Mivel ismerjük a tényleges adagolási intenzitást, módunk van a fokozatváltási határok korrigálására ennek megfelelően. A fo- 20 kozatokat a IV/3, III/3, és II/3 határértékeknél váltva a bemérési időt (t3) csökkenteni tudjuk a 2. esethez képest. A találmány szerinti módszer fő előnye, hogy az ismert megoldásokhoz képest gyorsabb adagolást 2'5 tesz lehetővé azáltal, hogy figyelembe vesszük az adagolt anyagok adagolás tulajdonságainak változásait és az adagolási tulajdonság pillanatnyi értékének megfelelően korrigáljuk az intenzitásváltoztatás helyét az adagolási végponthoz képest. 30 Szabadalmi igénypontok: 1. Szabályozó berendezés anyagok adagolására, 35 különösen előírt recept szerinti keverék-, vagy elegy-adagok előállításához, amelynek a kiadott anyagmennyiségeket ellenőrző mérőadója, az előírt anyagmennyiségre vonatkozó értékadója, a jelek különbségét képező különbségképzője és ehhez csat- 40 lakozó, az adagolási intenzitást befolyásoló függvénygenerátora van, azzal jellemezve, hogy a mérőadó (2) kimenetére differenciáló jellegű intenzi-“ tás-jelképző (8) és ennek kimenetéhez hányadosképző (9) csatlakozik, a hányadosképző (9) másik 45 bemenetéhez a függvénygenerátor (6) kimenete kap- ' csolődik, a hányadosképző (9) kimenete függvény-korrigáló (5) bemenetét képezi, amely függvény-korrigáló (5), a mérőadó (2) és a különbségképző (4), vagy a különbségképző (4) és a függvénygene- 50 rátoi (6) között helyezkedik el. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hányadosképző (9) és a függvény-korrigáló (5) között mintavevő kapcsoló áramkör (10) és tárolóelem (11) van. 55 3. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hányadosképző (9) és a függvény-korrigáló (5) között integráló fokozat van. 3 rajz, 4 ábra A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 4 834055 - Zrínyi Nyomda, Budapest
