179255. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elrendezés egy vezetőérpáron való kétirányú információ átvitelre
5 179255 6 A legolcsóbb és legegyszerűbb ismert megoldást az adja, ha a mérőegység, illetve mérőegységek „frek-i vencia kimenetűek”, és az információt hordozó változó frekvenciájú jellel amplitúdómoduláljuk a szonda tápáramát,- Az eljárás hatásaképp jön létre az az előnyös tulajdonság, amely abban nyilvánul meg, hogy a felszíni egységben az aktuális parancs leküldése után a kijelölt mérőegység által felküldött jelet nem kell valamilyen - nagyobb számú mérőegység esetén meglehetősen bonyolult - demodulációs módszerrel azonosítani, mert az azonosítás a parancs kijelölésekor tulajdonképp automatikusan történik. Hogy a vett jel valóban arról a mérőcsatomáról jön, amelyet az előző parancs kijelölt, az éppen az előzőekben tárgyalt üzembiztos parancsazonosításból következik. Ezek után a találmány szerinti eljárás részletes megfogalmazása az alábbi: Eljárás felszíni egység és mérőszonda közti egy kábelérpáron való kétirányú információ-átvitelre mélyfúrási és termelésgeofizikai mérésekhez egyrészt több — egy mérőszondába helyezett — mérőegység kimenőjeleinek felszíni egységhez juttatása, másrészt egy vagy több mérőegység valamely funkciójának kiváltása és az előzők kombinált megvalósítása céljából azzal jellemezve, hogy parancsimpulzust továbbítunk a kábelen át a mérőszonda felé oly módon, hogy a parancsimpulzus a kábel felszíni végpontjainak rövidrezárása által jön létre, valamint az ily módon generálandó parancsot úgy kódoljuk, hogy a parancs információtartalmát az előállított impulzus ideje reprezentálja, továbbá a fentiek szerint generált parancsimpulzust a kábel másik — mérőszonda felőli — végén detektáljuk és időtartama alapján azonosítjuk, azaz dekódoljuk, továbbá az így nyert dekódolt parancsok segítségével egyrészt kiválasztjuk a parancs által megjelölt mérőegységet mérésadat továbbítására, másrészt ha a parancs adott mérőegység valamely funkcióját jelöli meg, akkor a funkciót kiváltjuk. Végül a felszíni egységben a leküldött parancs alapján azonosított, a kábelen át vett jelet az aktuális mérőegységhez hozzárendelt kimenőpontra juttatjuk a jel regisztrálása vagy további feldolgozása céljából. A találmány tárgyát példa szerinti kivitel kapcsán rajzok alapján ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra az eljárás foganatosítását célzó renszertechnikai elrendezést szemlélteti. A 2., illetve 3. ábra az 1. ábra szerinti elrendezés lehetséges kiviteli alakját, annak felszíni, illetve mérőszondabeli részét szemlélteti. A 4. és 5. ábrák további kiviteli alakokat szemléltetnek. Mivel nem célunk valamely konkrét berendezés ismertetése, amely bizonyos részeiben a találmány tárgykörébe nem tartozó részeket is magába foglal, ezért az eljárás legáltalánosabb foganatosítását célzó elrendezést definiáljuk, elhagyva minden olyan részegységet, amely adott esetben egy konkrét berendezésben az 1. ábra elrendezésének valamely ki-, illetve bemenőpontjára csatlakozhat. Az 1. ábrán látható elrendezés részei a felszíni 1 parancsgeneráló, a 2 szétválasztó a szondafüggesztő 3 mérőkábel, a 4 parancsdetektor és az 5 méréspontváltó. A felszíni részt az 1 parancsgeneráló és a 2 szétválasztó, a mérőszondabeli részt a 4 parancsdetektor és az 5 nréréspontváltó képviselik. Az 1 parancsgeneráló le kimenete kapcsolódik a szondafüggesztő 3 mérőkábelhez és a 2 szétválasztó 2a bemenetéhez, A 4 parancsdetektor 4a bemenete és az 5 mér és pont váltó 5a kimenete a szondafüggesztő 3 mérőkábel végére csatlakozik, a 4 parancsdetektor 4b kimenete csatlakozik az 5 méréspontváltóhoz. Az 1 parancsgeneráló valósítja meg a parancsimpulzus eljárásban meghatározott módon történő előállítását. A parancsot kódolja egy megfelelő szélességű impulzus előállítása által, majd azt az eljárásnak megfelelően a szondafüggesztő 3 mérőkábelre ülteti. Vannak bemenő vonalai általánosságban la bemenete —, amellyel további felszíni részegységekhez csatlakozhat, vagy ezek a bemenetek lehetnek például kezelőszervek is. Erre az la bemenetre csatlakozhat valamilyen általános vezérlőeszköz, amely ezen összeköttetés által adja meg egy konkrét berendezésre a parancsok értelmét - jelentését -, meghatározza a funkciók és mérőegység kijelölések idejét, sorrendjét stb. Az 1 parancsgeneráló lb kimeneten át azért van összekötve a 2 szétválasztóval, hogy a generálandó parancsnak megfelelően a 2 szétválasztó a szondafüggesztc 3 mérőkábelen át érkező jelet rendeltetési helyére, vagyis az aktuális mérőegységhez hozzárendelt kimenőpontok valamelyikére tudja juttatni. A 2 szétválasztónak ezért N számú kimenőpontja van. Ezek rendre a 2-1, 2-2 . . . 2-N kimenőpontok, és ezen 2—1 ...2 N kimenőpontokra osztja szét az elrendezés a mérőszonda különböző mérőegységeiből jövő jeleket. A 2-1,. ,,2-N kimenőpontok akár regisztrálóhoz, akár — további feldolgozás céljából - tetszőleges eszközhöz csatlakozhatnak egy konkrét berendezésben. A szondafüggesztő 3 mérőkábel másik végéhez csatlakozó 4 parancsdetektor funkciója a parancs detektálása és azonosítása. A parancs azonosítása azaz dekódolása során az egység vezérlőjeleket állít elő. Az eljárás szerint ezen vezérlőjelek két részre oszthatók. A 4 parancsdetektor egyrészt 4b kimenetén át az 5 méréspontváltót vezérli a parancsban kijelölt mérőegységek valamelyikének kiváltása céljából. Ezét az 5 méréspontváltónak N számú bemenete van, ezek rendre az 5 — 1, 5-2 .. . 5-N bemenőpontok, és az ezekre kapcsolható mérőegysegek közül az 5 méréspontváltó a dekódolt parancs alapján valamelyiket 5a kimenetén át kapcsolja a szondafüggesztő 3 mérőkábelre. Másrészt a 4 parancsdetektornak M számú további kimenete van, ezek rendre a 4—1, 4—2 . . . .4—M funkció-vezérlőkimenetek, amelyek segítségével a dekódolt parancs alapján valamely mérőegységre vonatkozó funkció kiválasztását vezérli. Végül bemutatjuk az elrendezés felszíni és mérőszondabeli részének egy-egy kiviteli alakját (2. és 3. ábrák). A 2. ábra szerinti kiviteli alak az 1. ábra szerinti elrendezés 1 parancsgenerálójából és 2 szétválasztójából álló felszíni rész lehetséges megvalósítása. Tartal-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
